Eltűnt erdőspusztai tavak, visszatérő remények
Már az 1970-es években attól féltek, hogy kiszáradnak az erdőspusztai tavak, hiszen nem volt stabil vízellátásuk. A tervezők jóslatai az elmúlt évtizedekben többször beigazolódtak, és az egyre csapadékszegényebb évek miatt lassan állandósulni látszik ez a probléma.
2025. augusztus közepére a Nyírerdő Zrt. kezelésében lévő Vekeri medrét benőtte a keserűfű, a tavat pedig csak a bátrak merik körbesétálni, ugyanis a július eleji viharok óriási pusztítását végeztek – és a mai napig nem sikerült eltávolítani az ösvényre borult óriási fákat. Ha belegondolunk, nincs is nagyon mit nézni: víz híján csak a keserűfű-tengert és a kétméteres nádat láthatjuk, a fahidakat, amik alatt egykor halak úsztak; de legalább élvezhetjük a csendet, melyet néha a madarak éneke tör meg, és a friss levegőt. A néhány éve kialakított kutyapancsolóban sem lesz vizes egyetlen eb sem, a tűzrakó helynél lévő padok környezete pedig cigarettacsikkektől szemetes. Talán egy kukát jó volna kihelyezni…
Augusztusban hiába kerestük a Fancsikai tavakat és a kilátót is. Évek óta egyiket sem találni… Az emlékeinken kívül ma már csak a kék-fehérre festett betonelemek és a zsilip emlékeztet arra, hogy a Fancsika II-es helyén lévő területen egykor víz volt. A medret itt is benőtte a gaz, a zsilipre félig rádőlt egy viharban leszakadt faág. A 2024-re ígért kilátó azóta sem készült el, de legalább még helyén van a fedett pad és a parlagfűvel körbenőtt információs tábla, amely a környék turisztikai látványosságait sorolja fel.
A Hármashegyi-tó látványa is borzasztó. Nem is olyan rég még az Erdőspuszta gyöngyszemének nevezték, néhány éve azonban rohamos hanyatlásnak indult: 2022-ben a bomló haltetemek mellett rengeteg szemetet láthattunk a tenyérnyi vízben, ám mára már itt sincs egy csepp víz sem – több méter magas nád mindenütt, és kiábrándító csend; mintha még a madarak is elfeledkeztek volna erről a területről. És a felsorolt jóléti tavak közül a Hármashegyi jövője a legkilátástalanabb, ugyanis földrajzi elhelyezkedése miatt a Civaqua-program részeként sem kaphat vízutánpótlást.
És ha már Civaqua! 2023 őszén valóra vált az ötvenéves álom: beindították a HTVR (Hajdúhatsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer) telepén található új szivattyút. A Civaqua-program első ütemének köszönhetően a Keleti-főcsatornából a víz elérte a Tócó forrásvidékét, majd létrejött a Vezér utcai kiegyenlítő víztározó is, melynek funkciója – a jóléti adottságokon túl – a vízszabályozás, vagyis nagyobb esőzések, belvíz idején így tarthatják vissza a hullámokat a patak alsó szakaszától. A tó átlagos mélysége másfél méter, de akad, ahol a 2 métert is eléri. Nemrég újabb örömteli hírről számolt be Papp László polgármester: a 2026-os állami költségvetés tartalmazza a szükséges forrásokat, ezáltal garantálja a Civaqua-program folytatásához szükséges fedezetet, így biztosítják a Vekeri- és a Fancsikai-tavak tartós vízellátását.
