A szeretetnek nincs mérőszáma
Van egy világ a debreceni klinikák falai között, amelyet a legtöbben csak hírből ismerünk. Egy világ, ahol a napokat kezelések, vizsgálatok és várakozás szabdalják darabokra. Ahol a gyerekek nem az iskolaudvaron kergetik egymást, hanem infúziós állványok mellett tanulnak meg türelmesnek lenni. És van egy másik világ is, amely időről időre belép ebbe az elsőbe: színes ceruzákkal, társasjátékokkal, nevetéssel és végtelen türelemmel.
Utóbbinak a része a 21 éves Kerezsi Eszter is.
A kisvárdai származású, ma már Debrecenben tanuló gyógytornászhallgató néhány éve még ugyanúgy kereste a helyét az egyetemi életben, mint sok más elsőéves. A tanulás mellett szeretett volna valami olyat találni, aminek valódi értelme van. Valamit, ami túlmutat a hétköznapokon. – A Neptun-rendszeren keresztül kaptam egy üzenetet, melyben bemutatkozott az Amigos a gyerekekért Alapítvány, és leírták, egyetemista önkénteseket keresnek. Megnéztem a honlapjukat, a feltöltött képek nagyon megfogtak, az értékrendjük kedvemre való volt – emlékezett vissza Eszter. Jelentkezett. Felvették. És ezzel egy olyan út kezdődött, amelyről ma már úgy beszél, mint élete egyik legmeghatározóbb döntéséről.
Sokan azt gondolják, az Amigos önkéntesei kizárólag egészségügyi területen tanuló fiatalok lehetnek. Eszter szerint ez az egyik leggyakoribb tévhit. – Vannak joghallgatók, gazdasági szakosok, bölcsészek is. Nincs megszabva, mit kell tanulni. Mi nem szakemberként vagyunk jelen a gyerekek mellett, hanem barátként. Talán éppen ez a titka a közösségnek – fogalmazott.
Az Amigos önkéntesei nem gyógyszert adnak, nem kezeléseket végeznek és nem helyettesítik az egészségügyi személyzetet, hanem kiegészítik munkájukat a gyerekek mentális jóllétének megőrzéséért. Azért érkeznek, hogy egy órára vagy akár csak néhány percre visszacsempésszék a gyerekkort azoknak, akiknek a mindennapjait a betegség árnyékolja be. Maga az Amigos is hasonló gondolatból született. Az alapítvány megálmodója, Forgács-Fábián Sára saját kórházi élményei során tapasztalta meg, hogy az orvosok, ápolók és szülők mellett a beteg gyerekeknek a barátokra is szükségük van. Az önkéntesek ezt a hiányt próbálják enyhíteni. A kisebbekkel játszanak, a nagyobbakkal beszélgetnek, és a tanulásban is segítenek.
A debreceni csapat jelenleg három helyszínen van jelen: a gyermekklinikán, a gyermekonkológián és a gyermekpszichiátrián. Az Amigo-önkéntesek kéthetente vállalnak úgynevezett „bevetést”, vagyis kórházi látogatást, melyből jelenleg Debrecenben heti 7 alkalom van.
– Általában egy-két órát töltünk bent, de mindig a gyerekekhez igazodunk. Emlékszem, az első bevetésem előtt picit izgultam, de amikor a kórházban odafutottak hozzánk a gyerekek, tudtam, jó helyen vagyok. Korábban nem önkénteskedtem, és célom volt, hogy valami jót csináljak. Jó azt látni, hogy az a gyerek is, aki az elején kicsit visszahúzódóbb, a végére odajön játszani, sőt, elkezd ragaszkodni hozzánk – mesélte. A találkozások közül máig különösen emlékezetes számára egy délután. – A kedvenc bevetésemen három gyerkőccel voltunk egy nagyobb kórteremben. Egyikük csak velem volt hajlandó játszani, de nem beszélt, csak rajzoltunk. A foglalkozás végén odaadta nekem az egyik rajzot, és elmondta, ezt nekem csinálta, majd megölelt. Egy ilyen gesztus nagyon sokat ad egy hosszú nap után vagy vizsgaidőszakokban. Ebből is látszik, hogy a szeretetnek nincs mérőszáma. Nem lehet kreditben, óraszámban vagy pénzben kifejezni. Egy gyerekrajz többet mond minden statisztikánál.
A gyermekklinikán 16-17 évesek is vannak. Ők a játékokban nem annyira vesznek részt, de nagyra értékelik a személyes beszélgetéseket vagy azt, hogy egyszerűen meghallgatják őket. Arra nincs mód, hogy a gyerekek a közösségi médián keresztül tartsák a kapcsolatot az önkéntesekkel, de arra igen, hogy online korrepetálásban részesüljenek. Emellett pályaválasztási videókat, tanulást segítő feladatokat is találnak az alapítvány honlapján, a kalandozz.amigos.hu oldalon.
A segítőket is segítik
A kórházi önkéntesség kívülről sokszor csupa mosolynak és játéknak tűnik, a valóság azonban ennél összetettebb. A beteg gyerekekkel való találkozás, a kórházi környezet és a családok történetei érzelmileg megterhelőek lehetnek azok számára is, akik segíteni érkeznek. Az Amigos működésének egyik különlegessége éppen az, hogy erre is felkészíti az önkénteseket.
