Vígh Tamással a Debreceni Kerékpáros Stratégiáról

„Minden politikust kérnék, hogy ne helyezzék prés alá a Debreceni Kerékpáros Stratégiát” – így szól Vígh Tamás szakmai koordinátor felhívása, amire a Cívishír szerkesztőségében is felkaptuk a fejünket, ezért behívtuk egy hosszabb beszélgetésre.

Vígh Tamás nevével először akkor találkoztunk, amikor átadták a DEBEX-et, vagyis a Debreceni Extrémsport Parkot, és annak vezetőjévé nevezték ki. Vérbeli kerékpáros, aki számára a kétkerekű nem csupán egy sport- vagy közlekedési eszköz, hanem valóságos életforma – derült ki azóta. Néhány napja megszólítva érezte magát Nagy Gergely Sándor által, válaszként pedig külön Facebook-videót készített. A korábbi állatkertigazgató ugyanis újabban éles kritikusa a debreceni városvezetésnek a közösségi portálon – azt olvasóinkra bízzuk, hogy ezt okkal vagy ok nélkül teszi –, és azt sérelmezte, hogy Debrecennek nincs kerékpáros jövőképe. Vígh Tamás válaszában azt vázolta fel, hogy ez a folyamat már el is kezdődött.

No de mit takar a Debreceni Kerékpáros Stratégia, mit tesz annak a munkacsoportja, és miért nem hallott róla még a nagy nyilvánosság? – szegezzük az első kérdést interjúalanyunknak, aki a DSI Debrecen extrémsport-szakosztályvezetője is.

– Nem értek egyet azzal, hogy nem értesült volna a „nagy nyilvánosság”: a Kerékpár Múzeumban tartott alakuló összejövetelünkről számos közösségimédia-poszt készült és a debreceni sajtó egy része is beszámolt már a kezdeményezésről. Rátérve a kérdésre: teljesen normális, hogy a debreceni kerékpáros fejlesztésekről szakmai viták szólnak a Facebookon. Miután aktív kerékpáros vagyok, továbbá az DEBEX-ben is sok kerékpárossal találkozom, egyértelműnek tartom, hogy a javaslatokat egy csokorba kell gyűjteni, mégpedig úgy, hogy valami egységes rendszer szerint vonjuk le a tanulságot a sok kerékpáros fejlesztésből, amelyek az utóbbi években valósultak meg Debrecenben. A legfontosabb, hogy lakossági visszajelzést kapjunk arról, mely fejlesztések szolgálták kifejezetten a megelégedettségüket, és melyek nem, továbbá hol és mit lehet és kell javítani. Ez a jövőbeni fejlesztésekhez is adhat igazodási pontot – vezeti fel a munkacsoport küldetését Vígh Tamás.

Az első igazodási pont az lehet az olvasónak, hogy Debrecen jelenleg mintegy 125 kilométernyi kerékpárúttal rendelkezik, ami Budapest 300 kilométeréhez képest nem rossz szám, a hozzá hasonló népességű Nagyváradhoz (30 km) képest kifejezetten jó a helyzete, de mondjuk a jóval kisebb területű Koppenhágához (400 km) viszonyítva már kifejezetten rossz. A dán főváros az agglomerációjával együtt eléri az 1000 kilométernyi dedikált kerékpárutat – van hová fejlődni…

– A Debreceni Kerékpáros Stratégia munkacsoportja nem döntéshozó, csak javaslattevő – emeli ki Vígh Tamás. – Először Barcsa Lajos alpolgármesterrel egyeztettem, majd megkerestem a város kerékpáros szereplőit. Civileknek, kerékpárboltosoknak, egyesületeknek – köztük a sokat „futárkodó” Főnix Fixed csapatának is – küldtünk meghívót, hiszen ők találkoznak a legtöbb biciklissel, és olyan tapasztalattal rendelkeznek, amivel más nem. Ugyanakkor meghívtuk az közösségi közlekedéssel foglalkozó DERKE-t, de bevontunk a DKV-t, a rendőrséget, az egyetemet, annak diákönkormányzatát is – vázolja fel Vígh Tamás azt, hogy a széles körű egyeztetésre törekednek.

