Értelmetlenül szórják meg idegméreggel Debrecent?

Bár a Magyar Tudományos Akadémia már hat éve állást foglalt a repülőgépes szúnyoggyérítésben használatos idegméreg, a deltametrin használatának jelentős csökkentésében, a javaslatuk süket fülekre talált. Ilyen irtás idén is zajlott Debrecenben, holott alig voltak szúnyogok.

Kántás Zoltán és csapata négy helyszínen bizonyították: e vegyszerszórás nemhogy értelmetlen, de egyenesen káros, hiszen egy megmérgezett szúnyogra száz más elpusztított rovar jutott a városban. Kántás erről augusztusban írt a Greendex-re, a cikk körbefutott a hazai sajtóban. A Cívishír a szerzővel beszélgetett.

Cívishír: Mielőtt belemennénk a greendexes cikkébe, hadd ismerjük meg Önt!
Kántás Zoltán: Gyerekkorom óta érdekel az állatvilág. De sajnos ma már olyan mérvű a civilizációnk által okozott pusztítás, hogy a természet megfigyelése nem elegendő, az ökológiai problémákra érzékeny ember fókuszába sokkal inkább a természet védelmének témája kerül. Ehhez az törekvésemhez köthető a környezetvédelmi méréstechnikus képesítésem és az is, hogy a Greendex online fenntarthatósági magazin újságírójaként tevékenykedem. Igyekszem felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a természeti környezet hanyatlása nemcsak távoli vidékeken zajlik, hanem körülöttünk is, akár a saját kertünkben, városunkban. Abban hiszek, hogy „ökológiai tudatosságunkat” fejlesztve mérsékelni tudjuk az általunk okozott negatív hatásokat és változtatva mindennapi szokásainkon, akár vissza is tudjuk fordítani a hanyatlást, a biológiai sokféleség leépülését.

Cívishír: Tehát ebből a szemléletből született az ötlet, hogy lepedőket feszítsenek ki, és azokra fogják fel a lehulló rovarokat a júliusi debreceni repülőgépes szúnyogirtás során?
Kántás Zoltán: Igen, enélkül fel sem figyeltem volna a problémára. A történet pár évvel ezelőtt indult, amikor a saját kis kerti tavunkban felfedeztem, milyen pusztításra képes a légi, kémiai szúnyogirtás.Az irtást követő napon a vízben élő hátonúszó poloskák, búvárpoloskák, szitakötőlárvák, sőt egy-egy vízfelszínre szálló szitakötő rángatózó, vonagló mozgására lettem figyelmes. Az idegméreg kiváltotta haláltusa szomorú látvány volt. A következő évben, 2022-ben már szerettem volna megvédeni a tavacska lakóit, így sátorszerűen leponyváztam a víz felszínét. Az akció sikeres volt, a tavi ökoszisztémát megóvtam, azonban kellemetlen meglepetés most is ért: az irtást követő reggelen a levegőből és a fákról aláhulló, rángatózó ízeltlábúak sokaságát fedeztem fel a ponyván. A látottakról szerettem volna a nyilvánosságot és az illetékeseket is tájékoztatni, ezért készítettem néhány felvételt, valamint nyílt levelet írtam az önkormányzat részére, amelyet a közösségi médiában hoztam nyilvánosságra. Arra szerettem volna választ kapni, hogy a hónapok óta tartó brutális aszályban mégis mekkora szúnyogterhelés indokolta a gyérítést, valamint miért nem tartják be a légi, kémiai irtást tiltó európai uniós szabályozást? Sajnos nem kaptam visszajelzést, bár azóta többeket is megismertem az illetékes zöldterületi osztály dolgozói közül. Általam nagyra becsült, ökológiai szemléletű emberek, de nyilván nem „mindenhatók”, úgy gondolom, hogy a lehetőségeik korlátozottak. 2023-ban már tudatosan készültem a szúnyogirtás következményeinek bemutatására. Az ekkor készített videómat több mint 20 ezren nézték meg a Facebook-on, de a 24.hu Sokszínű vidék nevű aloldalán is megjelent róla egy írás. Ekkor némi kritikát is kaptam, mondván ki tudom-e zárni, hogy nem egy, a szomszédos telken elkövetett mérgezés miatt hullottak a rovarok…? Akkor határoztam úgy, hogy a 2024-es mérésekhez  partnereket keresek és szervezett, szakszerű vizsgálatot bonyolítunk le Debrecen több városrészében.

