Gyalogátkelőért imádkoznak a kondoroskertiek

Öröm és csalódás. Nagyjából így jellemezhető a Kondoroskertben és a Bellegelőkertben élők érzelmi viszonyulása a felújított 48-as számú főúthoz. Az ott lakók egyrészt örülnek annak, hogy hosszú idő után elkészült a főút Debrecen és Nyírábrány közötti teljes felújítása, hiszen a korábbiakhoz képest azóta sokkal jobb körülmények mellett, biztonságosabban autózhatnak. Másrészt viszont

úgy érzik, hogy csapdába kerültek, mert akinek nincs autója, vagy anyagi okokból nem tudja rendszeresen használni, annak bizony napi szinten veszélyes manővereket kell végrehajtania, ha az egyik oldalról a másikra szeretne átjutni.

A 18,5 milliárd forintos európai uniós támogatásból felújított 26,5 kilométeres út ezen szakaszán ugyanis, hiába van mindkét oldalon lakott településrész, szabályosan nem lehet átkelni. A tervezés során elfeledkeztek a szakemberek egy, esetleg több gyalogátkelőhely kialakításáról. Iskolások, felnőttek és idős nyugdíjasok is az út menti korlátokat kerülgetve, vagy éppen azon átugorva igyekeznek átjutni a túlsó oldalra, miközben a főúton csak úgy száguldoznak a járművek.

– Hiába van itt sebességkorlátozást jelző tábla, és csak 60-nal lehetne közlekedni, a legtöbben nyomják neki 100-zal, 120-szal – mondja felháborodottan egy középkorú férfi. – Eszük ágában sincs betartani a szabályokat. Az út szinte nyílegyenes, lehet nyomni a gázpedált rendesen! Felszerelhetnének legalább egy-egy sebességmérő kaput mindkét irányba, az hamar elrettentené a gyorshajtókat, és akkor biztonságosabban lehet átkelni az úton.

A kondoroskertiek nem is értik, hogy lehetett így elzárni a településrészt a normális közlekedéstől. A 37-es buszjárat ugyan egészen Halápig közlekedik, és oda-vissza befordul a Kéknyelű utcába is, de finoman fogalmazva sem jár túl gyakran. Ottjártunkkor is többen várakoztak már a megállóban, de mint mondták,

menetrend szerint óránként egy busz érkezik, ezért aki nem tud alkalmazkodni ehhez, kénytelen vállalni a kockázatot: egy kis korlátugrás, szapora lépések, és máris a szemközti buszmegállóban várhatja a távolsági járatot, ami gyakrabban közlekedik, mint a városi.

Igaz, plusz költség is, mert nem érvényes rá a DKV Zrt. bérlete, jegye. A DKV honlapján elérhető menetrend szerint a 37-es busz Halápról tanítási napokon 6.25-kor és 6.45-kor indul, a Kéknyelű utcai megállóba pedig nagyjából 10 perc alatt ér. Aki lekési ezeket, már csak az út túloldaláról induló távolsági buszt érheti el. Akár vicces is lehetne mindez, de egyáltalán nem az. A kondoroskerti gyerekek egy része például úgy jut el naponta az iskolába, hogy a saját és a járművezetők életét veszélyeztetve próbál valahogy átérni az úttesten. Ez a reggeli csúcsforgalomban nem egyszerű mutatvány, szinte egymást érik az autók, olykor percekig kell várakozni az átkeléshez. De vajon mi a garancia arra, hogy egy iskolába siető gyermek, de akár egy felnőtt is türelmesen kivárja, amíg egyik oldalról sem érkezik autó, és akkor indul el? Semmi…

Ki vállalja a felelősséget?

– A 16 éves iskolás lányomat soha nem engedem el egyedül – meséli egy helybéli hölgy. – Reggel beviszem a városba, és délután is érte megyek, ha a 45-ös busszal tud hazajönni, mert az csak a várostábláig közlekedik, és a buszfordulóban áll meg, így ahhoz, hogy hazajusson, valahogy át kellene kelnie a főúton. Még a hideg is kiráz, ha erre gondolok! Inkább viszem is, meg hozom is, de legalább nyugodt vagyok, hogy nem lesz semmi baja.

