Nagy Imrére és mártírtársaira emlékeztek Debrecenben
Debrecen önkormányzata és a Nagy Imre Társaság Hajdú-Bihar vármegyei szervezete megemlékezést és koszorúzásokat tartott Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 68., valamint újratemetésük 37. évfordulója alkalmából. A Debrecen több pontján zajló események méltó főhajtást jelentettek azok előtt a hősök előtt, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért, függetlenségéért és önrendelkezéséért.
Puskás István alpolgármester emlékező beszédében felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének legfontosabb eseményeit, valamint azok debreceni vonatkozásait. Beszédében megemlékezett arról a tragikus napról is, amikor 1958. június 16-án a Kádár-rezsim kivégeztette Nagy Imrét és társait, ugyanakkor felidézte az 1989. június 16-i újratemetést is, amely a nemzeti emlékezet és a történelmi igazságtétel egyik felemelő pillanataként vonult be a magyar történelembe.
Az alpolgármester hangsúlyozta: június 16-a jóval több egy dátumnál a naptárban, olyan szimbolikus jelentőségű nap, amely összeköti a 20. századi magyar történelem sorsfordító eseményeit.
Kiemelte, hogy mindez különösen fontos a 2026-os évben, amikor Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára készül. Az előttünk álló megemlékezések lehetőséget adnak arra, hogy méltó módon idézzük fel a forradalom eseményeit, tisztelegjünk hősei és mártírjai előtt, valamint megerősítsük történelmi emlékezetünket – hangsúlyozta az alpolgármester.
Puskás István rámutatott: az emlékezés felelőssége az ország minden közösségét érinti, különösen Debrecent, amelynek történelme szorosan összefonódik az 1956-os eseményekkel. Hangsúlyozta, hogy kötelességünk megőrizni és továbbadni a múlt tanulságait a fiatalabb nemzedékek számára, hogy azok az értékek, amelyekért elődeink áldozatot hoztak, a jövőben is irányt mutassanak.
Mint fogalmazott, a legfiatalabb generációk lesznek azok, amelyek megítélik majd, miként gazdálkodtunk az örökséggel, amelyet 1944, 1956 és 1989 hagyott ránk. Az utókor mérlegén az is megmutatkozik majd, hogy sikerült-e méltó módon továbbépítenünk azt az országot és közösséget, amelynek alapjait a szabadságért küzdő magyar hazafiak, államférfiak és hétköznapi emberek áldozatvállalása teremtette meg.
Kevés olyan nemzet van Európában, amely történelme során annyi tragédiát élt át, mint a magyar
– kezdte emlékező beszédét Oláh László, a Nagy Imre Társaság Hajdú-Bihar vármegyei szervezetének elnöke, az országos elnökség tagja.
Beszédében felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc országos, valamint debreceni főbb eseményeit, és azok történelmi körülményeit.
Kiemelte, hogy a magyar szabadságnak és függetlenségnek nemcsak mártírjai voltak, hanem mindig akadtak árulói is. Nagy Imre életútja azt üzeni számunkra, hogy a hazafiság és a hazaárulás nem politikai oldalak kérdése. Az árulás akkor válik nyilvánvalóvá, amikor politikusok és közéleti szereplők nem a magyar nemzet érdekeit szolgálják, hanem idegen hatalmak érdekeit képviselik.
Mint fogalmazott, a tét Magyarország önrendelkezése volt. Nagy Imrének és mártírtársainak arról kellett dönteniük, hogy egy szabad és független országért állnak ki, vagy belenyugszanak abba, hogy hazájuk ismét egy birodalom csatlósává váljon. Ők a szabadságot és a függetlenséget választották, ezért a legnagyobb áldozatot, saját életüket adták.
Hangsúlyozta, hogy Hajdú-Bihar vármegye és Debrecen, mint a szabadság őrvárosa, a megtorlások során szintén súlyos áldozatokat hozott. Olyan hősök adták életüket a szabadságért, mint Losonczy Géza, Szilágyi József és Iván Kovács László, valamint számos ismert és névtelen mártír. Emlékük megőrzése, tiszteletük ápolása és példájuk továbbadása a fiatalabb nemzedékek számára közös nemzeti feladatunk és felelősségünk.
A beszédeket követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a Kossuth utcán, majd ezt követően a Péterfi utcán, a Szilágyi József emléktáblánál és végezetül a Nagy Imre utcán, a mártírhalált halt miniszterelnök emléktáblájánál.
