
A futásban békét, a pálinkafőzésben csodát talál

– Amikor az ember egyedül fut, akkor megtanul a saját gondolataival egyedül lenni, és azok felszabadítóan hatnak rá. Ha már nem fél a saját belső tartalmaitól, olyan erőt találhat bennük, amely megtartja a mélységekben is. Akkor is, amikor minden külső körülmény azt mondja: ez most nem fog menni, nem fog sikerülni – Czapp József, Mikepércs református lelkésze mondja ezt, aki a lelkipásztori szolgálat mellett pálinkát főz, vállalkozást vezet, és mindennap fut. A gyülekezet képviselőjeként a 192 embert ellátó Élő Forrás Kútja bentlakásos Idősek Otthonának fenntartói feladatait is végzi. Sokféle tevékenységét nyitottsága kapcsolja össze, biztos középpontjuk a hite. A futásban önmagával találkozik, a pálinkafőzésben az alkotás csodáját éli meg; mindkettőből pedig erőt merít ahhoz is, hogy mások mellett álljon.
Erő, amely a mélységben is megtart
Mikepércsre 2007-ben érkezett. Előtte kilenc évig a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki titkáraként dolgozott. A váltás után megélhetési és személyes válságot élt át, korábbi tisztsége miatt pedig találgatásokkal is szembesült. Korábban futballozott, tornázott, röplabdázott, és ifjúsági országos tájfutóbajnoki címet is szerzett. Az egyházkerületnél töltött kilenc évben időbeosztása nem engedte a sportolást; a mozgáshoz a válsága idején tért vissza.
– A futás nekem életmentő tevékenység volt. Egyszerűen azt éreztem, hogy megfulladok, ha nem mozoghatok. Úgy kezd el futni az ember, hogy egy méterrel többet tudjon, mint tegnap. De amikor már fölkelsz négy órakor, hogy lefuthasd a tíz kilométeredet, aztán hatkor fölébreszd a családot, és vidd a gyermekeidet iskolába, ott már többről van szó, mint kedvtelésről vagy hobbiról. Nekem ez elmondhatatlan kaland önmagam megismerésére, a világgal és a magammal való békesség megteremtésére.
Azt mondja, a futás droggá vált számára. Ezen azt érti, hogy szükségét érzi, és ha napokig, akár egy hétig kimarad, nem érzi jól magát. Felszabadító erejét akkor is megtapasztalja, amikor az indulástól vonakodva végül mégis teljesíti, amit elhatározott.
– Úgy gondolod, nem tudsz fölkelni. Vagy fölkelsz, de nem fogsz menni, mert esik az eső, fúj a szél, fagyott, hó esett. Mégis elmész, és azt mondod: jó, most csak a felét futom le annak, mint szoktam. De végül lefutod, amit kitűztél magad elé. Ez más dolgokkal kapcsolatban is elhiteti veled, hogy képes vagy rá. Amikor minden külső körülmény azt mondja, hogy nem fog sikerülni, ott vannak a napi tapasztalásból származó tartalékaid.
Az újrakezdéskor túlságosan erőltette a teljesítményt, visszatérő izomsérülésekkel küzdött. Aztán egy könyv fordította figyelmét a légzésre, amelynek tudatos szabályozása később a hétköznapokban is kapaszkodót adott.
– Az egyik legnagyobb nyeresége a futásnak, hogy tudatosan tudok levegőt venni, és tudom, hogy az mire való. Mindenki tud levegőt venni, de amikor tudod, hogy ez szabályozható folyamat, az a mindennapjaidat, a stresszel kapcsolatos ügykezelésedet is mederben tudja tartani.
A személyes tapasztalatból közösségi vállalás is született: 2016-ban, a reformáció 500. évfordulójára készülve 14 nap alatt 500 kilométert futott. Közben Nagygalambfalva megsegítésére gyűjtöttek adományokat, ő pedig naponta gondolatokat osztott meg a hitről, az egyházról és a megújulás szükségességéről. Egy médiaügynökség tájékoztatása szerint a kezdeményezése híre közel hatmillió emberhez jutott el.
A gyümölcsben rejlő csoda
A pálinkafőzés számára jóval régebbről ismerős világ. Felmenői Beregből származnak, nagyszülei, szülei és a körülöttük élők mind főztek pálinkát. Ő azonban 21 évesen ivott először alkoholt.
– Azt tudtam, hogy van pálinka, de nem tudtam, milyen. Az egyházkerületnél eltöltött idő alatt megfogalmaztam, hogy az egyháznak a saját fenntartására stratégiát kellene alkotnia, saját bevételeket teremtenie. Volt egy térségfejlesztésre, gyülekezetek gazdasági együttműködésére épülő elképzelésem, amelynek része lett volna, többek között egy egyházi pálinkafőzde Szatmár-Beregben. Akinek nincs pénze, de van almása, körtése, szilvása, felajánlhatná a termése meghatározott százalékát, az egyház pedig ezekből pálinkát készíthetne, amit a piacon értékesít.
A tervet teljesen kidolgozta, ám az egyház visszalépett a megvalósítástól. Ő azonban saját vállalkozásban folytatta: 2004 óta foglalkozik pálinkafőzéssel, ma ügyvezetőként is dolgozik. A Szent István Egyetemen pálinkamesteri végzettséget szerzett; főzdéjük tizennégy-tizenhat féle, kereskedelmi forgalomba kerülő pálinkáját maga készíti.
– Ragaszkodom a cefrézéshez, a főzéshez, a tároláshoz, mert van olyan termékünk is, amely hordóztatáson megy keresztül. Szerelem. Egyfajta alkímia.
Az alkotás a gyümölcs kiválasztásával kezdődik. Mikor vásárolja meg az ember, meddig tartja, mikor cefrézi, hogyan irányítja az erjedést, eldönti, hogy milyen alkoholtartalom illik az adott gyümölcshöz? Minden döntés alakítja a végeredményt.
– Elhittük, hogy lehet gyümölcsöt azért is termelni, hogy pálinkát főzzünk belőle, mert az étkezésre alkalmas gyümölcsből lesz prémium minőségű pálinka. Aki főzött már, megérthette azt a csodát, hogy az alapanyagokból valami egészen mást készít, ami az embereknek ízlik. Az ízét, a jellegét nem veszi el, mégis valami mássá alakítja. Ez a csoda a pálinkafőzésben is benne van.
Mit visz ebből a sokféle tapasztalatból a gyülekezetbe? Nyitottságot, érdeklődést és azt a szabadságot, hogy a másként gondolkodó emberben is társat lásson.
– Amíg bennem van nyitottság, az emberek is azt fogják látni rajtam, hogy érdemes velem gondolkodni, vitatkozni, mellettem állni rövidebb vagy hosszabb ideig. A hit szempontjából a középponttól nincs eltérés, de ettől még lehetsz érdeklődő, szabad millió dolog iránt. Attól, hogy valaki nagyon másként gondolkodik, még lehet ugyanannak a közösségnek a tagja, amelynek én. Jézus élete és küldetése is arról szól, hogy bár mindannyian mások vagyunk, ő mindannyiunkat hív. Mi is ezt tesszük hús-vér emberekből álló közösségben, amit megvalósítani nagy kihívás. Ehhez ad muníciót mindaz, amiről beszéltünk.









