Cívishír: Nehezen ment?
Kántás Zoltán: Nagy örömömre a Debreceni Egyetem Botanikus kertjének vezetése nyitott volt arra, hogy náluk is vizsgálhassuk a várható rovarpusztulást. Ezen a jelentős méretű területen, a Nagyerdő szomszédságában az is garantált volt, hogy nem történik a mérést torzító vegyszeres beavatkozás. Eleve védett természeti területről beszélünk. Jelentős szakmai segítséget kaptam továbbá a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatóitól, valamint Szepesszentgyörgyi Ádám és Gajda Zita ökológus, biológus, tudományos szakértőktől. A debreceni méréseket három társammal végeztük. Közülük ketten természettudományos területen szerzett mérnöki végzettséggel rendelkeznek.

Cívishír: A botanikus kerten kívül merre mértek még?
Kántás Zoltán: Három további helyszínen, ezek már magánkertek voltak. Józsán, a belvárosban (a Fórum bevásárlóközpont közelében), valamint a Lencztelepen. Azt a tényt is szem előtt tartottuk, hogy egy-egy élőhelytípus a rovarok számát, változatosságát nagyban befolyásolja, ezért – ahol csak lehetett – különféle adottságú helyszíneken végeztük el a vizsgálatot. Nyíltabb, bokrokkal benőtt, valamint fák lombkoronája alatt található terepen egyaránt dolgoztunk. Rendkívül fontos volt, hogy a természetes elhullást is figyelembe vegyük, ezért már a szúnyogirtást megelőző napokban elkezdtük a vizsgálódást.

Cívishír: Kitették a fehér lepedőket, és számolták, mennyi elpusztult rovat kerül rá?
Kántás Zoltán: Igen. A természetes elhullás vizsgálata során alig volt mit mérni, négyzetméterenként legfeljebb öt hangyát találtunk, és azok sem produkálták a jellegzetes idegmérgezéses tüneteket. Azonban ezeket a szúnyogirtás előtti állapotokat össze sem lehetett vetni a gyérítés utánival.

Cívishír: Mielőtt belemegyünk az eredményekbe, tisztázzuk: kívánatos-e az irtás vagy csak nekünk, embereknek kényelmesebb a vérszívók nélkül?
Kántás Zoltán: Néha születnek félreértések, ezért nem árt leszögezni: azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a kémiai szúnyoggyérítés által okozott ártalmakra, nem a településen élő szúnyogok védelmét kívánjuk elérni! Hiszen a vérszívók által okozott kihívás nem csak „kényelmi” probléma. A Magyar Tudományos Akadémia is jelezte már, hogy hazánkban korábban már visszaszorult, vagy teljesen új, szúnyogok által terjesztett betegségek felbukkanására számíthatunk. Ami nem csoda, hiszen a globális áruszállítás és közlekedés révén állat- és növényfajok tömegei vándorolnak a kontinensek között. Ugyanakkor egy természetes vándorlási folyamat is zajlik, amely elsősorban a klímaváltozás okozta enyhülő teleknek köszönhető. Ezért a hazai, 50 fajból álló csípőszúnyog-állományunk máris három új inváziós fajjal: az ázsiai tigrisszúnyoggal, a koreai szúnyoggal és a japán bozótszúnyoggal gyarapodott. Az ökológiai rendszerekben a szúnyogoknak fontos szerepe van, de a településeinken nem szabad hagyni őket kontrollálatlanul szaporodni. Tehát én úgy gondolom, hogy a gyérítés szükséges, de az egészségünk és az élővilág szempontjából egyáltalán nem mindegy hogyan, milyen módszerrel végezzük. Az emberek személyes felelőssége is nagyobb hangsúlyt kaphatna, hiszen sokat tehetünk a saját fizikai védelmünkért különböző szúnyogriasztó szerekkel, eszközökkel. Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy Debrecenben nem jellemző a komoly szúnyogártalom. Nagyon szerencsések vagyunk ilyen szempontból. Viszonyítási alapnak egy Bodrog-parti kempingezést érdemes kipróbálni.

