Téli kalamajkával tér vissza a debreceni páros

Vannak könyvek, amiket olvasva az ember érzi, hogy több van bennük, mint papír és festék. Olyan történetek ezek, amelyek mögött ott bujkál a játékosság, a gyermeki kíváncsiság és az a bizonyos kézzel fogható emberi szív. A nagy dinoszauruszkalamajka pontosan ilyen volt; és most itt a folytatás. A második rész a jól ismert szerzőpáros, Vass Gergely író és Kostyál Viktor illusztrátor közös munkájából született, akik nem csupán alkotótársak, hanem barátok is. Az első könyv sikerét látva nem is volt kérdés, hogy a kalandnak folytatódnia kell.

Vass Gergely új könyvében, melynek címe A dinoszauruszkalamajka folytatódik, Bányavárost ellepi a hó, ezért a dínókat biztonságos helyre kell költöztetni. Bányai Bekő és barátai a rég nem használt állatkertben találnak ehhez megfelelő terepet. A sok-sok bonyodalom ezzel kezdetét is veszi. Az időközben felcseperedett dínók mellé ráadásul újabb apróságok születnek, ami igencsak felforgatja hőseink és a lakótelep életét.

A szerző az 1980-as évek világába repíti az olvasót, amely izgalmas újdonságokat nyújt a gyerekeknek és nosztalgiázást a felnőtteknek.

– Október 29-én ment el az anyag a szabadkai nyomdába, már előrendelhető. November 11-én jelenik meg a mesekönyv, ekkortól tudhatják meg az olvasók, milyen újabb kalamajkába keveredtek a dínók és Bekőék – kezdte Vass Gergely, aki kétgyermekes debreceni édesapa, ügyvéd, hozzátéve, ők maguk is meglepődtek, mekkora érdeklődés övezte az első részt, és sokan kérték a folytatást, amiben új helyszínek, szereplők is feltűnnek.

A könyv illusztrátora ezúttal is Kostyál Viktor, akivel ez már a harmadik közös kötetük. Viktor elmondta, a grafikai vonal megegyezik az előző könyvben látottakkal, de most téli történettel találkozhatnak az olvasók. – Az éghajlatváltozás miatt a mai gyerekek életéből már hiányzik a derékig érő hó, és mivel a könyv az 1980-as években játszódik, így természetes volt, hogy annak az időszaknak a hangulatát adjuk vissza. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék a szüleik gyerekkorát, tudják, mennyi munkája volt a hókotrónak, és milyen is volt a hószünet. Szomorú látni, hogy manapság csupán 1-2 centis hónak örülhetnek a gyerekek, ami általában néhány óra alatt el is olvad…

Az első rész után érkezett kritikákra reagálva a szerzők ezúttal női szereplőket is beemeltek a történetbe. A folytatásban Bányai Bekő, Ásófülű Robi, Fúrófejű Feri és Lapátlábú Csabi új barátai is feltűnnek, köztük Vájár Violka és Csatlós Erzsó, akik vezetéknevükkel is a bányászathoz kapcsolódnak.

Sok nevetés, mozgalmas képek

A történetet Gergely két és fél hónap alatt vetette papírra, az illusztrációk pedig két-három hét alatt készültek el. – Az első rész 2024-ben került a boltokba, és az azóta eltelt időben a főhőseink is változtak, fejlődtek – sorolta Viktor. – Nagyon örültem annak, hogy Rábát rajzolhatok, sárga kukásautót, megjeleníthetem azt, amikor a dínók beindítanak egy teherautót, amiből persze újabb kalamajka születik. De külön öröm volt, hogy van szánkó, karácsonyi kívánságlista, ami korhű, így nem iPhone-ra, hanem ugróbékára vágyik az egyik szereplő, továbbá klasszikus bőr korcsolyával mennek a gyerekek a jégre. Úgy vélem, mozgalmasak a rajzok, sztoriközpontúak, igyekeztem, hogy igazi történetet hordozzanak.

A folytatásban új dínófajok is feltűnnek, mint például a Mochlodon, amelynek fosszíliáit valóban megtalálták Magyarországon, Iharkúton.

– Az első rész kapcsán beszéltünk már róla, hogy van egy hazai dinoszauruszkutató expedíció, és egy bányában több maradványt is találtak. Lényegében ebből az alapsztoriból építkezik A nagy dinoszauruszkalamajka. Több mint húsz egyedet azonosítottak az expedíció tagjai, így bőven van alapanyag akár egy következő könyvhöz is – nevetett Gergely, hozzátéve, szívmelengető érzés volt, amikor a kutatóexpedíció tagjaihoz is eljutott a könyvük, és ők maguk ajánlották a követőiknek.

