A digitális térben elmagányosodnak a fiatalok
Az egészségszociológiai kutatássorozatot a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Életminőség és Egészségszociológia Koordinációs Központ keretei között bonyolítjuk le – kezdte az ismertetést Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar általános és tudományos dékánhelyettese. – Célunk, hogy az eredményeinkkel segítsük a döntéshozókat, a pedagógusokat, a szülőket, de akár magukat a fiatalokat is abban, hogy megismerjék az objektív valóságot, és hogy az eredményeink alapján hosszútávon megalapozzuk az őket érintő támogató, prevenciós programokat.
A fiatalok mentális egészsége az elmúlt években egyre hangsúlyosabban jelenik meg a társadalmi élet számos területén. Nem véletlenül, hiszen a serdülő- és fiatal felnőttkor kritikus fejlődési időszak, amikor a lelki egyensúly, a támogató társas környezet és a bizalmi kapcsolatok meghatározó szerepet töltenek be, és ezeknek a területeknek bármelyike is sérül, az komoly gondokat okozhat.
– Úgy gondoljuk, nagyon fontos a fiatalok csoportjával foglalkozni, ezért egy három etapos egészségszociológiai vizsgálatba kezdtünk a 15-20 évesek bevonásával. A WHO egészségdefinícióját nem szó szerint idézve: az egészség nem pusztán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota. Ez azt jelenti, hogy az egyén jólléte csak akkor valósul meg, ha mind a fizikai, mind a mentális állapota kiegyensúlyozott – hangsúlyozta. Mint mondta, bár a mentális egészség minden életszakaszban fontos, a fiatalok esetében a kortárs kapcsolatok és a családi háttér különösen nagy jelentőséggel bírnak. Ennek felismeréséből indult el az a háromlépcsős egészségszociológiai kutatássorozat, amelynek 2024-es vizsgálata a Z generáció egészségkárosító magatartására, az online jelenlétére, a 2025-ös kutatás pedig a mentális egészségére, a kortárs kapcsolatok jellemzőire fókuszált. A 2024. évi vizsgálatban 2144 fiatal, a 2025-ös mentális egészséggel foglalkozó kutatásukban összesen 1871 fő töltötte ki a kérdőívet.
A kutatást vezető elmondta, abból a nagyon fontos családszociológiai alaptételből indultak ki, miszerint mindenkinek szüksége van bizalmon alapuló, viszonzott, őszinte társas, baráti és családi kapcsolatokra. Ez a támogató háttér biztonságot nyújt az egyének számára a mindennapokban, öröm és bánat idején egyaránt. Fontos, hogy ezek a kapcsolatok élők legyenek, ne kizárólag a virtuális térben létezzenek.
– A társas kapcsolatok egyfajta egészségnyereséget jelentenek. Korábbi kutatások rámutattak arra, hogy egyedülállónak és magányosnak lenni az esetek döntő részében egészségkárosító. Tudjuk, a bizalmon alapuló társas kapcsolatoknak a lelki egészség megőrzésében nagyon fontos szerepük van. Az eredmények bizonyítják, hogy a magány ugyanúgy egészségkárosító lehet, mint például a dohányzás vagy a túlsúly. Korábban a Kopp Mária vezette kutatások rámutattak arra is, hogy a jó házasságban, párkapcsolatban élő férfiak ötször nagyobb valószínűséggel élnek 70 évnél tovább, mint az egyedülállók, továbbá hogy a férfiak esetében szintén erős egészségvédő tényező a felnőtt gyerekkel való jó kapcsolat – sorolta a dékánhelyettes asszony.
Énközpontú világ jellemző a Z generáció tagjaira
A mostani kutatás fókuszában lévő Z generációra jellemző, hogy tagjai beleszülettek a digitális világba, szinte állandóan jelen vannak az online térben. Általában napi több órát „lógnak” a telefonjukon, Tik-Tokoznak, pörgetik az Instagramot, fent vannak a Discordon, és rövid, szórakoztató, de informatív tartalmakat keresnek és kedvelnek. Gyakran inspirálódnak a közösségi média platformjairól. Erősen hatnak rájuk az online közösségek, sok fiatal barátsága, érdeklődési köre az online térben formálódik.
– Érdekes, hogy a Z generáció tagjai számára nincs éles határ az online és a valódi barátság között. Kifejezetten a koronavírus után lett megfigyelhető a fiatalok elmagányosodása, az online térbe való fordulása. A visszavezethető okok között nemcsak a Covid-járvány miatti karantén említhető, hanem az okoseszközök terjedése is új formákat és minőségeket hozott. Egyre jellemzőbb, hogy online platformokon építik a kapcsolataikat a fiatalok – folytatta. A kutatásvezető ugyanakkor azt is hozzátette: számos előnye van a technológia fejlődésének, és megkerülhetetlen, hogy ezeket használjuk. De fontos, hogy jól használjuk. Figyelni kell arra, hogy ezek ne akadályozzák a személyes kapcsolatok elmélyülését.
Vagyis, hogy az online kapcsolódások ne a személyes kapcsolatok helyett, hanem azok mellett működjenek.