A munkacsoportban elfogadtak egy úgynevezett SZMSZ-t, vagyis szervezeti és működési szabályzatot, amelynek az a fő eleme, hogy a szakmai vitákat nem a közösségi médiában vívják meg. Annak ugyanis az lenne a következménye, hogy a debreceniek azt gondolnák: húsz ember összeült marakodni.

– Ha kell, három-négy órán keresztül érvelünk, vitatkozunk egymással, de az a lényeg, hogy mindig valamilyen kompromisszummal álljunk fel – mondja Vígh Tamás, aki megelőlegezte, hogy az e heti összejövetelen már a lakossági kérdőívet véglegesítik. 

A beszélgetés során elhangzott, a döntéshozókat – köztük Tárkányi Zsolt debreceni országgyűlési képviselőt, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium parlamenti államtitkárát – a folyamat azon szakaszában szeretnék bevonni a munkába, amikor a lakossági „kérdőívezés” lezárul, és meglesz annak a szakmai értékelése.

– Az államtitkár az erre vonatkozó Facebook-hozzászólásomat egy lájkkal nyugtázta, és én ezt úgy veszem, hogy nyitott az együttműködésre 

– jegyzi meg Tamás, majd hozzáteszi, hogy a kezdeményezésüket éppen a budapesti rossz példa szülte. Ott ugyanis a politika jelölte ki a kerékpárutakat, és a helyi civileket és lakosságot nem vonták be. A kezdeményezésnek alulról kell jönnie, a politikának és a helyi szakmai szervezetek javaslatainak együtt kell működnie – vallja.

Vígh Tamás reményét fejezte ki, hogy az általuk indított kérdőívet sokan kitöltik, hiszen a kerékpáros fejlesztéseket lakossági igényeknek megfelelően kell megvalósítani.

A munkacsoportnak van-e célja egy élhetőbb, tisztább és csendesebb környezet megteremtéséért Debrecenben, amihez nyugati mintára több biciklis és kevesebb autó szükséges a városban, vagy csak szigorúan a kerékpáros fejlesztésekre koncentrál? – kérdezzük.

– Van törekvés a munkacsoportban arra, hogy a mostani iskolások körében népszerűsítsük a kerékpározást. Azért a fiatalokat célozzuk meg, mert a mostani autós, felnőtt generáció szemléletét már aligha lehet befolyásolni. Természetesen lehetnek közülük is sokan, akik átállnak, de „tömegek” nem fognak megváltozni, ezt be kell látni. Mi most csak azt tudjuk csinálni, hogy a gyerekek edukációját az alternatív közlekedési módok felé tereljük. Szerencsére egyre több a kerékpáros rendezvény a városban, hozzánk, a DEBEX-be is egyre többen jönnek biciklivel. Minden jel arra utal, hogy mondjuk húsz év múlva kerékpározásban aktívabb várossá válik Debrecen, a jelenleginél sokkal kisebb autós forgalommal 

– válaszolja Vígh Tamás, aki ezután is visszautalt a hamarosan nyilvánosságra kerülő lakossági kérdőívre. Ettől ugyanis nem csak azt várják, hogy választ kapnak arra, hol jó és hol rossz kerékpározni Debrecenben, mert azzal maguk is tisztában vannak, hanem arra is, hogy mely útkereszteződésekben gyakoriak például az autós-bringás konfliktusok, és ezeket majd térképen lehet jelölni – mondja.

–  Bár mindannyian naponta kerékpározunk a városban – gondolok itt a munkacsoport tagjaira –, kaphatunk számunkra is új észrevételeket, mert köztünk senki sem mindentudó – utal a lakossági kérdőív fontosságára.

