A jóisten segítségét kéri a sárrétudvari marhatenyésztő

A ragadós száj- és körömfájás egy rendkívül fertőző vírusos betegség, amely főként a hasított körmű állatokat (például: szarvasmarha, sertés, juh, kecske, bivaly, vadon élő kérődzők) érinti. Gyors terjedése miatt megjelenése súlyos gazdasági következményekkel jár, ugyanis a fertőzött állatokat nem lehet kezelni, így ha egy gazdaságban akár csak egynél is kimutatják a betegséget, az összes állományt fel kell számolni – olvasható a Nébih honlapján.

Hajdú-Biharban még nem ütötte fel a fejét a vírus, de Dunántúlon már több telepet is felszámoltak. Az állam ugyan kárpótolja a gazdákat az állatok piaci árával, de egy gazdaságnak még így is akkora veszteséget jelent, hogy tönkre mehet. Ezt Lendvai Csaba sárrétudvari állatorvos mondta a Cívishír érdeklődésére. Ő nemcsak a falu, hanem az egész térség egyik igen aktív mezőgazdasági szakembere, családi vállalkozásában állattartással és élelmiszer-feldolgozással foglalkozik. Mindez kiegészül még kereskedelmi tevékenységgel is, hiszen saját bolthálózaton keresztül juttatja el termékeit a fogyasztókhoz. A mintagazdaság alapját 450 állat – köztük kétszáz fejős tehén – képezi, és a járvány most Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett.

– Mi mást tehetnénk, az egyébként is szigorú járványügyi előírásokat próbáljuk még szigorúbban alkalmazni. A jármű- és a személyforgalmat a minimálisra csökkentettük, belépéskor a munkatársaink és beszállítóink ruházatát, valamint minden eszközét fertőtlenítjük, beleértve a kerékpárokat és a gépjárműveket is. A negyedévente esedékes láb- és csülökápolást elodázzuk, vagy ha bizonyos állatok esetében ezt nem lehet, akkor rendkívül szigorú ember- és eszközfertőtlenítést végzünk

– sorolta az óvintézkedéseket Lendvai Csaba, kiegészítve azzal, hogy az alapos fertőtlenítés nemcsak nagy odafigyeléssel, hanem súlyos anyagi áldozatokkal is jár a családi vállalkozás számára, de a helyzet még adminisztrációs terhet is jelent, az intézkedések része ugyanis az, hogy nyilvántartást vezetnek a telepre belépő személyekről, valamint az oda behajtó járművekről.

Lendvai Csaba szerint egy gazdát nemcsak anyagi veszteség éri, ha a járvány felüti a fejét a telepén, hanem lelki trauma is, hiszen a gondozásában lévő élő állatokról van szó. Egy szarvasmarha például két-három év nevelést, gondoskodást igényel, mielőtt beáll a sorba. Lendvai Csabát néha negatív gondolatai támadnak, de gyorsan elhessegeti, hiszen most nem tudná lelkileg feldolgozni, ha az ő állományát is fel kéne számolni.

–  A marhatartás nem hasonlítható össze a disznó- vagy a szárnyastartással. Szó nincs arról, hogy lebecsülném azok értékét, csak éppen sokkal nehezebb egy marhaállományt kinevelni, többéves folyamat. Éppen ezért borzasztó ez a járvány a nemzetgazdaság számára is

–  fogalmaz Lendvai Csaba, aki nem mer jóslatokba bocsátkozni a járvány jövőjével kapcsolatban. Legutóbb ugyanis meglehetősen régen, ötven évvel ezelőtt, a hetvenes években pusztított a száj- és körömfájás, de abból nem lehet semmit a mára vetíteni, hiszen azóta nagyot változott, felgyorsult a világ, iparosodott a mezőgazdaság, ami ugyanakkor sokkal nehezebbé teszi a járványügyi intézkedések betartását – tette hozzá.

Állatorvosként leírta, milyen tünetek jelentkeznek, a száj- és körömfájással megfertőzött állatnál. Az első az elesettség, majd a tejtermelés azonnali csökkenése. Néhány nap alatt a külső tünetek is jelentkeznek: a szájon és az orron, a bimbókon és a tőgyön a fekélyek keletkeznek. A betegség későbbi fázisában előfordul a pata leválása is. Borzasztó fájdalmakkal és szenvedéssel jár ez az állat számára – foglalta össze Lendvai Csaba, akinek a munkatársai egyébként is minden apró tünetet jelentenek, most pedig fokozottan figyelik az állatok viselkedését, állapotát.

–  Aggodalommal tölt el minket a jelenlegi helyzet, de reméljük, a Duna vonalát legalább nem lépi át a vírus! Kérjük ehhez a jóisten segítségét

– így az állatorvosból lett agrárvállalkozó, akinek van mit féltenie, hiszen napi 4 ezer liter tejet adnak a tehenei.

Cs. Bereczki Attila