Pornófüggő kiskamaszok: sokkoló valóság a gyerekszobákból
A mai szülők olyan kihívással néznek szembe, amire korábban senki nem készítette fel őket. Miközben pontosan tudják, mikor kell kabátot adni a gyerekre, vagy hogyan kell biztonságosan átkelni az úton, egy teljesen új terepen kell helytállniuk: az online világban. De hogyan beszéljünk a gyerekekkel az internetről, az online zaklatásról vagy akár a mesterséges intelligenciáról? Ezekről a kérdésekről beszélt Fegyverneki Gergő magyar-média szakos tanár, egyetemi oktató, módszertani tanácsadó, digitálispedagógia-szakértő, a „Digi dili? Van kiút!” digitális képző szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak program megálmodója március 17-én a Szoboszlói Úti Általános Iskolában, a Szülők Tanodája rendezvényén.
– Nekünk, szülőknek most kell kialakítani az úgynevezett digitális szülői stratégiát, miközben a gyerekek már beleszülettek az online térbe, mi pedig csak kullogunk utánuk – kezdte. – Amikor a párok meglátják a két csíkot a terhességi teszten, két nagy kérdésük van: mi legyen a gyerek neve, és hány évesen kaphasson telefont. Akinek egy gyereke van, valójában kettőt nevel. Egyet, aki legózik és mesét hallgat, és egy másikat, aki az online térben mozog, ahol akár egészen durva tartalmakkal is találkozhat. És erre a két gyerekre jut egy fél szülő – utalt ezzel arra, hogy a szülők a munka mellett háztartást vezetnek, gondoskodnak más családtagjaikról, ezáltal az ő figyelmük is megoszlik. Ez a kettősség komoly kihívást jelent. Sok szülő azt gondolja, hogy a tiltás megoldás, ám a valóság ennek éppen az ellenkezője: a gyerekek így is találkoznak az internet tartalmaival a barátoknál, az iskolában vagy más közösségekben.
A tiltás nem megoldás
Fegyverneki Gergő személyes történettel érzékeltette a tiltás hatástalanságát. – Hetedikes korunkban kipróbáltuk a cigarettát. Derecskén, a patakparton, a nádasban bújtunk el. Olyan jól sikerült, hogy felgyújtottuk az egészet. Ugyanez történik ma a digitális eszközökkel: a tiltás nem megszünteti, csak láthatatlanná teszi a problémát – mondta. Egy másik példában egy hétéves gyerekről mesélt, aki már szexuális tartalmakkal találkozott. Nem a szülei világosították fel, hanem amikor vendégségben volt, egy idősebb gyerek mutatott neki felnőtteknek szóló tartalmat. Az üzenet egyértelmű: amit nem otthon tanul meg, azt máshol fogja.
A szakember szerint az egészséges internethasználat három pillérre építhető: egyensúly, szabályok és őszinte beszélgetések.
– Ha a gyerek két órát gépezik, utána ugyanennyit legyen a szabadban, segítsen otthon vagy csináljon bármit, ami nem a képernyőhöz kötődik. Ez legyen egy közösen kialakított „digitális szerződés”. Fontos az is, hogy egyértelmű szabályokat húzzunk arra, mit oszthat meg magáról a neten. Tény, hogy egy gyermeket ábrázoló kép 15 perc múlva már fent van a darkweben, hiszen bármennyire is azt gondoljuk, azt nem csak a nagyi látja. És a legfontosabb: beszélgessünk vele őszintén, töltsünk együtt minőségi időt – sorolta. Hozzátette, a kapcsolódás eszköze kulcsfontosságú. – Nem elég megkérdezni, mi volt az ebéd. A gyerek világában kell jelen lenni. Ha kell, tettetett érdeklődéssel is, még akkor is, ha minket nem érdekelnek például a videójátékok. Ha már megvan a kapcsolódás, akkor jó eséllyel abba is beavat, mi történik vele az online világban is.
Gergő előadásaival járja az országot, rengeteg fiatallal beszélget, és tapasztalata szerint a gyerekek üzenete egyszerű: „üljetek oda mellénk, és kérdezzetek”.
Miért ennyire vonzó az online tér?
A játékok és közösségi platformok nemcsak szórakozást adnak, hanem azonnali visszajelzést és sikerélményt is. Azok a gyerekek, akik a való életben nem kapnak elég megerősítést, könnyen találnak rá az online térben. – Ha nem működnek a szeretetnyelvek, jön a lájk és a virtuális rózsa. Ha az iskolában nem dicsérnek meg, de online sikeres vagyok, az könnyen menedékké válik – mondta. Bár sok játék fejleszt bizonyos készségeket, a folyamatos visszajelzés iránti igény könnyen függőséghez vezethet.
