Furta: a közösség ereje nem a lélekszámban rejlik
A szabadság öröksége a falvak csendes hétköznapjaiban is kötelez: egymás segítésében, a szülőföld megtartásában és a közös munkában él tovább. Ezt az üzenetet fogalmazta meg Gácsi József polgármester Furta főterén, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján tartott megemlékezésen, október 23-án. A település közössége a hősök előtt tisztelgett, majd az ünneplők egy része a furtai hímzés jeles alkotójára is emlékezett.
A falvak is kivették részüket
A Himnusz közös eléneklésével kezdődő ünnepség narrációja a szabadságért életüket adók bátorságát idézte fel. Arra emlékeztetett, hogy áldozatuk a hazához és egymáshoz való mindennapi hűségre kötelezi az utódokat. A Furtai Bessenyei György Általános Iskola tanulói közül Harsányi Sára hatodik osztályos diák a polgármester beszéde előtt, Liptai Vivien nyolcadik osztályos tanuló pedig utána mondott verset.
Gácsi József az ünnepi beszédében a vidéki Magyarország helytállását állította a középpontba. Felidézte: diákok, munkások, értelmiségiek és parasztok fogtak össze, hogy kiálljanak egymásért és a hazáért. Mint mondta, a korabeli felvételek láttán hajlamosak vagyunk a történelmet a pesti utcákhoz, a Parlament előtti eseményekhez kötni, pedig a szabadságvágy az ország minden szegletébe eljutott.
– 1956 októbere nemcsak a fővárosé volt. 1956 a magyar vidék, a magyar falu szabadságharca is volt. Amikor Budapesten ropogtak a fegyverek, a vidéki emberek nem maradtak tétlenek. Teherautókra rakták a krumplit, a lisztet, a húst, a kenyeret, és elindultak a harcoló fővárosba, hogy enni adjanak azoknak, akik az életüket kockáztatták a szabadságért – mondta a polgármester. Hangsúlyozta: azok az egyszerű falusi emberek is hősök voltak, akik hittek abban, hogy saját földjükön, saját munkájukból, emelt fővel élhetnek.
Egymásért és a falu jövőjéért
A történelmi visszatekintés után a jelen felelősségéről beszélt: hogyan maradhat hű 1956 örökségéhez egy ma békében élő falu közössége?
– Mi a szabadságharcunkat ma már nem fegyverekkel, hanem munkával, összefogással, egymásra figyeléssel vívjuk. A mi felelősségünk az, hogy Furta éljen, megmaradjon. Hogy a fiataljaink itthon találják meg a boldogulásukat, hogy időseink biztonságban és megbecsülésben élhessenek. Amikor teszünk a szomszédunkért, amikor szebbé tesszük a környezetünket, vagy amikor közösen építjük, szépítjük falunkat, akkor pontosan azt az összefogást gyakoroljuk, amit az ötvenhatos hősök hagytak ránk örökségül.
A közösség ereje nem a lélekszámban rejlik, hanem abban, hogy a tagjai mennyire képesek fogni egymás kezét a bajban és együtt örülni a sikereknek
– fogalmazott. A szabadság megőrzését közös feladatnak nevezte. – Vigyázzunk egymásra és vigyázzunk a falunkra – így zárta gondolatait a polgármester.
A műsort koszorúzás követte, majd az ünneplők egy része Varga Dánielné Juhász Erzsébet egykori lakóházához vonult, hogy az ott elhelyezett emléktáblánál is lerója tiszteletét. Az 1923. október 18-án született, 2001-ben elhunyt Erzsi néni a Népművészet Mestereként a furtai hímzés hagyományának megőrzésén dolgozott. Születésének évfordulójához kapcsolódva megkoszorúzták emléktábláját, amelyet a község önkormányzata 2002. augusztus 19-én állíttatott.