A Vekeri-tó
A szebb napokat látott Vekeri-pihenőövezet kialakítása az 1970-es évekbeli erdőspusztai fejlesztések első lépcsőfoka volt. A tó kialakítását 1974 januárjában rendelte meg a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (FEFAG, jogutója a Nyírerdő Zrt.) a TIVIZIG-től. Erre a célra egy Debrecentől 6 kilométerre lévő, Pac déli részéhez tartozó nádasos, vízinövényes helyet választottak, melyet erdő vett körül. Úgy gondolták, ez alkalmas hely lesz egy pihenőövezet kialakításához. Az eredeti terv szerint egy 4 és egy 5 hektáros tavat akartak létrehozni, amit egy földcsatornával kötöttek volna össze. De Papp Ferenc, a TIVIZIG igazgatója egy 17 és egy egyhektáros tó megépítése mellett döntött – olvasható az Erdőspusztai Horgász és Turisztikai Portálon. A Vekeri-tó kialakításának munkálatai hat hónapot vettek igénybe; a víz utánpótlását a Kati-éren keresztül biztosították – ami már akkoriban sem volt bővizű csatorna. A vízellátás biztosítása érdekében úgy döntöttek, bővítik a Kati-ér vízgyűjtőhálózatát. Emellett a Kati-ér és a Vekeri-tó találkozásához egy duzzasztóművet építettek, ami bővebb vízlefolyást biztosított a tó irányába. A tervezők tudták, hogy nem stabil a vízellátás, így már akkor rajzasztalon voltak a további erdőpusztai tározók tervei, amelyek biztosíthatják a Vekeri vízellátását.
Már ekkor, 50 évvel ezelőtt a kiszáradás lehetőségét hangoztatták, de úgy döntöttek, belevágnak a tóépítésbe. Hiszen ha 10 évenként egyszer kiszárad, akkor is van 9 sikeres év, amikor a kirándulók önfeledten élvezhetik a tavat.
A mederből kitermelt földet a tó kezepére húzták fel, az így keletkezett szigetet a szárazfölddel két fahíddal kötötték össze. A feljegyzések szerint a Vekeri-tó építése 1 millió 874 ezer forintba került, és '74 végére elkészült. A pihenőközpontot 1976. április 30-án nyitották meg a látogatók előtt; a teljes költség 3,6 millió forint volt, a mellé épült csónakház pedig plusz 2 millió forint. A fejlesztések nem álltak le: készült szennyvíztározó 193 ezerért, fúrt kút és víztározó berendezés 624 ezerért, csónakkikötő egymillióért és nádfedeles, köralapú majális ház asztalokkal, padokkal 183 ezerért. Utóbbit 1990-ben felgyújtották a vandálok és porig égett.
Már '76-ban megkezdődött a tó északi oldalán a téli sportok szerelmeseinek szánt szánkópálya, sífutó pálya kiépítése; hétezer köbméter földet mozgattak meg, így létrehozva egy 10 méter szintkülönbségű szánkódombot 200 ezer forintból. A fejlesztés folyamatos volt: létesült erdészeti kezelőház, nyári lovasszín, military-pálya, vízműépület, szennyvíztároló és átemelő berendezés is. 1978-ban 2,3 millió forintból kialakítottak egy 50 férőhelyes parkolót, és ugyanebben az évben kezdték építeni az úttörőtábort is (mai Dorcas kemping). '85-ben hajók kikötésére alkalmas mólót építettek, szánkódombi melegedőt, és elkészül a Vekeri-kilátó is, ami 24 méter magas volt, 4 szintes. Ezt az építményt is megsemmisítették a vandálok.
1986-ban a Camping-Caravanning Szövetség világtalálkozóját a Vekerin tartották; becslések szerint egy hét alatt 39 ezer ember fordult meg a rendezvényen. Érdekesség, hogy az eseményre kutat fúrtak, szennyvízcsatornákat, elektromos vezetékeket fektettek le, több utat is aszfaltoztak – mindezen munkálatokat debreceni vállalatok társadalmi munkában végezték. Termálkutat is fúrtak, így biztosítva a több ezer ember tisztálkodását. Szó volt egy melegvizes strand kialakításáról is, de ez sem készült el, ahogy a kenupálya sem. De volt helyette Kati-hajó a látogatók nagy örömére (1998-ig, ugyanis drága volt az üzemeltetés, ezért eladták), és többször felújították a gyaloghidat.
Még egy érdekesség, hogy 1989-ben egy amerikai befektető gyógyidegenforgalmi központot akart létesíteni a Vekerin, majd 1990-ben egy finn üzleti csoport akarta megvenni az egész pihenőövezetet. A termálvízre alapozva egy gyógyszállót szerettek volna létrehozni. A Nyírerdő ekkor felbecsültette a pihenőközpontot, és a szakértők 617 millió 225 ezer forintban állapították meg azt. Az adásvétel végül meghiúsult. Az azóta eltelt időben is számos fejlesztés valósult meg: felújították a gyaloghidat, a beeresztő zsilipet, a padokat, szeméttárolókat, bitumenes sportpályát hoztak létre, 2006-ban pedig új mólót építettek.