Cívishír: Vagyis egy sor településen indokolatlan a levegőből végzett kémiai gyérítés?
Kántás Zoltán: Valóban felül kellene vizsgálni a jelenlegi gyakorlatot. Beszédes tény, hogy az Európai Unióban 2020 óta nincs engedély a deltametrinnel végzett repülőgépes szúnyogirtásra az okozott ökológiai kockázatok miatt. Hiszen a módszer a méheket és a többi rovart is károsítja, ugyanakkor szúnyoggyérítő hatása legfeljebb átmeneti, mert életben hagyja a vizekben – akár néhány nap alatt – kifejlődő szúnyoglárvákat. Az sem épp megnyugtató, hogy a kémiai szúnyogirtásban eddig használt szereket egytől egyik bevonták az időközben beigazolódó egészségügyi aggályok miatt. Akad köztük rákkeltő, hormonmoduláns és mutagén egyaránt. A sor a hírhedt DDT-vel kezdődik, melyet 1968-ban tiltottak be, majd ezt követően 1981-ben a malathiont, 2007-ben a dichlorvost, és nem is oly rég, 2009-ben a permethrint vonták ki a forgalomból.
Magyarországon a szúnyogirtás évek óta főleg deltametrinnel zajlik, ami egy szintetikus piretroid hatóanyagú szer. Az alkalmazott alacsony koncentráció ellenére használata – a szúnyogirtást beharangozó megnyugtató hangvételű hirdetményekkel szemben – tudományos körökben nagyon is felvet az egészségünkkel kapcsolatos aggodalmakat. Jócskán akadnak kérdések, napjainkban is zajlanak ez irányú kutatások. 

Az például teljesen bizonyos, hogy a deltametrin rendkívül mérgező a vízi élőlényekre, így a halakra, a kétéltűekre, ezáltal a vízi ökoszisztémákra.

Az uniós tiltást hazánkban egy, az EU által nyitva hagyott jogi kiskaput kihasználva sikerül megkerülni. Hiszen az országos tisztifőorvos „más módon el nem hárítható, a közegészséget, az állatok egészségét vagy a környezetet fenyegető veszély” esetében 180 napra engedélyezheti a deltametrin alapú légi irtást. 2020 óta minden évben kiadták ezt az engedélyt. Az idei évben a Dunán és a Dráván levonuló árhullám miatti szúnyogártalomra hivatkozva több, mint 300, a folyók áradásában érintett település részére. Egy utólagosan kiadott határozatban Debrecen, Nyíregyháza és Záhony is bekerült ebbe a körbe…
A deltametrin érdemeit nem akarom vitatni, hiszen ez egy olyan eszköz a kezünkben, amely életmentő lehet a malária és egyéb betegségek által sújtott országokban. De hazánkban a jelenlegi felhasználási módja olyan, mintha a napi rutinunk részeként bevennénk egy-egy szem erős antibiotikumot, csupán azért, hogy megelőzzük az egészségügyi problémákat. A szúnyogok viszont épp úgy képesek rezisztenssé válni, mint a baktériumok, az ökológiai rendszer pedig pont úgy károsodik és elszegényedik, ahogy a bélflóránk is tenné a folyamatos gyógyszeres kezelés hatására. Összegezve: ha egyszer tényleg egészségügyi vészhelyzettel szembesülünk (márpedig valószínűleg fogunk), akkor a szer azért nem lesz már hatásos a vérszívók ellen, mert évtizedeken át rutinszerűen pancsoltuk szét kis hazánk légterében turisztikai, kényelmi, politikai és esetleg üzleti érdekek kiszolgálása mentén.

