Debreceni unokatestvérek az ország legjobbjai
Két debreceni zárt a díjugratók 2025-ös országos ranglistájának élén a gyermekek (14 éven aluliak) között: Őzse László nagy fölénnyel nyert, mögötte pedig Puskás Lili végzett. Ezzel a teljesítménnyel a fiatalok rászolgáltak arra, hogy a sportszerető közönség is megismerje őket, ezért beszélgetésre hívtuk a Cívishír szerkesztőségébe.
Érdekesség, hogy bár riválisok, egymás legnagyobb szurkolói és támogatói is egyben, tudniillik első unokatestvérek.
„Majdnem egyszerre is születtek, mindössze tíz nap különbséggel jöttek a világra: László május 20-án, Lili május 10-én”
– mondja Őzse Ildikó, Lili édesanyja, még mielőtt a fiatalokat kezdenénk faggatni.
Lili és László is több éve lovagolnak, és már hároméves versenyzői múltra is büszkék lehetnek, dacára annak, hogy még csak a 15. életévüket tapossák. Idén léptek feljebb, immár az ifjúságiak között kell bizonyítaniuk.
Családi örökséget ápolnak, ugyanis a szülők is lovagoltak gyerekkorukban, még ha csak hobbi szinten is. A nagyszülők ürmösháti tanyája kiváló terepnek bizonyult az alapok elsajátítására, majd debreceni lovasiskolában, Ordasi József edző irányítása alatt váltak versenyzővé. Ma már külön edzők foglalkoznak velük – Lászlóval Szladek Róbert, Lilivel pedig Kovács Szabolcs –, és korosztályukban sikert sikerre halmoznak. De ne szaladjunk ennyire előre!
A fiatalok azt mesélik, hogy a díjugratóvá váláshoz vizsgát kell tenni, előbb elméletben, majd gyakorlatban. Utóbbin 85 centi magas akadályokkal nehezített pályán kötelező a bíróknak megfelelni a versenyengedélyhez. A kezdő lovasok 100 centis akadályokon ugratnak, az ifiknél már 110 centire emelik a minimális magasságot, de a nemzetközi mezőnyben a gyerekek a 130-140-et is átviszik. László és Lili ezekt már elérték – előbbi a 140-et, utóbbi pedig 130-at jegyez egyéni rekordként.
„Fejben kell elsősorban erősnek lenni”
– válaszolja László arra a kérdésre, hogy mi a siker titka, majd Lili a sok gyakorlást emeli ki: szinte mindennap nyeregbe pattannak.
„Alázat nélkül ebben a sportban nincs mit keresni”
– fogalmaznak szinte egyszerre.
László két ló gazdája: az egyik Quilombo évre hallgat, és sötétbarna magyar sportló. A másik egy holsteini szürke, Coden VA. Bár mindkettővel versenyzik, Kodennel ért el tavaly szép eredményeket a nemzetközi mezőnyben is: szerepelt a korosztályos Európa-bajnokságon, valamint második helyen végzett a németországi Grand Prix-, és előkelő pozíciókban a különböző Nemzetek Díja viadalokon is.
Lili a már 18 éves magyar sportolóval, Etalonnal kezdte a díjugratást, és vele jutott át a 130-as magasságon is, és nyerte meg Szilvásváradon a gyerek nagydíjat, de ma már a német tenyésztésű Quantum 20-szal eredményesebb – mondja. Ő is letette már névjegyét a nemzetközi porondon, az országos bajnokságon a 3. helyen zárt, és nagy reményeket fűz legújabb lovához, a magyar tenyésztésű Charmerhöz, akivel együtt idén a 140-es és 145-ös magasságot célozzák meg. Utóbbinak minden rutinja és képessége megvan ehhez, hiszen már felnőtt lovassal a hátán is bizonyított.
„Tapasztaltabb lóval könnyebb”
– jegyzi meg Lili, amikor arról érdeklődünk, milyen az ideális ló a versenyzéshez. Kifejtik: a siker egyik kulcsa a ló és a lovas közötti összhang. Ennek kialakulása hosszabb időt vesz igénybe, és a lovastól türelmet, figyelmességet, alapos munkát igénylő feladat.
„Úgy kell törődni a lóval, mint a jó gazda a kutyával”
– teszi hozzá László, és ebből a hasonlatból már le tudjunk vonni a megfelelő következtetést.
