Amíg új szervekre vár, a bodaszőlői férfi elveszítheti otthonát
Balogh Henrik egy bodaszőlői férfi, aki valaha két kezével, erejével és szorgalmával tartotta el családját. Ma már azonban minden nap a túlélésről szól. Még csak 38 éves, de betegségei miatt egy öregember testébe van zárva. A cukorbetegség elvette látása javát, veséit, munkáját – és most az otthonát is elveszítheti. Egyetlen reménye maradt: hogy egyszer megcsörren a telefon, és elvégzik rajta a vese- és hasnyálmirigy-transzplantációt. Addig azonban minden nap újabb próbatétel, hogy ne roppanjon össze ő maga, és családja sem.
– Huszonhárom éve vagyok cukorbeteg, naponta négy inzulint adok be magamnak, ebből ered minden testi bajom. Mint tudjuk, a diabétesz súlyosan növeli a különböző szemproblémák kockázatát; három évvel ezelőtt volt hat szemműtétem, azóta csőlátással élek, a jobb szememre csak félig látok. De a legnagyobb gond, hogy tavaly leállt mindkét vesém, így itthon dializálom magam – kezdte történetét a 38 éves Balogh Henrik, aki szerény otthonában fogadott minket a Lorántffy-telepen. Élettársa is ott volt a beszélgetésnél, aki el-elsírta magát, miközben Henrik szikár mondatokban sorolta élete megpróbáltatásait. Henrik korábban az építőiparban dolgozott. Évtizedeken át a két kezével, szorgalmával tartotta el családját – szegényesen, de tisztességesen. Mára azonban a mindennapi betevő előteremtése is gondot okoz. Az életerős férfi lefogyott, olykor a járás is kimeríti, a napi négyszeri dialízis miatt szinte teljesen a négy fal közé szorult.
A hasüregébe helyezett katéteren keresztül juttatja szervezetébe a dializáló folyadékot, amely a hashártyát használja szűrőként az anyagcsere-végtermékek és a felesleges folyadék eltávolítására. – A tasakban lévő 2,2 liter oldatot fel kell melegíteni – ezt a katéteren keresztül beengedem, három-négy óra múlva kiengedem. Ezt naponta négyszer meg kell ismételni. Az országos szervtranszplantációs lista nyolcadik helyén szerepelek immár egy éve, de mivel nemcsak a veséimet, hanem a hasnyálmirigyemet is ki kellene cserélni, nem könnyű a helyzetem – mondta. Utóbbira azért van szükség, mert a szervezet saját sejtjei pusztítják el a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Ha csak vesét kapna, nagy valószínűséggel rövid időn belül az is károsodna az ingadozó cukorértékei miatt. Vagyis hogy Henrik teljes életet élhessen, egyszerre kell elvégezni a két beavatkozást.
Háromszor már úgy tűnt, eljött az új élet lehetősége, de mindannyiszor csalódnia kellett.
– Pécsen végeznék a beavatkozást. Először Pestig vitt a mentő, amikor értesítettek, hogy sérült a hasnyálmirigy, így a műtét nem végezhető el. Kétszer pedig 30 kilométerre voltunk Pécstől, amikor telefonáltak, szintén sérült a hasnyálmirigy, így hazahozott a mentő – közölte a száraz tényeket Henrik, aki 91 százalékos egészségkárosodással él, jelenleg mindössze 71 ezer forint rokkantsági támogatást kap. Ehhez jön élettársa közmunkából származó 80-90 ezer forintja. Összesen 160 ezer forintból élnek. Hárman. A rezsi és a gyógyszerek kifizetése után alig marad 50 ezer forint élelmiszerre. – Egész életemben az építőiparban dolgoztam, mindig bejelentve, nehéz fizikai munkát végeztem. Soha nem vontam ki magam a munka alól. Nem urizáltunk, de volt autónk, a napi betevőt is előteremtettük, iskoláztattuk a gyereket, aki cukrász-pék szakmát szerzett, jelenleg 19 éves, állást keres. Ennek vége, és az is lehet, hogy hamarosan elveszítjük az egyetlen vagyonunkat, a házunkat… – csuklott el Henrik hangja, miközben párja némán törölgette könnyeit.