A szakember szerint egyre több az önbizalomhiányos gyerek, akik gyakran túlkompenzálnak akár a külsejükkel, akár a viselkedésükkel. – Voltam olyan iskolában, ahol az ötödikesek úgy néztek ki, mint az érettségizők. A nyolcadikos „madame” pedig reggel a kapuban várta a többi lányt, lefotózta őket, és a nap folyamán arról lehetett szavazni, ki a legrusnyább. Ilyen közegben ne várják el a gyerekektől, hogy odafigyeljenek a hexameter verselésre – sorolta, hozzátéve, ilyen környezetben a tanárok sem tudnak jól teljesíteni, hiszen tudják, valószínűleg őket is rangsorolják minden nap.
Gergő a fiatalokat minden alkalommal motiválja, tudatosítja bennük, ők mind nyertesek, hiszen egy „többmilliós versenyben” elsők lettek. Ez azt jelenti, hogy dolguk van a világban.
Tabutémák: pornó és sexting
Gergő egy sokkoló tényt közölt: találkozott olyan tizenegyedikes fiúval, aki egy ismert oldalon árulta a lábfotóit. Nemcsak nagyot akart mondani a tini, hanem megmutatta a fiókját és a tranzakcióit is, így megbizonyosodhatott arról, hogy valóban „űzi az ipart”. Mindannyian tudjuk, a pornográf tartalmak ma már könnyen hozzáférhetőek, mindösszesen egy „elmúltam 18 éves” gombra kell kattintani. A szakember szerint óriási probléma, hogy ezekkel a tartalmakkal a gyerekek sokszor egészen fiatalon találkoznak, és nemcsak az a gond, hogy látják, hanem hogy ezek torz képet adnak a kapcsolatokról és a szexualitásról. – Nagyon nehéz a gyereknek ötödik osztályban úgy tanítani a János vitézt, és mondani, Kukorica Jancsi itt látta meg Iluska bokáját a patakparton, és utána egymásba szerettek, hogy közben bekiabál egy gyerek: „aztán elmentek dugni”. Annak a magyarórának onnantól kezdve vége – mondta.
De találkozott már olyan végzős középiskolás fiúval is, aki a való életben nem, csak pornó hatására tudott kielégülni. És olyan hetedik osztályos(!) párral is, akiknél a fojtogatós szex volt az alap, mert ezt látták a pornófilmekben.
– Angliában rendszeresen közlik az orvosok, hogy a tiniknek nem kell bemenniük esemény utáni tablettáért a klinikára anális szex után… Itt tartunk! Szinte könyörögnek a szülőknek, hogy tartsanak felvilágosítást otthon – ismertette. Gergő mindig személyes példákkal próbál közelebb kerülni a fiatalokhoz, és el is mondja nekik, hogy ő 15 évesen látott először pornófilmet. Igaz, az még másfél órás volt. – Ott még volt valami mímelt romantika. Bevezetés, tárgyalás, befejezés. Most mi van? Egyből a dolgok közepébe, mindenki visít, mint egy disznóvágáson. A gyerekek azt gondolhatják, valóban ez történik két ember között, hiszen mindenhol ezt látják. És innentől ez az alap, ebből indulnak ki, minden más a normálistól eltérő. Pedig valójában a „normálissal” nincsenek tisztában. Óriási gond, hogy lesz egy csomó pornófüggő felnőtt, aztán a férfi- meg asszonysutyorgó csoportokban fogjuk olvasgatni, hogy „válunk, mert nem jó a szex”.
Szó esett a sexting jelenségéről is, amikor az emberek intim képeket küldenek egymásnak. Sok esetben nincsenek tisztában azzal, hogy ennek jogi következményei is lehetnek. – Ez a szellem nem marad mindig a palackban, van, hogy továbbküldik egymás intim képeit. Tudok olyan esetről, hogy akinek továbbították, nem jelentette, és most neki kell felelnie gyermekpornográfia miatt. Az ő eszközén találták meg a képet. Hetedik osztályos, és rendőrségi ügye van… – tette hozzá.
A digitális térben óriási probléma még az online zaklatás is. A szakember kifejtette, ez sosem csak az elkövető és az áldozat között zajlik, mindig jelen vannak a nézők is. Fontos, hogy ezekről is merjenek beszélni a gyerekek, de ha nem történik meg, a szülők figyeljenek a jelekre: ha a csemetéjük alvászavarral kezd küzdeni, szorong, depressziós, akkor bátran kérdezzenek rá az okokra.
Az előadás során szó esett még a mesterséges intelligenciáról, a szülői szerepekről, az internethotline nyújtotta lehetőségekről is. Fegyverneki Gergő viccesen megjegyezte, a szülőknek nem kell baltával összetörniük a WiFi-t és minden elől elzárni a gyereküket, csak oda kell rájuk figyelni.
– Nem tökéletes szülőnek kell lenni, hanem megbízhatónak. A digitális nevelés nem a tiltásról, hanem a kapcsolatról szól. Nem az a cél, hogy minden kérdésre azonnal tudjuk a választ, hanem az, hogy a gyerek érezze, számíthat ránk – zárta gondolatait.
Fogarasi Renáta