– Ahhoz ragaszkodtam, hogy a leletek alapján rajzoljam meg a dínókat, azok felismerhetők legyenek – tette hozzá Viktor. – Nyilván valamennyit alakítok rajtuk, próbálom a lehető legszerethetőbbé tenni őket, kiemelni a könyvbéli személyiségüket.

Az első részben is számos humoros jelenetet olvashattunk, de a folytatásban még többet nevethetünk. Nagyon laza, könnyen fogyasztható olvasmány született, melyet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is élvezhetnek; az időutazás révén újraélhetik a gyerekkorukat, felszínre törhetnek az emlékeik. – Ma már nem elég megírni és megrajzolni egy mesekönyvet. Kell valami plusz, ami miatt megveszik a szülők. Nálunk a mese ismeretterjesztés is: a dínók mellett a 80-as évek világa is tanít – fogalmazott Gergely.

Személyesen mennek a gyerekekhez

A nagy dinoszauruszkalamajka első részének megjelenése óta Gergely és Viktor bejárták az országot, sőt, a határon túlra is ellátogattak a történetükkel. Ilyenkor mesélnek a gyerekeknek, felelevenítik a régi mesterségeket, együtt rajzolnak. – Nagyon fontosnak tartjuk, hogy személyesen találkozhassunk a gyerekekkel, jellemzően első-második osztályosokkal. Akkora elektromos zaj van körülöttünk, hogy jó néha megállni, szabadjára engedni a képzelőerőnek. És nem titok, így a szülők is megismerhetik a könyvünket, ami reklámnak sem utolsó – vallotta be Gergely.

A páros nem titkolt célja, hogy „kirángassák” a gyerekeket a digitális világból, ahogy az sem, hogy újra „menő legyen” az olvasás, a mesélés, a rajzolás. – Jöhet bármilyen virtuális valóság, az élő közösség mindig többet ad – vette át a szót Viktor. – Az egyik kedvenc helyünk Érsekújvár, a szülővárosom. Megható volt, amikor egy osztályteremben 30 diák síri csendben ült, hallgattak minket, majd egyszer csak előkerült egy jegyzetfüzet, amit kézről kézre adtak, és teleírták a kérdéseikkel. Láttuk, hogy másfél-két órára valóban kikapcsoltak, és amikor hónapokkal később visszatértünk, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Reméljük, A nagy dinoszauruszkalamajka második részének is ennyire fognak örülni.

Edukálni szeretnének, emiatt választották a nehezebb utat, azt, hogy szabadidejükben iskolai csoportokat látogatnak meg.

– Megyünk, beszélgetünk, rajzolunk, és a visszajelzések szerint ez a jó irány. Azt valljuk, ez ad értéket, így tudjuk az üzeneteinket célba juttatni. Olyan értékekre mutatunk rá, mint a barátság, a bajtársiasság, a szeretet, az állatvédelem, és elmondjuk, fontos a kispajtások titkainak megtartása is – tette hozzá Gergely.

Meg kell élni az alkotás folyamatát

Tudják, nem egyszerű felvenni a versenyt az impulzív, digitális eszközökkel, és nem könnyű olyan könyvet kiadni a kezükből, ami értékálló maradhat a felgyorsult világunkban. – A mesterséges intelligenciával valószínűleg nem két és fél hónap, hanem két és fél perc lett volna megírni a 88 oldalas könyvet – nevetett fel Gergely, hozzátéve, nem tett erre kísérletet, és nem is tervezi. – Az AI a 80-as években valószínűleg még egyszerű áramkörként élte az életét. Valahogy biztosan el tudná mesélni, meg tudná rajzolni, milyen volt akkoriban az élet, de a hangulatát, érzetét nem tudná visszaadni. A mesterséges intelligencia már az elején tudja, mi lesz a történet vége, de én nem. Azt befolyásolják a mindennapi élményeim, a gyerekeim reakciói egy-egy fejezet felolvasása után. Tehát meg kell élni az alkotás folyamatát.

– Mint grafikus természetesen kipróbáltam már, mire képes a mesterséges intelligencia, de egyelőre ijesztőek a hibái – tette hozzá Viktor. – A felső határ az öntanulás, és akkor egy szorgalmas gyerekünk lesz, akinek kimeríthetetlen az adatbázisa és a tudásszomja. Kérdés, meddig tudjuk a szellemet a palackban tartani, hol a határ? Ha a fantáziánkat is nagymértékben átadjuk a gépnek, akkor mi marad nekünk? – tette fel a kérdést.

Gergely és Viktor új könyve ugyan még csak most jelenik meg a webshopokban, de megtudtuk, tervben van egy újabb szerzemény, ami már nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek szól. Megígérték, amint lehet, beszámolnak a részletekről.

Fogarasi Renáta