Hamarosan elindul egy újabb uniós fejlesztési ciklus, ebben pedig a kerékpáros fejlesztések is fontos szerepet kaphatnak – ezt vázolta fel Tamás elmondása szerint Barcsa Lajos alpolgármester a munkacsoportnak, azt kérve, hogy mire a források rendelkezésre állnak, már kész javaslatokkal álljanak elő.

–  Olyan alkat vagyok, hogy ott szoktam megjelenni, ahol feladatot látok, ahol tenni kell valamit. Nyilvánvalóan tapasztalom nap mint nap a debreceni kerékpáros élet problémáit, de úgy vagyok vele, hogy ha mi, aktív kerékpárosok nem vállalunk szerepet, csak a pálya széléről bekiabálunk, az sosem vezet megoldásra. Természetesen bosszant engem is, ami minden debreceni kerékpárost, de elköteleztem magam az ügy iránt, hogy szüntessük meg a lehető legtöbb bosszúságot 

– válaszolja Tamás arra a kérdésre, hogy honnan és miből meríti az erőt és motivációt ehhez a feladathoz. Reményét fejezte ki, hogy a javaslataik meghallgatásra találnak a kormányzati körökben a debreceni államtitkár jóvoltából is, és már jövőre több száz milliós debreceni kerékpáros fejlesztésről beszélhetünk.

Miért lehet még mindig autóval felhajtani a Nagytemplom tövéig a Hatvan utcán vagy a Füvészkert utcán, és miért autózható még mindig a Déri tér? – tesszük fel a költői kérdést.

– Csak ismételni tudom magam: generációváltásra van szükség, továbbá fejleszteni kell a közösségi közlekedést, mert mindenre nem lehet kerékpáros választ adni. A 2-es villamos vonaláról már nagyon sokan nem autóval járnak be a belvárosba, vagyis fejleszteni kell a kötöttpályás közlekedést. A 3-as, 4-es villamosvonalak sokat segítenének az ügyön 

– mondja Vígh Tamás, akivel a beszélgetés második felében a „szerelemgyerekét” tárgyaljuk ki, mert az bizony szorosan kapcsolódik az emlegetett generációváltáshoz.

A másfél évtizede kerékpáros extrémsporttal foglalkozó interjúalanyunk először is hangsúlyozza: a DEBEX iskolapéldája annak, hogyan valósulhat meg egy nagyszerű beruházás kizárólag szakmai alapokon. Az önkormányzat ugyanis teljes egészében a debreceni extrémsportolókra bízta a park kialakítását, és semmilyen sportszakmai beleszólást nem gyakorolt a kivitelezés alatt.

– A DEBEX-szel régi álom vált valóra. Debrecen fellegvára az extrémsportoknak, komoly hagyományokkal rendelkezik, a fiatalok pedig pálya híján a közterületeket vették célba, amiből támadt is több konfliktus. Jó felismerése volt a városvezetésnek, hogy szükség van egy extrémsportparkra, és végül olyan épült, amilyen nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európában is párját ritkítja. Kezdetben az ügy élére az a Czibere Gyula állt, aki nagyon sokat tett a debreceni kerékpározásért, a triál meghonosításáért. Amikor a beruházás a koronavírus-járvány után új lendületet kapott, a debreceni triálközösséget kérték fel a triálpálya kialakítására. A közösség szinte teljesen szabad kezet kapott a tervezésben: maguk határozhatták meg, milyen betonelemek kerüljenek a pályára, sőt még a kőfejtőből is azokat a sziklákat szállították Debrecenbe, amelyeket előzetesen személyesen kiválasztottak. A BMX-pálya egy korábbi versenyző érdeme, akinek ezzel foglalkozó vállalkozása van, a gördeszkásoknak pedig egy spanyolországi mester épített pályát. Az egész parkot a sportolók tették össze, azért találja meg mindenki a helyét benne – meséli nagy átéléssel Tamás, aki éppen a napokban ünnepelte, hogy idén elérték a 15 ezredik belépést a Derék utcai a DEBEX-ben. Azt mondja, rengeteg új arc jön nap mint nap, és örömteli, hogy a park közösségében már a kiskorúak vannak abszolút többségben. Ennek azért is örülnek, mert ez a korosztály adja majd a jövő versenyzőit, és ők már biztosan kerékpáros felnőttek lesznek.

