A Kistemplom 300 éves titkáról mesél a debreceni szerzőpáros

Találkozzunk a „Csonkánál”! Hány barátság, közös délután, belvárosi séta kezdődhetett ezzel a mondattal Debrecenben? Vass Gergelynek is jóval több a Kistemplom egy régi épületnél: gyerek- és kamaszkorának biztos igazodási pontja. Oda érkezett a busz, ott állt meg a villamos, és ott lehetett összefutni a többiekkel. Most két mesebeli gyereket indított útnak ugyaninnen, igaz, Pali és Rózi a megszokottnál jóval messzebbre merészkedik: háromszáz év történetében nyomoznak.

A Kistemplom titka az író ötödik könyve, Kostyál Viktor illusztrátorral pedig a negyedik közös munkája. Az október 29-i könyvbemutatón Buzás Bori beszélgetett az alkotókkal és Zsoldos Tiborral, a kistemplomi gyülekezet vezető lelkipásztorával A Kistemplom titka című műről a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.

Kiderült, hogyan lett egy elakadt ötletből két gyerek kalandja, mit keres a japán rajzfilmek világa Debrecenben, és miért érdemes az utolsó oldal után a templomba is ellátogatni.

A B-terv jobbnak bizonyult az A-nál

Eredetileg egészen más születésnapi ajándékot tervezett a gyülekezet. A felnőttek rövid történeteket írtak volna, hogyan kapcsolódnak az idén 300 éves Kistemplomhoz, ezekhez a gyerekek rajzokat készítenek, majd a munkákból kiállítás és könyv születik. Szép elképzelés volt, csak éppen menet közben elakadt. – Ez többismeretlenes egyenlet. Aki olyan gyenge matekból, mint én, az tudja, hogy egy többismeretlenest nagyon nehéz megoldani – idézte fel Zsoldos Tibor. Ekkor lépett közbe lelkésztársa, Lilla, aki mindkét alkotót ismerte. Viktort az esküvőjéről is: ott rajzolt a vendégeknek, és akkora sor állt előtte, hogy a lelkipásztor végül nem is került sorra. Lilla kitartóan győzködte kollégáját, keressék meg Gergelyt. Amikor az író belépett a lelkészi hivatalba, Zsoldos Tibornak hamar megvolt róla az első benyomása. – Elsőre láttam: nagy gyerek.

A lelkesedés aztán a templomban is folytatódott.

Gergely körbejárt, nézelődött, történelmi anyagot kért, és a felvetésre, hogy lehetne-e mindebből mesekönyv, határozott igennel felelt. A hogyanra is volt válasza: időutazós, nyomozós történet lesz, egy fiúval és egy lánnyal. Az első elkészült fejezet hamar meggyőzte a megrendelőket. Lilla este telefonált a lelkipásztornak, hogy nem tudja letenni, később pedig Zsoldos Tibor magyartanár felesége is elolvasta a szöveget. Neki is tetszett.

Zsoldos Tibor arról is beszélt, miért fontos a gyülekezetnek ez a mesekönyv. Egy háromszáz éves templom jubileumán természetes a visszatekintés, de szerették volna, ha az ünneplés a fiatalokat is megszólítja. – Minden visszaemlékezésnek vagy visszatekintésnek az a veszélye, egyházban talán még fokozottabban is, hogy beleragadunk a múltba – mondta, hozzátéve, ebben a könyvben éppen azt értékeli, hogy a gazdag múltból kiindulva a jövő felé fordul.

A „Csonkától” háromszáz évnyire

Gergely számára különösen kedves volt a felkérés. Debreceniként olyan helyről írhatott, amelyhez személyes emlékek kötik, miközben a templom múltja bőven adott alapanyagot a kalandhoz. Tűzvészek, szélvészek, újrakezdések: három évszázad alatt sok mindent megéltek a falak. – A találkozó mindig a „Csonkánál” volt – elevenítette fel saját fiatalságát az író. Ezúttal azonban a jól ismert épület „mögé” is be kellett nézni. A történelmi események adottak voltak, ezekhez kellett úgy hozzákapcsolni Pali és Rózi kitalált nyomozását, hogy a gyerekek kíváncsian lapozzanak tovább. – Az a tapasztalat, hogy a gyerekek imádják a nyomozást. Valójában mindenki, a felnőttek is, de valahogy a gyerekeknél ez különösen hangsúlyos – magyarázta Gergely.

A valóság és a fantázia így együtt vezeti végig az olvasót a Kistemplom történetén. Közben az alkotóknak is figyelniük kellett az órát: a születésnapi ajándéknak még az ünnepi évben el kellett készülnie. Ahogy Gergely érzékeltette, a templomnak háromszáz éve volt elnyerni mai formáját, neki néhány hónap jutott az írásra, Viktornak ennek is csak a töredéke a rajzolásra. A gyártásra még kevesebb idő maradt.

Japánból is érkezett inspiráció

A korábbi közös könyvekhez képest ezúttal a képi világ is más irányt vett. Viktor a feleségével nemrég Japánban járt, és a japán animáció, különösen a Ghibli stúdió filmjeinek látványvilága inspirálta. Ezt igyekezett összegyúrni saját karikaturista és illusztrátori tapasztalataival. Úgy gondolta, ha Gergely ilyen merészen kapcsolja össze az időutazást, a vallást és a történelmet, ő is kipróbálhat valami újat. A beszélgetésen az is szóba került, Gergely mennyire szól bele a rajzokba. – Állandóan beleszól, sőt, hogyha nem úgy rajzolom, ahogy neki tetszik, akkor jogilag is meg szokott fenyegetni – tréfálkozott Viktor, majd rögtön tisztázta: Gergelyt valójában nehéz kritikusként használni, mert rendszerint az a véleménye, hogy „hú, de jó, de szuper”.

A közös munka ettől még folyamatos egyeztetés. A friss rajzokat az illusztrátor rögtön küldi az írónak, és addig nem lép tovább, amíg mindketten elégedettek nem lesznek. A borító hagyományosan utoljára készül, amikorra Viktorban is összeáll a könyv teljes világa. – Mesélnie kell, de valamilyen szinten titokzatosnak is lennie kell – fogalmazott.

Az utolsó oldallal még nincs vége

Az alkotók advent idején minél több helyre szeretnék elvinni a könyvet: beszélgetni, rajzolni, találkozni a gyerekekkel. Gergely hangsúlyozta, bár Debrecen adja a történet hátterét, a kaland azoknak is szól, akik még sosem jártak a városban. Egy kaposvári gyerek ugyanúgy élvezheti a nyomozást, és talán éppen a mese miatt szeretné majd saját szemével is látni a különös, kupola nélküli templomtornyot.

Gergely végül egy újabb titokkal engedte útjukra az olvasókat. Aki végigköveti Pali és Rózi kalandját, annak a valóságban is lesz mit keresnie. – Az időutazásnak a titka ott van elrejtve a Kistemplom közepén – árulta el, és arra biztatta a gyerekeket, menjenek el, keressék meg.

Fogarasi Renáta