
A halgazdaság is segíti a vízpótlást a Hortobágyon

A Hortobágyi Halgazdaság eddigi történetében nem volt még olyan aszály, mint az idei: a vízhiány már az év elején elkezdődött, a nyarat pedig a hőség tette még súlyosabbá. A szélsőséges időjárás alapjaiban forgatta fel az éves munkát, visszavetette a haltermelést, bevételkiesést okozott, és még inkább fókuszba állította, hogy mi történik a tavakból leengedett vízzel. A halgazdaság most nagyban hozzájárul a kiszáradt Hortobágy éltetéséhez.
Tavak maradtak szárazon
– A cég fennállásának 110 éve alatt soha nem látott aszály sújtotta a térséget és az országot. Már az év elejétől súlyos vízhiánnyal küzdöttünk. A szeptemberi, októberi csapadék valamelyest enyhített a helyzeten, a legkritikusabb időszak a nyár volt. A vízhiányhoz rendkívüli hőség társult, 42 fokokat is lehetett mérni. Ez óriási kockázatot jelentett a szabadtéren dolgozó emberekre és a halállományra is – válaszolta a Cívishír kérdésére Simon Károly, a Hortobágyi Halgazdaság vezérigazgatója. Hozzáfűzte: 2024-ben is nagy hőség uralkodott, de akkor legalább volt eső. A 2022-es, akkor történelminek nevezett aszály az ideihez mérten eltörpül. Akkor mind a negyven tavat legalább fel tudták tölteni, most több teljesen szárazon maradt.
A gazdaság hat tóegységben 2 ezer 800 hektárnyi vízfelülettel rendelkezik. A Tiszából, a Keleti- és a Nyugati-főcsatornán át kapja a vizet, de a készleten sokan osztoznak: az ivóvízellátás, az ipar, majd a mezőgazdaság és az öntözés után következnek csak a halastavak. A termelőterületek, a halastavak mintegy tíz százaléka, több mint száz hektár szárazon maradt ebben az esztendőben.
A vízhiány a termelési terveket is felborította. A gazdaság egész évben szállít a nagy áruházláncoknak, és termel a horgásztavaknak is. A nagyáruházak karácsonyi halpiaci lehetősége megtartásához év közben is teljesíteni kell, miközben a hazai, évi hat kilogrammos egy főre jutó halfogyasztás jelentős része az ünnepekre koncentrálódik. A gazdaság 120 dolgozójának bérét pedig egész évben ki kell fizetni.
– Volt tavunk, amelyet márciusban lehalásztunk, majd visszatöltöttünk, és újratelepítettük volna, hogy ősszel ismét lehalásszuk. A vízhiány miatt azonban ez meghiúsult. A nyári hőségben gyakorlatilag leállt a halászat; a kánikulában az embereknek és a halaknak is túl kockázatos lett volna. A leállás mintegy 100 millió forintos bevételkiesést okozott, amit év végéig várhatóan sem tudunk behozni – részletezte a problémát Simon Károly.
A kevesebb víz kevesebb halat jelentett, így a vállalt szállítások a nyár folyamán veszélybe kerültek. Az áruházláncokkal arról tárgyaltak, hogy az időjárás alakulása okán elmaradó halmennyiség miatt ne kelljen kötbért fizetniük. A horgászpiac is megtorpant, mert a vizek fenntartóinak a víz-, és nem a halpótlás volt a legfőbb feladata. Közben az aszály miatt emelkedtek a takarmányárak. A másik jelentős probléma, hogy a halászok átlagéletkora ötven év, a fiatalok körében kevéssé vonzó a fizikai munka, az utánpótlás bizonytalan.
Az éves teljes kár még nem látható, de Simon Károly legfeljebb gyenge-közepes évet vár. A halak között is volt elhullás, bár nem akkora mértékű, mint egyes dunántúli gazdaságokban.
A vizet a tájban tartják
A víz útját is megváltoztatták. Korábban a lecsapolt víz jelentős részét különböző csatornákon keresztül a Tiszába vezették vissza. Most, ahol lehet, a pusztába engedik.
– A legelőkre korábban is juttattunk ki vizet, bár néhány éve, az őszi lehalászás idején, még leginkább a belvíz volt a gond. Ezért időnként gondot jelentett a lecsapolt tavak vizének a tájba vezetése. Most ez nem így van, hiszen egy ilyen aszályos évben mindenki örül a víznek.
Jelenleg már több száz hektárnyi területre juttattak vizet, a lehalászások után pedig több mint ezer hektárra szeretnék kiterjeszteni az elárasztást. Ahol lehet, gravitációs úton juttatják a tájba a vizet, de a Folyási tóegységükben például az egyik lehalászott tó vizét vezetik át egy másik, üres tóba. Ezzel is segítve a vízmegtartást. A környékbeli gazdákkal folyamatosan egyeztetnek, és figyelik a víz útját, hogy az árasztások ne veszélyeztessenek állattartó telepeket.
– A víz pusztába juttatásával a talajvízkészlet megtartásához és az élővilág helyreállításához is hozzájárulhatunk. A Hortobágy nyáron sok helyen sivatagos képet mutatott, legelni való sem akadt. A vízgazdálkodásban természetesen az ivóvízé az elsőbbség, de ha nálunk van víz, szeretnénk, hogy az maradjon a térségben és éltesse a környezetünket. A klímaváltozás ránk rúgta az ajtót. Nem tudhatjuk, hogy lesz-e ismét az ideihez mérhető aszály. 2022-t kivételes évnek hittük, aztán 2026 még rosszabb lett. A vízmegtartás közös nemzeti feladat: erre tudomásom szerint nagy, átfogó kormányprogram is készül – zárta gondolatait Simon Károly.
Kovács Zsolt
































































