A fiú, aki nem térhetett haza Komádiba
Bartalis Sándor komádi katonáról is megemlékeztek a forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségen október 22-én. Tóth Ferenc polgármester beszédében felidézte: a fiatalember huszonegy évesen vált a szovjet harckocsik áldozatává, pedig sem ő, sem alakulata nem szállt szembe a bevonulókkal. Halálát a honvédség megfélemlítését szolgáló támadás következményeként idézte fel. A család akkor már egyetlen gyermekének elvesztése személyes közelségbe hozta a történelmi tragédiát. A Hősök terén álló 1956-os emlékműnél az elesettek mellett a hazájukból menekülni kényszerülőkre és a szétszakított családokra is emlékeztek.
Egy fiatal élet, egy család vesztesége
– Ilyenkor mindig felmerül bennünk ez a megválaszolhatatlan kérdés: miért kellett egy fiatal embernek, egy család akkor már egyetlen gyermekének ilyen értelmetlenül meghalni? – fogalmazott Tóth Ferenc. A komádi katona történetén keresztül az áldozatokra irányította a figyelmet. Azokra, akiknek életét a fegyveres támadás, majd a forradalom leverését követő megtorlás törte ketté.
Az önkormányzat ünnepi programja délelőtt a moziban kezdődött, ahol a Barsi Dénes Általános Iskola nyolcadik évfolyamos tanulói adtak műsort. A megemlékezés az 1956-os emlékműnél folytatódott a polgármester beszédével és koszorúzással.
Tóth Ferenc részletesen felidézte, milyen események, történések láncolata vezetett a forradalomhoz. A padlássöprések, a kötelező beszolgáltatások, a kitelepítések és a koncepciós perek világáról beszélt, amelyben a félelem az otthonokba és az emberi kapcsolatokba is beköltözött. Szomszédok, rokonok, munkatársak között rombolta a bizalmat a besúgás; a suttogó családtagok és az éjszaka érkező fekete autók egyaránt a diktatúra valóságához tartoztak.
Ezekkel az előzményekkel magyarázta, miért vált a gyűlölt sztálini szimbólum kivágásával a lyukas zászló a felkelés jelképévé. A sztálinista címer kivágása az elnyomó rendszer elutasítását fejezte ki. A diákok kezdeményezéséből kibontakozó megmozdulások néhány napra elhozták a szabadság reményét, a november 4-i szovjet támadás azonban leverte a forradalmat. Ezt kivégzések, bebörtönzések és tömeges menekülés követte.
Kőbe formált üzenet az elszakítottaknak
Az emigráció kapcsán a polgármester arra emlékeztetett, hogy az országot okmányok és engedély nélkül elhagyók sokszor azt is vállalták, hogy örökre elszakadnak családjuktól, szülőföldjüktől. Menekülttáborok után idegen országban kellett új életet kezdeniük.
A komádi Anzix ezt a veszteséget is őrzi. A kőből formált boríték az elmenekültek és az itthon maradók összetartozásáról, a levelekbe sűrített üzenetekről szól – mutatott rá Tóth Ferenc. Az emlékmű így a családok történetén keresztül idézi fel a szabadságharc következményeit.
– Az önkény sohasem örök. A szabadságért és a függetlenségért mindig küzdeni kell – hangsúlyozta a polgármester.
A városi megemlékezés október 23-án tíz órakor ünnepi istentisztelettel folytatódott a református nagytemplomban, ahol Balogh Sándor református lelkipásztor hirdetett igét.
