József Attila ihlette a hajdúböszörményi filmest

A főszereplőt alakító Michl Juli pánikbetegsége, a Dűne fényei és a József Attila „ránk hagyott igazságainak felelős hordozása” is szóba került a Reménytelenül című életrajzi dráma debreceni közönségtalálkozóján; a Gyömrői Editet játszó színésznő és a filmet rendező Rózsa Gábor a vetítés után több mint egy órán át válaszoltak nézői kérdésekre a telt házas Apolló moziban. A költő és pszichoanalitikusa kapcsolatáról szóló film forgatókönyvét – József Attila levelei, tanulmányai, újságcikkei felhasználásával – szintén a hajdúböszörményi Rózsa jegyzi, ő és Michl a vágás során annyira összejöttek, hogy tavaly házasságot kötöttek.

Gyömrői Edit 1935 tavaszától 1936 őszéig kezelte József Attilát, aki beleszeretett a nőbe, a lángolása azonban viszonzatlan maradt. A költő 1937 decemberében halt meg, a balatonszárszói vasúti síneken bekövetkezett haláleset körülményei máig nyitva hagyták a kérdést, hogy öngyilkosság történt-e vagy baleset. Vitathatatlan viszont, hogy József Attila – érzelmi, fizikai nélkülözéssel telt gyermekkorából adódóan is – szélsőséges személyiségzavarral küzdött, többször próbált véget vetni az életének. A tudomány mai állása szerint borderline személyiségzavara lehetett, azonban az 1930-as években e rendellenességet nem ismerték, terápia sem volt rá. József Attila neurotikusnak tartotta magát, míg Michl Juli „tökéletes leírásként” az utolsó kezelőorvost, Bak Róbertet idézte, aki szerint „a pszichózis szélén tántorgó költő szerelmében a szeretésre, gyöngédségre, táplálásra váró sírós gyermek színvonalára esett vissza” élete végső szakaszában.

Rózsáék filmje ugyanakkor Gyömrői Edit körül forog, az ő nézőpontjából figyelhetjük meg József Attilát. – Gyömrőiről méltánytalanul keveset tudunk, ő kimarad az iskolai tanulmányokból, holott verseskötete, regénye, szakkönyvei jelentek meg, nőjogi mozgalmakban vett részt, a baloldali pártpolitikába is bekapcsolódott (kommunista pártlapot szerkesztett). Berlinben tanult pszichoanalitikát, utána jött haza, pedagógusoknak, anyáknak tartott kurzusokat a gyermeknevelés gyakorlatáról. Később Ceylonban (a mai Srí Lankán) és Angliában élt. Egy férfiorientált világban az eszével, az érzékenységével tudott pénzt keresni. Elképesztően kevés film készül erős, önmagukért kiállni képes, de maszkulinitás helyett a nőiességre építő lányokról, asszonyokról – indokolta Gyömrői Edit középpontba állítását Michl Juli. Azt is elmondta, hogy a próbák idején sokáig nem találta a karaktert, ettől egyre inkább megijedt. – Végül egy gyakorló budapesti pszichoanalitikussal, Mészáros Judittal beszélgetve „meglett”, nem őt másoltam, de merítettem belőle. 

A harmincas éveiben járó színésznő édes, de ettől még rendkívüli tehernek érezte a sok szöveggel járó szerepet, a 13 órás forgatásokat. Az egyik jelenetnél pánikroham uralkodott el rajta, így az a különös helyzet állt elő, hogy miközben pszichoanalitikust játszott, ő maga pszichológushoz járt. Mára a rohamok elmúltak, sokkal jobban van. 

Az sem szokványos, hogy a színész egyben a vágó is legyen, de mivel diplomás televíziós műsorszerkesztőként volt alkalma beletanulni e szakmába és szereti is, az sem zavarta, hogy saját magát kellett vágnia. Ha jó a film ritmusa, az a vágót is dicséri – jegyezte meg. Michl Juli a Reménytelenül egyik üzenetének azt tartja, hogy a nyilvánosság többet foglalkozzon a mentális zavarokkal, „mert az adatok egyre elkeserítőbbek”, de szól a film azoknak is, akik „nem érzik a helyüket a világban”.