Cívishír: Akkor most térjünk vissza a botanikus kertben, a Lencztelepen, a belvárosban, a Józsán kifeszített lepedőkhöz! Mit tapasztaltak a deltametrin kiszórása után?
Kántás Zoltán: Miközben összesen három csípőszúnyogot találtunk, addig katicabogár-, ormányosbogár- és poloskafélékből, kabócákból, fátyolkákból, legyekből, fürkészdarazsakból és kis termetű pókokból bőven akadt a kihelyezett lepedőkön… És még sok olyan apró ízeltlábú, amit csak a helyszínen készült, kinagyított videók és fotók visszanézése közben vettünk észre. De természetesen voltak az áldozatok között nagyon feltűnő, 2 centiméter feletti fajok is, rablólegyek, darazsak. Kijelenthető, hogy a megmérgezett rovarok 99 százaléka nem csípőszúnyog volt

Cívishír: Az összes rovar elpusztult?
Kántás Zoltán: Nem. Főként a nagyobb testű rovarok között akadt kevés túlélő, ezek esetében legfeljebb egy-két nap alatt abbamaradt a remegés és elrepültek. A testtömeg, a fajra jellemző érzékenység, esetlegesen a már kialakult rezisztencia, vagy a kapott dózis mértéke alapján egyes példányok túlélhetik a mérgezést. De ettől még kérdéses, hogy tudja-e megfelelően funkcionálva folytatni az életét például egy hernyóölő darázs, hord-e táplálékot az utódainak, visszatalál-e hozzájuk, vagy így már pusztulásra vannak ítélve a lárvái? Az már bizonyított, hogy a házi méhek tájékozódási képessége jelentősen romolhat a deltametrin miatt. Ez pedig gyakorlatilag halálos ítélet, hiába élte túl a rovar a szerrel való közvetlen találkozást.

Cívishír: A csípőszúnyogok ilyen csekély száma még az eddig elmondottak alapján is meglepő.
Kántás Zoltán: Lehetséges, hogy ha korábban, a kánikula érkezését megelőzően végezték volna a szúnyogirtást, akkor néhány százalékkal emelkedett volna az elhullott csípőszúnyogok aránya, de értelemszerűen az élővilágban okozott kár ettől még változatlanul fennáll. Emellett, ahogy már említettem, a bizonyítottan kialakuló rezisztencia is okolható a rossz gyérítési hatékonyságért, hiszen a szúnyoggenerációk gyorsan követik egymást és nyilván a túlélők örökítik tovább a génjeiket, így nagyon hatékony lehet számukra az alkalmazkodás folyamata.

Cívishír: Elnézést kérek a rovaroktól, de mit válaszolna azok számára, akik egy vállrándítással elintézik a katicák, legyek, fürkészdarázsak és a többi pusztulását?
Kántás Zoltán: A rovarok és más ízeltlábúak bolygónkon betöltött létfontosságú szerepét ritkán tudatosítjuk. Pedig közel félmilliárd éve léteznek és a jelenleg élő állatfajok több, mint 90 százalékát képezik. Kulcsfontosságú szerepük van a táplálékláncok fenntartásában, nélkülük teljes ökoszisztémák omlanának össze. Nélkülözhetetlenek a termékeny talaj létrejöttében, a lebontásban, melynek hatékonysága nélkülük jelentősen visszaesne, hiszen csak halmozódna a természetben az ürülék, a tetem, az elpusztult növényi anyag. De fontos szerepük van a vizek tisztán tartásában is, hiszen a lárvakorban elfogyasztott szerves anyagokat a testükbe építve hatalmas mennyiségben viszik ki a szárazföldre, amikor kifejlett rovarként kirepülnek. És a beporzást még nem is említettük. A méhek, lepkék, zengőlegyek és egyéb beporzók elvesztése hátrányosan érintené az emberi táplálékként termelt növényfajok 75 százalékát, ezért élelemforrásaink beszűkülnének. A beporzás hanyatlása már napjainkban is növekvő probléma a mezőgazdaságban egyes vidékeken. De a mezőgazdaság nem minden, mert az állományaik elvesztése olyan szintű változásokat idézne elő a Föld növényzetében, ami az élővilág jelentős részét magával rántaná, önmagában is súlyos kihalási hullámot eredményezve ezzel.
Nem árt megemlíteni: ember, sőt emlős állat sem élt soha ezen a bolygón a rovarok nyújtotta „ökológiai szolgáltatások” nélkül. Ezért az, amit az elmúlt néhány emberöltő során elkövetünk ellenük, egy vakmerő, öngyilkos kísérlet, mely civilizációnkat, de akár az emberi fajt is maga alá temetheti. Sajnos globális kutatások bizonyítják, hogy a Föld rovarfajainak 40 százaléka mutat jelentős állománycsökkenést, egyharmaduk súlyosan megritkult. Kihalásuk üteme nyolcszor gyorsabb, mint az emlősöké, a madaraké vagy a hüllőké. Németországi természetvédelmi területeken 27 év alatt több mint 75 százalékkal csökkent a repülő rovarok száma, míg Angliában 2004 és 2021 között 65 százalékkal fogyatkoztak meg az állományaik. 

