„Piros eső” Debrecenben
Száztizennyolc gyermeket, nőt, férfit lőtt gödörbe a nyilas Nemzeti Számonkérő Különítmény 1945 februárjában Várpalota mellett; e mészárlásra emlékezve kezdődik a Piros esőt kortyolt a föld, a roma holokauszt megrendítő mementója a Forte Társulat előadásában – három debreceni kötődésű színésszel.
Húsz éve már, hogy a kortárs színházművészet újító szelleme, Horváth Csaba saját csapattal keresi egy másféle történetmesélés lehetőségeit. Ő maga nemzetközi nívójú táncos, koreográfus, aki a fizikai színház nyelvén fejezi ki magát. Fontos a szöveg, de az alany itt az emberi test, az állítmány a mozgás, az írásjel a zene. Miért? Talán mert így kevésbé lehet mellébeszélni. Forte, azaz erősebben, hangosabban – és hatásosabban, tehetjük hozzá, hiszen a társulat olyan előadásokat produkált, mint 13 éve (!) futó remekművük, a Toldi, A nagy füzet vagy éppen a Borbély Szilárd Akár Akárki című drámájából született lenyűgöző előadás.
Horváth Csabáék ezúttal a cigány holokauszt (porrajmos, vagyis elnyeletés, elpusztítás) 80. évfordulója alkalmából tavaly színpadra állított darabjukkal érkeztek Debrecenbe, a mű a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány megbízásából készült, és ingyenesen láthatták az érdeklődők a napokban a egyetemi oDEon Színházban. Kevésbé ismert tények: a zsidók megsemmisítésével egyidőben a nácik a cigányság kiirtását is programjukká tették, igaz, a megvalósításra – előbbiekétől eltérően – sokkal kevésbé figyeltek oda. A német és lengyel területeken lévő koncentrációs táborokban Himmlerék így is tömegesen pusztították, sterilizálták a romákat, gyalázatos kísérleteket folytattak velük, miközben a csatlós államok nemzetszocialista brigádjai még a szovjet csapatokkal vívott harcok árnyékában is megszállottan lőtték halomra cigányok tízezreit. Magyarországon sem történt ez másként.
Szűkebb hazánkban, Hajdú-Biharban, a Debrecenhez közeli Pocsajon a községháza udvarára terelték a helyi romákat 1944. október 5-én; Bársony István kutatása szerint hármat közülük már kivégeztek, amikor szovjet tüzérségi támadás következtében mindenki szétfutott, a gyilkosokat is beleértve.
A felvezetőben említett várpalotai és székesfehérvári cigányság nem volt ilyen szerencsés. A mészárlást csak ketten élték túl, a várandós Lakatos Angéla „Mici” és Raffael Margit „Falat”, őket nem érte halálos golyó, s miután a gyilkosok elvonultak, előmásztak a holttestek alól (visszaemlékezésük szerint egy kisgyerek is túlélte a lövéseket, de mikor az anyját kezdte hívni, azonnal kivégezték). A Piros esőt kortyolt a föld szövegét az ő és a hozzájuk hasonló túlélők későbbi vallomásai, valamint a porrajmosra emlékező költemények adják, a szavak által felidézett borzadály a színészek által nyer formát, míg a nagybőgő, a dob és a cimbalom húzza, veri, üti az atmoszférát.
Nézsi Zsuzsa: A farkas torkában
Buchenwaldban 250 roma gyereken tesztelték le a Zyklon-B
gáz hatását, amit azután 1941-től Auschwitz-Birkenauban
rendszeresítettek tömeggyilkosságok céljára.
Az ártatlan bogárszemek
alig tárultak a világra,
meztelen talpukat
még nem vágta recésre a tarló,
– de már messze az anyák melege –,
eltűnt az otthon, a viskó,
helyettük deszkapriccs ridege
rémíti reggelre a riadó álmokat.
Az apró kis feketebárányok
megszeppent csapata,
mogorva fegyverrel terelve,
sírva és jajveszékelve
egymásba kapaszkodva
vonult a fekete kapun át
a farkas bűzös torkába,
és hiába feszítették
kicsike lábukat
puskatus taszította hátukat
és alig hogy megálltak
ott bent a homályban
a farkas becsukta száját.
Az ablakon át sem jött a levegő
csak a köhögő görcsökbe szorított
hörgő sikolyok kértek segítséget,
ám a pribékek
csak akkor nyitottak ajtót,
mikor a kicsi Petya már nem szólt
hiába szorította
apró kezeivel testvére lábát,
a gáz lentről járt át
minden centimétert
így aztán elsőnek ölte meg
közülük a kicsi Pétert.
A Horváth Csaba rendezte darabban Fátyol Kamilla, Kondákor Ajsa Panka és Widder Kristóf partnere három debreceni kötődésű színész: a Hajdu Szabolcs filmjeiből ismert Földeáki Nóra, valamint Horkay Barnabás rég a Forte Társulat tagjai, míg a fiatal Bari István vendégművészként jutott szerephez. A tanúvallomások szövegei a maguk jegyzőkönyvi szikárságukban hangoznak el, de a színészek a költeményekbe sem bújnak bele, nem személyesítik, nem manipulálják. E fegyelem tovább erősíti a súlyos metaforákat, Földeáki különösen szuggesztív.
Lakatos Menyhért: Holocaust
Lángoló kemencék bajonétjai felett
némán szólnak a sötét csengettyűk
piros esőt kortyol a föld,
lehúzták az ég bőrét és cifra bundájába
sápadt nótákat zengenek.
A tarkafejű vadludak szemében
megkékültek a csillagok.
Jaj, ha a kék csillagok a földre hullanak,
jaj, ha béna csontunkban nem ropog
a hideg fullánkja,
örök kínokra kárhozunk.
Gyújtsuk meg ősz gubancsainkat,
nézd, dáridó van a hold udvarában
Szent Dávid kezében suhog a vonó!
Jókedve van az istennek.
Fekete testünket ne vigyük kárhozatba,
vonítsuk kuvasz nótánkat!
Üvöltsünk örvendve!
Fogadjunk szót az isteneknek,
mert övék a mennyek országa.
Kötözzük láncra az éveket és
ne sírd a csonka holnapot,
annyi jajszó, annyi vinnyogás
nem ára fél bocskorodnak.
Idegen álmaiknak örök álom maradt az ébredés.
Fogadj hát szót az embereknek!
Mert övék a haza.
A Piros esőt kortyolt a föld a hatvan perc alatt egyszer sem ereszt, úgy ragad a múlt sötétjébe, hogy a végén nincs feloldozás, csak dermedt emlékezés.
Nem, nem, soha.
Ratalics László
