Öt nagyszerű debreceni: három kivívta, egy megtervezte, egy kikutatta a sikert

Mi a közös három elhivatott vívóban, egy szenvedélyes ékszertervezőben és egy fiatal rákkutatóban? A Debreceni Egyetem! 

Az elmúlt évszázadban körülbelül százezren szereztek diplomát hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Közülük több mint tizenkétezren ma is szoros kapcsolatot ápolnak Alma Materükkel az Alumni Központon keresztül. Járjunk bárhol a világban, nem kell sokat kutatni ahhoz, hogy a tudomány, az ipar, a sport vagy akár a művészet területén komoly eredményeket elért debreceni hallgatókra bukkanjunk. Ezért indítottuk útjára azt a hetente jelentkező sorozatot, melyben elismert szakemberek, kutatók, üzletemberek, művészek idézik fel a Debreceni Egyetemen töltött éveket.

…mindenki egyért!

Nemcsak kiváló „kardforgatók”, a debreceni vívás elismertségéért is egy emberként küzd Serra Bendegúz, György és Solt. A három testvér keltette új életre a DHSE-PMD Vívó Klubot, amely több magyar bajnokot és nemzetközi viadalokon is komoly eredményeket felmutató versenyzőt nevelt már fel. Az első edzéseket saját pincéjükben tartották, ma már az ország egyik legjobban felszerelt vívótermével rendelkeznek, és legfőbb célkitűzésük, hogy tízezren vívjanak a megyében. Mindehhez a Debreceni Egyetem megszerzett tudásukat is aktívan használják valamilyen formában. – Először olasztanári diplomát szereztem, majd én voltam az első, aki a 2012-ben beindult sportszervezői szakra jelentkezett. Ezt kifejezetten a klub miatt végeztem el, és nem bántam meg, hogy ezt választottam – mesélte György. – Az agráron kezdtem a tanulmányaimat, majd három évig jártam az orvosira, végül környezettudomány szakon végeztem vegyész szakirányon, az utóbbi időben pedig a kémiai doktori iskola hallgatója voltam. Az egyik professzoromtól kaptam egy számomra nagyon fontos útravalót: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” – eszerint próbálom élni a mindennapjaimat – emlékezett vissza Bendegúz. – Kezdetben gazdálkodás és menedzsmentre jártam, de átjelentkeztem kereskedelem és marketing szakra, mert az a versenyzés mellett jobban belefért az időmbe. Az itt tanultakat jól tudom hasznosítani a klub népszerűsítésében. Jelenleg logisztikai menedzsment mesterszakos hallgató vagyok – mondta a legifjabb, Solt.

A Serra fivérek még mindig szoros kapcsolatot ápolnak a Debreceni Egyetemmel. Az ő nevükhöz kötődik a Kamuti Jenő egyetemi vívóbajnokság elindítása, és oktatnak is Alma Materükben. Nekik hála a hallgatók ma már testnevelés órán is pástra léphetnek, a vívást felvehetik önálló tantárgyként is, sőt hamarosan vívóedző képzést is indítanak az intézményben.

Hallgatóból márkanév

– Ha nem lehet megélni abból, hogy élvezem a művészetet, akkor alkotnom kell valami olyat, amit élvezek – idézi fel pályafutása kezdetét Faludi Gabriella, akinek egyedi tervezésű, kizárólag kézműves technikával készített üvegékszerei Faludi G néven váltak közismertté. Az ékszertervező bevallása szerint mindig a szenvedélyei irányították, és már gyerekkorában annyira megragadta művészeti alkotások szépsége, hogy „hivatásos műélvezőnek” készült volna, ha lett volna olyan szakma. Mivel azonban valamerre mégiscsak el kellett indulnia, és a diploma megszerzése családi elvárás volt, ezért olyan szakirányt választott, ahol csakis azt kellett csinálnia, amit egyébként nagyon szeret: olvasni.

– Gimnazista koromban azt gondoltam, hogy a világról három tudományterület segítségével lehet a legtöbbet megtudni: irodalom, filozófia és pszichológia. Ezért jelentkeztem először Szegedre, magyar szakra, de rájöttem, hogy a Debreceni Egyetem légköre sokkal inkább nekem való, ezért átjelentkeztem ide filozófia szakra, ahol esztétikát tanultam. E nélkül valószínűleg nem tartanék most itt – meséli. Hallgatóként találta meg nagy „szerelmét”, a díszüveget, s kezdett el tanulmányai mellett egy műhelyben dolgozni. A Debreceni Egyetem viszont mindig fontos szerepet töltött be az életében. – Imádtam a Főépület kerengőit, rengeteget ücsörögtem ott. Ha magányra vágytam, akkor pedig elvonultam a matematikai épület mögötti lebetonozott térre, amit elneveztem „orchestrának”. Sőt, az is előfordult, hogy elbicikliztem oda este, ha nem tudtam aludni – gondolt vissza Faludi Gabriella.

Legbüszkébb arra, hogy az Iparművészeti Múzeum több ékszerét gyűjteményébe vette, most pedig egy újabb zseniális kollekciójában gyönyörködhetünk, ami fényáteresztő üvegbetonból készült.

Ma már példakép

Fiatal, tehetséges, ambiciózus. Szívesen lett volna jogász vagy grafikusművész, mégis molekuláris biológusként ismerte meg az ország a nevét, miután 2015-ben ő kapta a Roma Sajtóközpont hétköznapi példaképeket jutalmazó Aranypánt-díját. Horváth József kutatóként olyan eljárás kifejlesztésén munkálkodik, amivel a szájüregi rák egyszerűen és gyorsan kimutatható, hogy minél kevesebb áldozatot követeljen a betegség. Emellett egyre többször hívják meg iskolákba is, hogy tanácstalan fiatalokat motiváljon és bizonyítsa számukra, tanulással és kitartással megvalósíthatják álmaikat.

A fiatalember 2009-ben végzett a Debreceni Egyetem biológia szakán, majd 2013-ban kapta meg mesterdiplomáját molekuláris genetikából, de tovább hajtotta a tudásvágy. Jelenleg a doktori cím megszerzésén dolgozik, és mosolyogva emlékszik vissza első napjaira az egyetemen.

– Amikor kikerültem a középiskolából és felvettek az egyetemre, hirtelen rám szakadt a végtelenség, határtalanság érzése, ami nagyon tetszett, de a sok új dologtól kicsit szorongtam is. Főként, amikor rájöttem, hogy a középiskolás biológia köszönőviszonyban sincs az egyetemivel – idézi fel az ifjú kutató. Ma már nevetve meséli, hogy a hatalmas egyetemi campuson eleinte kicsit elesettnek érezte magát, első alkalommal gyakorlatra menet el is tévedt az Élettudományi Épületben.

De ez nem tartott sokáig, hiszen a 200 fős évfolyamon hamar összekovácsolódott egy kemény mag, akikkel órák után sörözni mentek vagy számítógépen játszottak. Szívesen emlékszik vissza a jókedvű bolondozásokra és a kiváló tanárokra, valamint a Botanikus Kertre, ahová akkor sétált át, amikor elmélyülésre, gondolkodásra volt szüksége. Mivel a sport mindig fontos szerepet játszott az életében, rendszeresen focizott vagy edzett a szabadtéri kondiparkban. A sikeres kutató a doktori cím megszerzése után úgy tervezi, nemzetközi tapasztalatokat szerez majd, amiket itthon szeretne kamatoztatni.

Ha Ön is a Debreceni Egyetem hallgatója volt, csatlakozzon az Alumni Közösséghez!