Mindketten komoly fejlődésre számítanak a 2026-os idénytől, és legfőbb cél kijutni az ifjúsági Európa-bajnokságra. A távlati tervekről is érdeklődünk, szóba hozva a sportág csúcsának számító ötkarikás játékokat.
„Az olimpia minden fiatal álma”
– reagál a felvetésre Lili, de most még ők a földön járnak, és a következő korosztályos versenyekre összpontosítanak.
Apropó, olimpia! Utoljára 1996-ban szerepelt olimpián magyar lovascsapat (lovastusa számban, Atlantában), míg egyéniben Göttler Vilmos díjugratásban, 1992-ben, Barcelonában.
„Egy olimpiai szerepléshez rengeteg pénz kell, azt családi kasszából, önerőből képtelenség kigazdálkodni. Azt csak a különböző állami támogatások, programok által lehetséges, vagy egyelőre még úgy sem”
– veszi át a szót Lili édesanyja, Ildikó, utalva arra, hogy Magyarország ma már több, rangos nemzetközi versenyre is alkalmas lovaspálya van, például a fővárosi Nemzeti Lovarda, a bábolnai vagy a szilvásváradi lovasközpont, továbbá állami támogatással olimpiai lovasprogram is működik, a legutóbbi, 2024-es párizsi olimpiára mégsem kvalifikálta magát magyar díjugrató.
„Ötkarikás játékokra kijutni a különböző csillagozású versenyeken való szerepléssel lehet, mégpedig jó világranglista-helyezéssel. Ehhez megfelelő ló, kimagasló tehetség és rendkívüli alázat szükséges”
– teszi hozzá László, aki a következő években szeretné megalapozni azt, hogy majd felnőttként belépőt nyerjen az olimpiai lovasprogramba.
Mindketten a Tóth Árpád Gimnázium tanulói, és amikor szóba kerül a diákélet, úgy viccelődnek: vigyáznak arra, hogy a tanulás egyiküknél sem menjen a lovaglás rovására.
„Amikor több napot hiányzunk az iskolából a versenyek miatt, megesik, hogy becsúszik egy-egy gyengébb osztályzat, de azért a gimnáziumban is próbálunk helytállni”
– fejti ki Lili, mire az édesanya bólogat, és kiegészíti azzal, hogy mindketten jó tanulók.
Megbeszéljük a fiatalokkal teljes komolysággal, hogy ez a sport is rengeteg lemondással jár, sok baráti összejövetelt kénytelenek például kihagyni, de Ildikó – aki itt egy személyben anya és keresztanya – erre azt jegyzi meg, hogy azért bulizni is jut idő éppen elég…
Oldottabb már a hanmgulat, mint az elején, ezért feltesszük a banális kérdést is: a lóról nagyot lehet esni, féltek?
„Nem!” – így László és Lili, akik szerint elég, ha a szülők aggódnak. Megtudjuk, Ildikó nem szokott aludni a verseny előtti éjszakán, mert szemtanúja volt már néhány nagyobb bukásnak. Az ifjú versenyzők ezeket megúszták ép bőrrel, és azt mondják, sokkal jobban féltik a lovat, mint saját magukat. Éppen ezért – bár a ló lelkének jót tenne – nem szoktak kilovagolni csak úgy a pusztába, hiszen az egyenetlen talaj sérülésveszélyt jelent. Itthon a Debreceni Lovasakadémián edzik magukat és a mindennapos mozgást igénylő sportlovaikat.
Végül arról beszélgetünk, hogy a 2026-os esztendőben mindketten inkább a nemzetközi viadalokra koncentrálnak, mert azon a szinten kell megmérettetni magukat, bár itthon is elindulnak a jelentősebb megmérettetéseken, ha éppen nem ütköznek valamely külföldi versennyel. Számukra az esztendő kiemelkedő eseménye az ifjúsági Európa-bajnokság lesz a németországi Hagenben, ahová a szövetség döntése alapján lehet kijutni, és a júniusi, bábolnai nemzetközi viadal után hirdetik ki az Európa-bajnokságra utazó csapatot. Erre minden esélye megvan Lászlónak, Lili pedig reálisan nézve jövőre, immár másodéves ifistaként érhet célba a kontinensviadalon, de természetesen idén is megtesz minden azért, hogy beválogassák.
Cs. Bereczki Attila
