Családok emlékezete élteti az újtikosi múltat
Újtikos történetét nem csupán a régi térképek és a településalapítás dátumai őrzik. A múlt ott van a polgármesteri hivatal patinás épületében, amely egykor az egri káptalan tanyájának központja volt, a temető régi sírjaiban, és azoknak a családoknak az emlékezetében is, amelyek generációk óta kötődnek a faluhoz. A település mai arculatát a betelepülők munkája alapozta meg, örökségüket pedig az utódok viszik tovább. Takács József polgármester családja maga is a telepesek közé tartozik, így számára a helytörténet nem csupán összegyűjtött adatokból áll. Személyes családi emlékek is kapcsolják ahhoz a közösséghez, amely a 20. század első felében kezdett faluvá szerveződni.
Egy tanya, amelyből falu lett
A mai polgármesteri hivatal épülete egykor az egri káptalan birtokához tartozó tanya központja volt. Az intéző szolgálati lakása és irodája működött benne.
– A területet a tanács 1938-39 körül vásárolta meg az egri káptalantól. Ezen a tanyán kétszázhúsz-kétszázötven ember is lakhatott. Nagyon sok cseléd dolgozott itt, és közülük jó néhányan kerültek át a telepes faluba. A házhoz jutásnak feltételei voltak: nagycsaládosok jelentkezhettek, legalább négy gyermekkel, és az is fontos volt, hogy önállóan akartak dolgozni – idézte fel Takács József.
A betelepülők nem kizárólag a környékről érkeztek: Polgárról, Tiszagyulaházáról és Tiszanagyfaluból is költöztek ide családok. A háború ellenére folyt az építkezés: 1939 és 1941 között több mint negyven ház készült el, a háború végéig pedig összesen 106 telepes ház épült.
A falu története azonban nem ezekkel az építkezésekkel kezdődött. A régebbi térképeken is feltűnik a terület Tikos néven, és a település határában neolitikumból származó leleteket is találtak. Újtikos területén kilenc bejegyzett régészeti lelőhelyet tartanak számon.
– Szoktam mondani, hogy itt mindig is éltek emberek. A mai falu története egy régre nyúló múltnak a folytatása – fogalmazott.
A temető a családok emlékezetét őrzi
A település múltját a temetőben is érdemes kutatni. A régi sírhelyek között az alapító családokhoz kötődőek is vannak. Takács József saját családjának történetében is fontos helyet foglal el a temető: nagyszülei telepesként érkeztek Újtikosra, a családi sírok gondozása pedig a mai napig része az emlékezésnek.
A sírhelyek megőrzése olykor nehéz kérdéseket is felvet. A polgármester egy olyan esetről is beszélt, amikor egy család azt állította, ígéretet kapott arra, hogy egy sírhelyet később sem adnak ki másnak.
– Én tiszteletben tartom a családok kötődését és azt, hogy ki hogyan szeretné megőrizni a hozzátartozói emlékét. Ugyanakkor fontos, hogy amit tényként mondunk, annak legyen dokumentuma is. Ebben az esetben nem találtam olyan papírt, amely igazolta volna, hogy a sírhely elidegeníthetetlen lenne – mondta.
A temető a második világháború eseményeinek emlékét is őrzi. A polgármester családi elbeszélésekből tudja, hogy 1944. november 1-jén, amikor a szovjet csapatok bevonultak a faluba, a lakosság egy részének menekülnie kellett.
– Nagy zűrzavar volt, menekültek az emberek, mert elkezdtek lőni. Édesapám még csak hatéves volt, amikor az erdőben töltöttek három napot. Azt tudom a szüleimtől és a nagyszüleimtől, hogy ketten meghaltak a lövések miatt.
A családi emlékezet mellett Takács József saját helytörténeti gyűjteményt is épít. Egyebek között egy Tikosi Andor nevű költő versét is megőrizte, aki a második világháború előtt országos pályázaton ért el sikert. A költő életéről még további kutatásra lenne szükség, de a vers már bekerült a gyűjteménybe.