– Minden kórházi csapatnak van felelőse, rendszeres találkozókat tartunk, ahol megbeszélhetjük a tapasztalatainkat és a nehézségeinket. Emellett pszichológusi háttértámogatás is rendelkezésünkre áll. Ha valakinek szüksége van segítségre, van kihez fordulnia. Fontos, hogy ne maradjanak magukra azok sem, akik segíteni szeretnének – mondta.
A szervezet még arra az esetre is kidolgozott egy érzékeny rendszert, ha egy korábban látogatott gyermek elveszíti a betegségével vívott harcot. – Az önkéntesek maguk dönthetik el, szeretnének-e tudni róla. Ez a fajta odafigyelés jól mutatja, hogy az Amigos nemcsak a gyerekeket, hanem a segítőket is védi – tette hozzá. A látogatások során természetesen a szülőkkel is találkoznak. A visszajelzések többsége rendkívül pozitív.
– Sokan mondják, hogy ilyenkor a gyerekük végre felszabadult, mosolyog, nevet. Van, aki azért hálás, mert egy órára kicsit fellélegezhet vagy nyugodtan megihat egy kávét. Ezek a visszajelzések nekünk is nagyon sokat jelentenek – mondta Eszter.
Egy közösség, amely összetart
A debreceni Amigos-csapat ma már harminc főt számlál. Az önkéntesség azonban nemcsak ad, hanem közösséget is teremt. Közös futások, társasjáték-estek, csapatépítők és országos találkozók színesítik a mindennapjaikat. Az Amigo-önkénteseket nemcsak a közös küldetés, hanem valódi barátságok is összekötik.
A bekerüléshez ugyanakkor egy kétlépcsős kiválasztási folyamaton kell átesni. – A jelentkezési lapon nézik a motivációt, a megbízhatóságot és a kreativitást. A második lépés az elbeszélgetés, amelynek célja, hogy jobban megismerjük egymást. Szituációs feladatok során azt nézzük meg, hogyan reagálna egy-egy leendő önkéntes váratlan helyzetekben, tud-e konfliktust kezelni, problémát megoldani – sorolta Eszter, hozzátéve, félévente körülbelül húszan jelentkeznek a debreceni csapathoz, de a férőhelyek száma korlátozott. Az Amigosnál csak egyetemisták végezhetnek aktív önkéntes munkát, a végzett hallgatók azonban Alumni Amigo-önkéntesként továbbra is segíthetik a szervezet működését.
Többet kapott, mint amennyit adott
Eszter számára az elmúlt két év sokkal többet jelentett néhány önkéntes óránál. Volt „városfelelős”, szervezett programokat, részt vett a közösségi média működtetésében, és az adománygyűjtő akciók lebonyolításában is.
– Rengeteget fejlődtem. Jobban ki merek állni az emberek elé, fejlődött a kommunikációm, a szervezőkészségem. De ami ennél is fontosabb: olyan értékeket kaptam, amelyekre nem is tudtam, hogy szükségem van. A gyerekek felém áradó szeretete semmihez sem hasonlítható, és az, hogy továbbadhatom nekik az én szeretetem, csodálatos dolog. Van három testvérem, mind idősebbek, többüknek már gyereke van. Közöttük is szeretek lenni, mert benne tartanak egy mesevilágban, ahol minden rózsaszín, szivárványos és nincsenek problémák. Ha a kórházban segíthetek, és benne tarthatom őket ebben a rózsaszínes, szivárványos világban csak egy órára is, az melengeti a szívemet.
Eszter elmondta, az alapítvány közösségi megjelenéseit, így az Instagram- és a TikTok-bejegyzéseket is ők végzik el , adománygyűjtő programokat is szerveznek, mindezt a munkavállalói csapat koordinálásával. Ezt fontos dolognak tartja, hiszen a működésbe is belelát. Az alapítvány számára kiemelt prioritás az átláthatóság, és örül neki, hogy ő is tisztább képet kap. Magán,- és vállalati adományokból, pályázatokból, az adó 1%-ának felajánlásából, szezonális termékeladásokból működik a szervezet, melyből kiadásaikat finanszírozzák. Az Amigos jelenleg hat városban működik, de a cél az, hogy minél több településen elérjék a kórházban fekvő gyerekeket. A debreceni önkéntesek időről időre Nyíregyházára és Kisvárdára is ellátogatnak.
Ahol minden a helyére kerül
Eszter közben a saját jövőjét is építi. A gyógytornászhallgató a diploma megszerzése után is az egészségügyben szeretne dolgozni. Különösen az amputált betegek rehabilitációja és a neurológiai ellátás érdekli. Szeretne ott lenni, ahol a betegeket támogathatja az újrakezdésben. Úgy érzi, a kórház világa közel került hozzá, és ebben az Amigosnak is nagy szerepe van.
Arra a kérdésre, mi az Amigos legnagyobb ereje, nem a szervezet méretét, a programok számát vagy az országos hálózatot említi. A válasz rövid, mégis mindent elmond. – A gyerekek miatt csináljuk. Mert amikor látod, hogy valaki egy nehéz kezelés után újra mosolyog, akkor minden a helyére kerül.
Fogarasi Renáta
