A reformáció napját ünnepelték a debreceni Nagytemplomban

Református, evangélikus és baptista gyülekezetek tagjaival telt meg a Debreceni Református Nagytemplom 2024. október 31-én. Minden felekezet képviselői szolgáltak a közös istentiszteleten, amely úrvacsorával zárult.

Az istentiszteletet megelőzően Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, Bereczki Lajos, a Baptista Teológiai Akadémia rektorhelyettese és Puskás István, Debrecen alpolgármestere koszorúzta meg a Nagytemplom mögötti Emlékkertben álló három alkotást: a protestáns gályarabok emlékművét, Bocskai István szobrát és a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából emelt emlékművet.

A teljesen megtelt Nagytemplomban Fekete Károly püspök köszöntötte a debreceni protestánsokat, emlékeztetve arra, hogy a bűnös ember egyedül Jézus Krisztusban való hit által, Isten ingyen kegyelméből, kizárólag a Szentírás alapján és a Megváltó Krisztus érdeméből üdvözülhet.

Ezt követően felhangzott az Egyesített Protestáns Kórus éneke: a felekezetközi énekkar hagyományosan a reformáció napi istentiszteletre áll össze. Az ünnepi alkalmon két művel szolgáltak, melyeket Pető Áron baptista, illetve Vass Sándor református karnagy vezetett.

Az istentiszteleten imádkozott Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkésze, valamint Kiss János, a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztora. Igemagyarázattal szolgált Hadházi Tamás esperes, aki elmondta, hogy terheink hordozása közben, a szürke hétköznapokban, örömök és megpróbáltatások között tapasztalhatjuk meg, hogy ott van, és cselekszik a mi Urunk.

Nem ígéri, hogy nem lesz kopár föld a mi lelkünk, de azt igen, hogy el bírjuk hordozni az élet veszteségeit, próbatételeit, viszontagságait. Azt ígéri, hogy a külső, sokszor rossz körülmények ellenére is örömöm, békességem és reményem lehet, mert jól tart az Úr, mert megerősíti csontjaimat, életemet, és megújítja hitemet

– fogalmazott Hadházi Tamás.

Bukáné Zakar Zsuzsanna református lelkipásztor a reformáció történetét példaként hozva elmondta, hogy annak nem volt akadálya a 16. századi Magyarországra jellemző megosztottság, szegénység és háborúk miatti szenvedés.

"Akkor és ott, a romok között valami elkezdett épülni – belül a lelkekben: az Ige, a hit, a kegyelem valósága. Ennek az épülésnek szép következménye a mai nap is: hogy itt vagyunk, létezünk, hiszünk az élő Krisztusban" – mondta az Ebesi Református Egyházközség lelkipásztora.

Az istentisztelet keretében a résztvevők megemlékeztek a 450 éve született Szenci Molnár Albertről. Fekete Károly beszéde itt olvasható.  

Az ünnepi alkalom úrvacsorával folytatódott, melynek végén Ferenczi Pál megbízott egyházkerületi főjegyző adott hálát Isten kegyelméért. Az istentisztelet pedig Varnus Xavér orgonajátékával zárult.