Csendes emlékhely Vámospércs szélén
Halottak napján azok felé is fordul a figyelem, akiknek sírjához ma már csak ritkán érkezik látogató. Vámospércs zsidó temetője ilyen csendes emlékhely: kerítése mögött régi sírkövek idézik fel egy egykor itt élő közösség emlékét. A sírkert gondozását Antal Ibolya 1999 januárja óta végzi. Az évek során nemcsak a terület rendjére kellett ügyelnie, hanem arra is, hogy a természet lassú térhódítása ne veszélyeztesse a sírokat.
A nagyjából kétméteres, betonból készült kerítés eltakarja a sírkertet az utca felől. A kapu zárva van, de aki szeretne bejutni, a gondozó segítségével megteheti.
– Amikor mi átvettük a temetőt, akáccal volt tele. Kivágtuk, amit lehetett, de arra vigyáztunk, hogy magukat a sírokat ne bolygassuk. A tuskókat is próbáltuk kiszedni, a vadhajtásokat pedig mindig levágtam, hogy ne nőjék be újra a területet – idézi fel Antal Ibolya.
Körülbelül nyolcvan sírhely
A temető történetének részleteit ma már nehéz pontosan rekonstruálni. A gondozó nem ismeri az összes itt nyugvó nevét, a sírkövek feliratai közül pedig nem mindegyik olvasható. Egy korábban, a kerítés elkészülte után a helyszínre érkező rabbi a gondozó emlékei szerint mintegy nyolcvan sírról beszélt. Ez a látogatás 2002-2003 körül történhetett. Ma kevesebb sírkő látható, mint amennyi sírhely egykor lehetett.
– A rabbi mondta, hogy körülbelül nyolcvan sír van itt. De nem mindegyikhez tartozik olyan sírkő, amelyen nevet is lehet olvasni. Lehettek olyanok, akiknek nem volt családjuk, vagy nem tudtak sírkövet állíttatni. Így ma már nem minden sír azonosítható – mondja Antal Ibolya.
A településen egykor zsidó családok éltek és dolgoztak. A gondozó családi emlékekből úgy tudja, üzleteik is voltak, sokan szatócsboltokat működtettek, mások lovas kocsival fuvaroztak. A zsinagóga lebontásának pontos idejét nem ismeri; édesanyja elbeszélése alapján 1956-ra teszi az eseményt. A temető múltjáról tehát részben szájhagyomány, részben a megmaradt sírkövek tanúskodnak.
A régi kövek állapotát az időjárás is próbára teszi. Antal Ibolya elmondta, a napsütés és az erős UV-sugárzás hozzájárul a felületek mállásához, több sírkő megrepedezett vagy töredezni kezdett. Körülbelül tizenöt éve egy Romániából érkező férfi is megfordult a temetőben: elmondása szerint Amerikából bízták meg azzal, hogy egy sír héber feliratát helyreállítsa. (A temető a nemzetközi zsidó temető-adatbázisban is szerepel).
Apró gesztusok, ritka látogatók
A sírkertbe évente csak néhány látogató érkezik. Korábban buszos csoportok is felkeresték, manapság azonban többnyire ketten-hárman jönnek.
– Amikor elmennek, a kapunál egy kancsóból háromszor vizet öntenek a bal kezükre, aztán háromszor a jobbra. Virágot nem nagyon hoznak, inkább gyertyát gyújtanak, néha egy kis követ is tesznek a sírra. Én nem mindig értem, mit mondanak vagy énekelnek, de látom, hogy fontos nekik, hogy eljöjjenek – meséli Antal Ibolya.
A terület gondozásakor azt is figyelembe kellett venni, hol lehet növényeket ültetni. A rabbi engedélyével a sírok nélküli részeken gyümölcsfák kaptak helyet. A fák árnyéka a sírkövek védelmét is szolgálhatja, a metszéskor levágott ágakat pedig eltüzelik. A temető így egyszerre marad emlékhely és gondozandó terület, ahol minden beavatkozásnál ügyelni kell arra, hogy a régi sírok sértetlenek maradjanak.