Az élőhelyek elvesztése komoly probléma, hiszen például a mezőgazdaság több évszázados térnyerését valahogy túlélő, még be nem szántott, gazdag biodiverzitással rendelkező réteken, legelőkön, füves területeken egyre másra létesülnek az ipari egységek, lakóparkok, zöldmezős beruházások. Ehhez jön a fényszennyezés okozta pusztítás és természetesen a további környezetszennyezés, a mezőgazdaságban felhasznált növényvédőszerek alkalmazása, melyet értelmetlenül megfejelünk a hazánk legalább 10 százalékára kiterjedő kémiai szúnyoggyérítéssel. A honi ökológiai állapotok romlását jól mutatja, hogy a repülő rovarokkal táplálkozó fecskék fele eltűnt. Mindössze két évtized leforgása alatt.

A Magyar Tudományos Akadémia már 2018-ban a BTI nevű szert ajánlotta a deltametrin helyett. Mint Kántás Zoltán elmondta, a bacillus thuringiensis israelensis egy természetben előforduló talajlakó baktérium. Segítségével meglehetősen szelektíven pusztíthatóak el a szúnyogok vízben fejlődő lárvái. Szakszerű és hatékony használata eleinte sokkal összetettebb, mint repülőről idegmérget kiszórni, de nem is okoz olyan kárt az ökoszisztémában, ráadásul nem utólag kezeli, hanem megelőzi a szúnyogártalmat. Tény, hogy fel kell térképezni az adott településen jellemző szúnyogfajtákat, meghatározni a lárvák élőhelyeit és pontosan időzíteni a szer alkalmazását. Ugyanakkor vannak települések, amelyek esetében kiderült: hosszabb távon nemcsak környezetvédelmi, hanem anyagi szempontból is jobban megéri energiát fektetni a biológiai védekezésbe.