A kondoroskertiek tanácstalanul állnak a helyzet előtt, úgy érzik, a beruházás tervezésekor teljesen megfeledkeztek róluk. – Nincs mindenkinek autója, én meg már öreg is vagyok a vezetéshez, de azért időnként még csak bemegyek Debrecenbe... – magyarázza egy idős asszony. – Ki vállalja a felelősséget, ha valami tragédia történik? Mert ha nem tesznek valamit, akkor előbb-utóbb valakit elgázolnak, az biztos.
Van, aki szerint ugyanakkor egy gyalogátkelő nem old meg semmit, sőt még rosszabb helyzetet teremtene, mert alaptalanul keltene biztonságérzetet. – Úgy mennek itt az autók, mint az őrültek! – fakadt ki az egyik kondoroskerti lakos. – Hiába festenek fel egy zebrát, úgysem vennék észre a sofőrök, ezért az csak még nagyobb veszélybe sodorná az embereket. Legfeljebb akkor érne valamit, ha villogó fényekkel jeleznék, hogy ott zebra van, akkor már messziről látnák az autósok, hogy lassítani kell. Mások szerint egy átkelő, nem átkelő, a Kondoroskert egyik végében élők úgysem fognak több száz métert gyalogolni, hogy szabályosan átkelhessenek a túloldalra, inkább vállalják majd a rizikót. Egyelőre azonban nemhogy két, de egy zebra kialakítására sem sok esély van.

Türk László, a településrész önkormányzati képviselője kérdésünkre azt válaszolta: sajnos a felújítás során több olyan anomália is keletkezett, amelyek szerinte nem helyén valók, nem elfogadhatók.

Ezeknek a problémáknak a mihamarabbi megoldásáról többször is egyeztetett a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., a Magyar Közút Zrt. és a debreceni önkormányzat illetékeseivel, továbbá több alkalommal a Kondoroskert lakóival is.

Kérdéseinkre írt válaszában a képviselő kifejti: a Magyar Közút Zrt. nem javasolja az útszakaszon gyalogátkelőhely kialakítását, ezt, ahogy fogalmaz, abszurdnak tartja. Hangsúlyozza: a jelenlegi helyzet tartósan nem maradhat fenn, ezért a Kondoroskertben élők és az útszakaszon közlekedők biztonsága érdekében kezdeményezi, hogy ha a Magyar Közút Zrt. nem hajlandó közreműködni a probléma megoldásában, akkor az önkormányzat alakítson ki egy biztonságos gyalogátkelőt, megfelelő megvilágítással és figyelmeztető sárga villogó fényjelző készülékek telepítésével. A képviselő levelében kiemeli: a legfontosabb a megfelelő közlekedésbiztonság megteremtése ezen a nagy forgalmú útszakaszon.

A kettévágott szervizút

A kondoroskertiek másik problémája, hogy a 48-as főút felújításának részeként a Külső Vámospércsi út páratlan oldalában egy különleges szervizutat alakítottak ki, amely csak két részletben használható. Egy ponton ugyanis egyszer csak megszakad, véget ér az úttest, és egy családi ház állja útját az autóval közlekedőnek, aki ha tovább szeretne menni, akkor megfordul, kimegy a főútra, majd pár száz méterrel odébb ismét visszatérhet a szervizútra. A helyiek úgy tudják,

a ház tulajdonosával a kivitelezés során nem sikerült megegyezni, ezért nem lehetett elbontani, így jobb híján az a megoldás maradt, hogy az utat megszakították, majd pár méterrel arrébb folytatták az aszfaltozást.

Türk László is megerősíti a lakók értesülését, miszerint a beruházó nem tudta megvásárolni a szervizút folytonosságát biztosító ingatlant, ezért aztán a gyalogosok a főúttal párhuzamosan, csak az úttest padkáján, a szalagkorláton átmászva tudnak közlekedni, ami egyáltalán nem nevezhető biztonságosnak. A képviselő kiemelte: a helyzet megoldásának érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgáljon meg minden lehetőséget, és ha szükséges, az ingatlanra vonatkozóan indítson kisajátítási eljárást. Hozzáfűzte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a Kondoroskert lakói biztonságosan közlekedhessenek.

Kérdéseinket elküldtük a Magyar Közút Zrt.-nek, valamint az Építési és Közlekedési Minisztériumnak. Ha válaszolnak, arról is beszámolunk majd.

Takács Tibor