A park házszabálya szerint kerítésen belül tilos a cigarettázás, az alkohol- és a drogfogyasztás, a rendre pedig parkőr figyel árgus szemekkel – üzeni Tamás a szülőknek, hogy nyugodtan elengedhetik a DEBEX-be a gyerekeiket, mert ott rossz egyáltalán nem, de egy nagyszerű közösség várja őket, ráadásul ingyen, hiszen a belépés az önkormányzat jóvoltából ingyenes. A DEBEX a város tulajdona, a Debreceni Sportcentrum az üzemeltetője, éves fenntartása pedig mintegy 30 millió forint – tudjuk meg.

Miután olimpiai sportágakról beszélünk – a BMX krossz 2008-ban, a BMX freestyle és a gördeszka pedig a 2020-as tokiói játékokon debütált –, az utánpótlásnevelés helyzetére is rákérdeztünk. Tamás azt mondja, van kitől tanulni, hiszen a magyarok mindig is jók voltak az extrémsportokban. Megemlíti a háromszoros BMX flatland-világbajnok Kun Ádámot, az Európa-bajnoki negyedik triálost, Hegedűs Lászlót vagy az egykerekű triál sokszoros világbajnokát, Fábián Márkot. Molnár Noémi 15 évesen BMX Freestyle felnőtt Európa-bajnok – Vígh Tamás szerint ő éremeséllyel indul a következő olimpián. Debrecenben is van, akire büszkék lehetünk: Fark Zalán tavaly első magyar triálosként Európa-bajnokságot nyert junior korosztályban, igaz, már ceglédi színekben.

Debrecenben a BMX-esekkel Újvári Zoltán foglalkozik, aki az első számú válogatott a szakágban, és a világ legjobb 20 versenyzője között tartják számon. Fekete Viktor a triáledző, ő is sokszoros válogatott. Külön említést érdemel a korábbi válogatott triálos, Szabó Péter, aki a park üzemeltetésében is szerepet vállal, de a debreceni utánpótláspótlás-nevelés atyjának is tekinthető.

Fontos megemlíteni, hogy a DEBEX-ben nemcsak versenysporttal foglalkoznak, hanem kerékpáros készségfejlesztéssel is. Azokat is szeretettel várják, akik csak most ismerkednek a sportág valamely szakágával, és még csak nagy anyagi áldozatot sem kell vállalniuk, mert a DSI Debrecen kezdők számára alkalmas kerékpárokat biztosít a gyakorlások alkalmával.

Vígh Tamástól végül egy személyes gondolatot is hallunk: bár már 15 éve foglalkozik a triálsporttal, nemzetközi szintű versenyzővé végül nem vált, a sportág iránti szenvedélye azonban töretlen maradt.

–  Sajnos mindig nagyobb volt a lelkesedésem, mint a tehetségem, de könnyen beletörődtem, mert ebben a sportágban rendkívül jó a közösség, szoros barátságok szövődnek. Most azzal foglalkozom a park üzemeltetése mellett, hogy a szövetséggel tartom a kapcsolatot, koordinálom az utánpótlás-nevelést és a versenyszervezésekben veszek részt aktívan. A legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy a parkba látogatók – legyenek ők versenyzők vagy hobbisportolók – kulturált, tiszta és igényes helyre érkezzenek 

– így Vígh Tamás, akinek legnagyobb büszkesége az, hogy Magyarországon egyedülálló az a struktúra és szervezettség, ami Debrecenben áll a fiatalok rendelkezésére – egy közösségközpontú oázis.

Cs. Bereczki Attila