Cívishír: Tehát az idei, rekord forró nyáron Debrecenben messze nem volta akkora szúnyogártalom, ami indokolta a repülős irtást?
Kántás Zoltán: Véleményem szerint nem. Ahogy már említettem, a városunk ebből a szempontból szerencsés, hiszen a természeti környezetből adódó szúnyogártalom csekély. A település nagy részén homoktalaj jellemző, a nagyobb zivatarok után keletkező tócsák, pocsolyák vize így általában egy-két nap alatt elszivárog. A probléma sokkal inkább emberi eredetű, hiszen a lakosság  saját magának „tenyészti” a szúnyogokat a fedetlen esővizes hordókban, cserépalátétekben, kint feledett öntözőkannákban és egyéb, pangóvízzel teli tárgyakban. A szúnyogok képesek egy deciliternyi vízben is nagy számban kifejlődni. Tömegesen ott tudnak szaporodni, ahol ragadozókban szegény, ideiglenes vagy oxigénhiányos víz áll a rendelkezésükre, ezért – a tévhitekkel ellenében – a beállt ökológiai állapotú kerti tavak például nem ideálisak számukra. Azok sokkal inkább a szitakötők és kétéltűek számát fogják gyarapítani, különösen ha nem telepítünk bele halakat. Sajnos a városi intézmények is felelősek a településünkön élő vérszívók számának gyarapításában. Említhetem a Debreceni Köztemetőt is, ahol körülnéztünk három héttel a repülőgépes gyérítés előtt. A szúrópróbaszerűen kiválasztott kutak mindegyikében ezerszámra fejlődtek a szúnyoglárvák.
Ez nagyon jól szemlélteti a kémiai irtás hibás logikáját, hiszen az ilyen mesterséges tenyészhelyek megszüntetése, esetleg rendszeres vízcseréje vagy a lárvák elpusztítása helyett megvárjuk, amíg a lakosságot zaklató vérszívók szétrepülnek, majd ekkor a település teljes területét megszórjuk idegméreggel. Mindezzel – a csekély találati arány mellett – a már említett kiterjedt rovarpusztulást okozva károsítva a teljes ökoszisztémát, miközben a szúnyogpopulációk egyre ellenállóbbá válhatnak a szerrel szemben, ahogy ezt a Pécsi Tudományegyetem kutatói néhány hete kimutatták, többek között épp Debrecenben is, a gyakori dalos szúnyogokat megvizsgálva. Az eredmény lesújtó, a vizsgált egyedek 50 százaléka immunisnak bizonyult a deltametrinnel szemben!

Cívishír: A politika a társadalmi elvárásokra (is) rezonál. Amíg a választók többsége elégedetten csettint a repülőgép látványára, félő, hogy a városvezetés a légi gyérítés pártján lesz…
Kántás Zoltán: Szerintem a lakosság jelentős része tájékozatlan ebben a kérdésben. De honnan is lenne tájékozott? A szúnyogirtást beharangozó hirdetmények szűkszavúak, számomra túlságosan megnyugtató hangvételűek. De az emberek nem közönyösek a téma iránt, a közösségi médiában megosztott videómra és a Greendex-en megjelent cikkemre rengetegen reagáltak, sok visszajelzést kaptam. Ez éppen a fogékonyságukat, az érdeklődést mutatja. Azt hiszem, hogy – különösen a videóval – sikerült átütni az ingerküszöböt. Csodát nyilván nem várok, de mindenképpen lépés a jó irányba, segíti a változás lassú folyamatát. A kémiai szúnyogirtás témája egyre megosztóbb, idővel át fog billenni a közvélemény, ennek jelei már láthatóak.

Cívishír: Várna valamit a debreceni önkormányzattól?
Kántás Zoltán: A nagymértékű iparosodás mellett szerencsére előremutató természetvédelmi intézkedések is zajlanak, például ökológiai folyosók kialakítása, a városi vízfolyások természetközeli állapotának javítása, helyreállítása, amely fényévekkel előzi meg a hazai általános „mederkibetonozós” gyakorlatot. Az önkormányzat Zöld Munkacsoportjában sok nagyszerű szakember dolgozik, akik szívvel-lélekkel a természet- és környezetvédelem előremozdítása érdekében cselekszenek. Úgy látom, a döntéshozók támogatják őket, hiszen sok tekintetben tudnak érvényesülni. Sajnos úgy tűnik, hogy a kémiai szúnyogirtás terén ez nem így van. Debrecen Európa Zöld Fővárosa szeretne lenni, a 2024-ben bemutatott Zöld Kódex többek között épp a szemléletformálást, a település élővilágának támogatását, a biológiai sokféleség helyreállításának fontosságát hangsúlyozza. Ezzel viszont nem fér össze az a tény, hogy évente kétszer megszórjuk a várost rovarölőszerrel. Én alapvetően optimista vagyok. Bízom abban, hogy a helyi döntéshozók megszívlelik a tudományos érveket, felismerik, hogy kifejezetten jót tenne Debrecen hírének, ha a hazai települések számára követendő példát mutatva szakítanának a veszélyes kémiai szerek alkalmazásával a szúnyogirtásban. Ha így történne, nagyon büszke lennék a városomra!

Ratalics László