A Fancsikák és a kilátó
Miután elkészült a Vekeri-tó, a szakemberek olyan tavakat akartak kialakítani, amelyek kedveznek a horgászat szerelmeseinek. Így jöttek létre a Fancsikák (1975-76), a Mézeshegyi-tavak (1977-78). A tározók kialakításához vízállásos nádas, lápos területeket kerestek azért, hogy az itt létrejövő tavak ne csak a rajtuk keresztülfolyó csatornákból kaphassanak vizet, hanem magából a talajból is. A vízügyesek régi, 19. századbeli térképeket használtak, amelyek megmutatták a vízrendezési időszak előtti vízi világot. Ha találtak alkalmas területet, akkor azt az erdészekkel bejárták, de ez a feladat az elvadult nádasok miatt nem volt egyszerű. Úgy akarták kialakítani a tározók partszakaszait, hogy azokhoz minél kevesebb töltést kelljen létrehozni, és inkább természetes, a domborzat által már adott partszakaszai legyenek. Az I-es tározó területe belvizes legelő volt, a rajta lévő tanyát kisajátították; a munkálatok 1975 elején kezdődtek, és még abban az évben be is fejezték; a tó elkészítésének folyamatáról nem sok írásos dokumentum maradt fent.
A Fancsika-I-es tározó (Báltisztai-tó) akkori kialakítási költsége 6,9 millió forint volt. Területe 90 hektár, maximum víztározási kapacitása 1,2 millió köbméter. Érdekesség, hogy az 1976-os programterv a Fancsikai pihenőerdő létesítményei között sem az I-es, sem a III-as tavat nem szerepelteti. Ennek oka, hogy a kezdeti elképzelésekben ezek csak időszakos belvíztározónak lettek építve és minősítve. Vagyis csak azért építették meg, hogy a csapadékosabb időszakokban összegyűjtsék a vizet, innen táplálva a többi tavat. Csak azután minősítették át jóléti tavakká, hogy stabilizálták vízellátásukat.
A Fancsika I-es hatalmas víztükrének szépsége akkoriban az ilyen látványhoz nem szokott alföldi számára páratlan élményt nyújtott. A ma emberének valószínűleg hihetetlennek tűnik, de a 70-es években motorcsónakoztak, vízisíztek és vitorláztak is a nemcsak környékbeli, de messziről érkezett turisták is. A tározó mellett egy ifjúsági vándortábort is kialakítottak 450 ezer forintból, de ez később sajnos vandálok rombolásának áldozatává vált, egyetlen fényképes dokumentum sem maradt fenn róla.
A II-es, 26 hektáros tározót (Létai-tó) 1978-ra alakították ki, helyén nyárfaerdő volt. Már tervezésekor is jóléti tónak szánták, elsősorban horgászati célra. Kialakítási költsége 3,4 millió forint volt, maximális víztározói kapacitása 0,38 millió köbméter. A tó keleti oldalára horgásztanyákat terveztek, 1980-ban 2,1 millió forintból aszfaltozott utat is építettek, de az elképzelésből semmi sem lett. Ennek legfőbb oka, hogy ekkor is nagy hangsúlyt kapott az aszály, nem látták folyamatosan biztosítottnak a II-es vízellátását, és ez elrettentette a befektetőket.
A tó északi végétől néhány száz méterre, a Panoráma út melletti domb tetején építették meg a Fancsikai kilátót. 1980-ban készült el a 13,5 méter magas létesítmény, és 350 ezer forintba került. A kilátó könnyebb megközelítése érdekében 1982-ben 40 ezer forintért egy parkolót is létrehoztak. A kilátót az évek alatt többször felújították, majd 2023 tavaszán balesetveszélyessé vált, nyáron lebontották, majd több hektáron fakitermelést is végeztek. Akkor azt közölték, 2024-ben új kilátót építenek, de ez tavaly és idén sem történt meg… Helyette van másfél méteres parlagfű és a kilátó betontalapzata.