A bajokat tetézi egy régi adóügy is: évekkel ezelőtt a munkáltatója egy adóelőleg-nyilatkozatot adott a kezébe. Mivel nem értettek hozzá, könyvelőhöz fordultak, aki benyújtotta az igénylésüket. Mivel mindketten dolgoztak, 400 ezer forintot utalt vissza nekik az állam. A pénzt felvették, a ház tatarozására fordították. Hónapokkal később értesítették őket, jogosulatlanul vették fel a támogatást, mert az élettársa a havi bérét már adókedvezménnyel együtt kapta. – Nem értettük a helyzetet, hiszen könyvelőt bíztunk meg az ügyben, azt gondoltuk, ért hozzá. Mikor kiküldték, hogy fizessük vissza a pénzt, akkor bementem a NAV-hoz. Nem vagyunk agyoniskolázott emberek, ott magyarázták el pontosan, miért is kell visszafizetnünk ezt a 400 ezer forintot. Mondtam, semmi baj, ha tényleg jogtalanul vettük fel, természetesen visszafizetjük. Ám váratlanul leálltak a veséim, ott kellett hagynom a munkahelyem, az élettársam keresetéből nem tudtuk rendezni a tartozást, a tartalékainkat pedig körülbelül három hónap alatt feléltük. Részletfizetést kértünk, de nem adták meg ezt a lehetőséget. Később újra kérvényeztük, ekkor már csatoltam az orvosi papírjaimat is, akkor is elutasították. Most ott tartunk, hogy a kamatokkal együtt 800 ezret követelnek, már zár alá vették a házat – mondta Henrik, hozzátéve, 15 évet dolgoztak azért, hogy a Lorántffy-kertben megvehessék a körülbelül 25 négyzetméteres otthonukat. És a problémát csak tetézi, hogy ha elveszíti az otthonát, a transzplantációs listáról is lekerül.
Henrik kilátástalannak érzi a helyzetet: állapota miatt nincs lehetősége munkát vállalni, így a 800 ezer forintos tartozás törlesztése is elérhetetlen. Gondolt arra, hogy pizzafutárként próbál meg elhelyezkedni, de annyira leromlott a látása, hogy a jogosítványát bevonták. – Megszűnt a térlátásom, így nem vezethetek. Azt mondták, ha sikerül a transzplantáció, javulhat az állapotom, és visszakaphatom a jogosítványt. Sosem leszek teljesen egészséges, de hatvan százalék az esély, hogy a károsodott részek rendbe jönnek, a szövődmények enyhülnek. Ha mégis megműtenek, öt évig akkor sem vállalhatnék munkát. Arra is gondoltam, hogy közmunkásnak állok, de 91 százalékos egészségkárosodással oda sem vesznek fel… – tárta szét a kezét.
Ha Henrik megkapja az új vesét és hasnyálmirigyet, másfél hónapot a pécsi kórházban kell töltenie, majd fél évig hetente kontrollra kell járnia – ugyancsak Pécsre. Ezeket az utazásokat a társadalombiztosítás nem finanszírozza, maguknak kell megoldaniuk. – Januárban megműtöttek, mert a bal oldali hasüregbe vezetett katétert kilökte a szervezetem, begennyesedett. Most a jobb oldalon van. Ha ezt is kilöki, már csak a nyakam vagy a karom marad. Finoman szólva nem kellemes ez a kúra: érzem, amikor ki- és befolyik az oldat. De csinálom, mert enélkül három-négy nap alatt meghalnék. Nincs steril helyiségünk, másfél szobán osztozunk, de próbáljuk tisztán tartani a környezetet. Rendszeresen fertőtlenítenem kell a kanül környékét, ehhez az Opre Roma Egyesület ad fertőtlenítőszert. A házunkkal szemben egy vállalkozó trágyát tárol, emiatt sok a légy, erre külön figyelnünk kell. Havonta három-négy alkalommal járok a debreceni orvosokhoz. Vért vesznek, ellenőrzik, romlott-e az állapotom, megvizsgálnak, de többet ők sem tehetnek.
Az étrendjük is a nélkülözésről árulkodik: csirke farhát, paprikás krumpli, krumplis tészta, tarhonya – utóbbi olykor magában. Pedig Henriknek diétás étrendre lenne szüksége, sok zöldségre és gyümölcsre. Ám az is jó napnak számít, ha van otthon zsíros kenyér. – Tegnap ettem egy banánt, kaptam az egyik ismerősömtől. De almát már körülbelül öt hónapja nem is láttam, másról álmodni sem merek. A súlyos cukorbetegségem miatt egy év alatt kihullott szinte az összes fogam is. De ez is mellékes jelen helyzetben. Két dolog fontos: hogy meglegyen a transzplantáció és ne veszítsük el a házunkat.
Aki szeretné támogatni a Balogh családot, megteheti a 11600006-00000000-19316231-es bankszámlaszámon keresztül (Opre Roma Egyesület).
A közleménybe írják oda: ADOMÁNY Balogh Henrik részére
A család emellett szívesen fogad tartós élelmiszert, ruhaneműt, tisztálkodó- és tisztítószereket, fertőtlenítőt, melyet az egyesület épületében lehet leadni. Cím: Bodaszőlő, Boda Katalin utca 30.
Fogarasi Renáta