Rózsa Gábor már az elején fontosnak tartotta megemlíteni: miközben a Mama című verset óvodásokkal szavaltatjuk, a költő ezt közvetlenül azután írta, hogy egy indulatos kifakadásában kikaparta volna az édesanyja maradványait és seprűnyéllel törte volna szét a koponyáját. A rendező szerint ezt fontos tudni ahhoz, hogy jobban megérthessük, mekkora távolságokat járt be a költő a mélységekből a magasságokig. 

Mivel kis költségvetésű filmről van szó – állami forrásra sem pályáztak –, csak zárt térben forgattak; a polgári lakás díszletei a 2022-ben a legjobb látványtervezés Oscar-díját (Dűne) elnyerő Sipos Zsuzsanna berendező raktárából származnak. A Dűne annyiban kötődik még ide, hogy Rózsa a Denis Villeneuve által rendezett sci-fi puha, pasztell fényeit szerette volna viszont látni, melankolikus, borús atmoszférát, amely kifejezi azt a meglátását, amely szerint József Attila „nem volt egy ritmusban a világgal”. 

– A forgatókönyvről egyeztettünk az irodalomtörténészeket is magában foglaló József Attila Társasággal, érdekesség, hogy Gyömrői Edit szerepét még ők is eltérően látják. Egyes tagjaik vallják, hogy a költő halála részben a pszichoanalitikus lelkén szárad, mások szerint még többet megtett érte, mint ami elvárható. Mi nem foglalunk állást, igyekszünk rekonstruálni a történteket és a nézőre bízni a döntést – jelezte Rózsa Gábor.

Maga a 102 perces alkotás leginkább egy színházi kamara-előadás bensőséges hangulatát idézi: nem csak azért, mert alig lépünk ki a négy fal közül, az íróasztal, karosszék, heverő háromszögéből. Hanem mert annyira szövegközpontú, hogy felbillen, sokkal többet kér a néző elméjétől, mint amennyit az érzékeire mer bízni.

A filmbeli szövegek nagyobb része az írott nyelv összetett szabályait követi a hétköznapi beszéd helyett, amiből az következik, hogy a Gyömrői Edit és József Attila közötti dialógusokat hiába szánták sziporkázónak, mégsem hitelesek. Szavakkal megfogni e feszültséget, lelki feldúltságot reménytelen, hiszen éppen a lényeg kimondhatatlan. 

A fókusz ugyan Gyömrői Editen van, és Michl Juli alakítása hihetővé teszi a határozott, mégis töprengő, megsebezhető nő karakterét. Azonban József Attila mítosza annyira erős, hogy rendezői szándék ide vagy oda, egy ilyen műnek senki más nem lehet a főszereplője, csak ő. Innentől kezdve viszont az alkotó egy lapra kénytelen feltenni az egész vállalkozást: vagy megtalálja az egzaltált költőt megidézni képes színészt és akkor még sikere is lehet, vagy nem, de ekkor minden részeredmény sokadrendűvé válik. 

Rózsa Gáborék a szerepre a szabadúszó Sütő Andrást kérték fel, mivel a színész a Szabad-ötletek jegyzékével már több mint százszor fellépett, azaz van tapasztalata József Attila-szövegekkel. Nekem nem jött be ez a választás, mert Sütőben egyetlen pillanatra sem tudtam ráismerni a szilaj proligyerekben dühöngő, éteri érzékenységű szeretetkoldusra. Ez nem Sütő András hibája, mert egyébként tiszteletre méltóan birkózik a szájába adott nehéz szövegekkel. De még várnunk kell a fuldokló zsenire, aki minél magasabbra iramlik az univerzális értelem égboltján, annál mélyebben hull alá az ösztönvilág óceánjában. Életrajzi filmdráma képében talán soha ide sem ér az általa vetett hullám. 

Ratalics László