A Hármashegyi-tó és a kilátó
1980-ban ásták, így jött létre az Erdőspuszták legészakibb tava, a Hármashegyi-tó. Korábban, a 70-es években már kialakították az erdőspusztai víztározók többségét, így a Halápi-, a Bodzás-, a Mézeshegyi-, a Szentannapusztai-, a Vekeri-, a Halápzugi-tavakat, valamint a Fancsikákat és a Martinka melletti víztározót. Ezeknek célja a Nyírségben felgyülemlő belvíz elvezetése és tárolása volt, továbbá a turisztikai pihenőövezetek kialakítása, hogy a városból ide érkező emberek pihenhessenek, kikapcsolódhassanak. A Zsuzsi Erdei Vasút végállomása 1977-től a Hármashegyi pihenőövezet. A Hármashegyi-tó a 80-as évektől mint csónakázótó funkcionált, a területen csónakház is üzemelt (amíg a vandálok szét nem verték) és vendéglátóhely is volt. A tó mellett honvédelmi parkot alakítottak ki, ahol repülőket és más, leselejtezett harci járműveket állítottak ki. A 90-es években már horgásztóként üzemelt a Honvéd Horgászegyesület kezelésében. Elsősorban a honvédségnél dolgozók juthattak éves horgászbérlethez, de aki szeretett volna, napijegyet is válthatott, így vendégek is pecázhattak. Évente kétszer telepítettek halakat. Az 1995-ös aszály idején a tó majdnem kiszáradt, de maradt benne némi víz és halállomány.
2004-től egy betéti társaság nyerte el a tó bérleti jogát; a visszaemlékezések szerint a napijegyek ára az akkori árakhoz viszonyítva kissé borsos volt, ugyanis 12 órára háromezer forintot kértek el. Cserébe rengeteg hal volt a vízben, előző évben 40 mázsát telepítettek, a tómedret teljesen megtisztították az elburjánzott hínártól. Később ismét gazdát cserélt a Hármashegyi-tó, de népszerűsége töretlen maradt a horgászok körében. 5-10 kilogrammos úgynevezett jelölt halak kerültek a vízbe, és aki ezeket kifogta, pénzjutalmat kapott. A feljegyzések szerint ezután több bérlő is belefogott az üzemeltetésbe, több-kevesebb sikerrel. A tó történetének legnagyobb halát, egy 22 kilogrammos harcsát 2011 nyarán zsákmányolta két nyírmártonfalvai horgász, és egykoron még vidra is úszkált a vízben.
A korábbi Hármashegyi kilátó az 1980-as években épült, az akkori műszaki színvonalnak megfelelően. A 14 méter magas, erdei fenyőből készült építményt a környező fák túlnőtték, ezért szükségszerű volt az átépítése. A jelenlegi kilátó 25 méteres, 101 lépcsőfokot kell megmásznia annak, aki élvezni szeretné a csodálatos kilátást. Tiszta időben számos környékbeli kisebb települést és a megyeszékhely magasabb épületeit is láthatjuk, így alaposan szemügyre vehetjük a Petőfi téri 24 emeletes ingatlant, továbbá nem mindennapi szemszögből figyelhetjük a fel- és leszálló repülőket. Sőt, a több mint 50 kilométerre fekvő Nagyvárad is jól látható. „Kívánság-hegynek” is nevezik, hiszen a mondás szerint aki megmássza a kilátót, a fent elhangzott vágya teljesül. A fő tartószerkezet elemei a négy hajlított, valamint a kilenc nyolcszögletű, egyenes tartóoszlop, amely szíjácsmentes rétegelt-ragasztott faanyagból készült. Az ácsszerkezetű, kettős héjazású sátortetővel fedett kilátószintre hét lépcsőkar vezet fel. A kilátó a Nyírerdő kezelésében van, építése 46 millió forintba került.
A Hármashegy nevét három földhalom kiemelkedéséről kapta, amelynek a legmagasabb pontja 151 méter. Itt található a Zsuzsi megújult végállomása, a Természet Háza, valamint a Hármashegyi Erdei Iskola. A Hármashegyen egy nyolcállomásos tanösvényt is kialakítottak. Megismerkedhetünk az erdő állat- és növényvilágával, a vákáncsosok életmódjával, a tanyavilág jellegzetességeivel.
Fogarasi Renáta