A barátságok ápolása személyes interakciót igényel, ahol jelen vannak a nonverbális kommunikációs jelek: a gesztusok, a mimika, a hangszín. Az online jelenlét csökkenti a kapcsolatteremtési képességet, hiszen a kommunikációs készségek elsajátítása leginkább élőszóban valósulhat meg. Kitért arra is, hogy a Z generáció esetében a partnerkeresésben is tért hódított az online platform, ami korábban az idősebb korosztályok sajátossága volt.
A veszélyekről a megkérdezettek keveset tudnak, nem is érzékelik kellőképpen.
– A kutatásunk során igyekeztünk rámutatni, hogy a túlzott online jelenlét nem segíti a reális énkép kialakulását sem: a közösségi oldalakon megjelenő tartalmak gyakran megszerkesztett, szűrt pillanatképek, amelyek nem a valóságot tükrözik. Ezek a tartalmak különösen a szorongóbb fiataloknál visszahúzódást eredményezhetnek, amely kedvezőtlenül hathat a mentális egészségükre. Emellett az online térben a kommentelők sokkal kritikusabbak, hiszen az online tér mögé bújva, felelősség nélkül, hamarabb fogalmaznak meg bármilyen, akár bántó véleményeket is. A túlzott online jelenlét további hátránya, hogy a konfliktuskezelési technikák sem tudnak megfelelően kialakulni, hiszen nincs személyes kapcsolat – tette hozzá. Mint mondta, a konfliktuskezelési mintákat elsősorban a családból hozzuk, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy személyes együttlétekben minőségi időt töltsünk a
családtagjainkkal.
Amennyiben ezek sérülnek, úgy a közvetlen rokoni, baráti, iskolai, munkahelyi kapcsolatok felértékelődnek.
– A Z generáció körében kiemelkedően magas az alváshiányos állapotúak aránya, amely jellemzően az okoseszközök túlzott használatával függ össze. Ez a túlzott koffeinfogyasztáshoz (kávé és főleg az energia italok), fáradtsághoz, ingerlékenységhez, szorongáshoz vezethet, amelyek szintén kedvezőtlenül hathat a mentális jóllétre. Az alvásidő hátrányára történő okoseszköz-használatot saját, 2024-es vizsgálati eredményeink is igazolták. A 2025-ös mentális egészségre fókuszáló felmérésünk szerint a válaszadó fiatalok 17 százaléka magányosnak érezte magát a vizsgálatot megelőző 30 napban, és a megkérdezett fiatalok 42,7 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt egy hónapban minden nap vagy majdnem mindennap boldognak érezte magát. Ez azért érdekes, mert egy olyan korcsoportról beszélünk, akiknél az idősebb korosztályra jellemző feladatok, valamint nehézségek még kevésbe jelennek meg. A 15-20 éves életkori szakasz alapvetően arról szólna, hogy jól érezzük magunkat, jóban vagyunk a kortársainkkal, éljük az életünket, készülünk a jövőre. De látható, az eredmények ennél árnyaltabb képet mutatnak – mondta a kutatás vezetője. Arra is rákérdeztek, hogy az elmúlt 30 napban általában mennyire voltak elégedettek a fiatalok. Mindössze 26 százalékuk válaszolta azt, hogy majdnem mindennap elégedettnek érezte magán.
A saját magukkal való elégedettségre fókuszáló kérdésre csupán minden harmadik fiatal (30,4 százalék) válaszolta azt, hogy szereti, elfogadja saját magát, személyiségének legtöbb részét. Ez egyértelmű lenyomat a fiatalok önértékeléséről.
Meglepő, de azt is kiderült, hogy csupán a válaszadók 38 százaléka érezte azt, hogy másokkal szeretetteljes, bizalmi kapcsolata volt az elmúlt egy hónapban. Ezek a válaszok jelzik, nehézségekkel küzdenek a fiatalok, amelyek megakadályozzák a partner- vagy társas kapcsolataik kialakulását, megszilárdulását. A kutatócsoport meglátása, következtetése az, hogy ennek legnagyobb gátja, okozója az online jelenlét.
Azt is megkérdezték a fiataloktól, kivel tudnak őszintén, nyíltan beszélni a problémájukról, sérelmeikről. Több opciót is választhattak párhuzamosan, és a többség – 65 százalék – első helyen a barátokat jelölte meg, ami a családi élet funkcionális változását jelzi, és a kortárs kapcsolatok támogató erejét hangsúlyozza. A dékánhelyettes azt is elmondta, hogy a korábbi kutatások szerint a szülő és a gyermek átlagosan mindössze napi hét percet kommunikál egymással. A szülőknek tudatosan időt kell szánniuk a gyerekükre, beszélgetniük kell vele, hogy ez a helyzet változzon. A közös tévénézés nem elég. – A szülők jelenléte pedig nagyon fontos ezen a területen, mérésünk szerint a fiatalok 56 százaléka a szülőkhöz fordul, ha problémája van, vagyis a család továbbra is kiemelt bizalmi szereplő a fiatalok életében. Harmadik helyen állnak a tanárok, ami a pedagógusok fontos prevenciós és intervenciós szerepét erősíti meg. Aggasztó azonban, hogy 10,4 százalékuk azt válaszolta, nincs olyan személy az életében, akivel nyíltan tud beszélni a problémáiról – tette hozzá.
A kutatásvezető a fiatalok felelősségét is kiemelte: nekik is tudatosan kell kialakítaniuk az offline világukat. Érdemes minél több közösségi tevékenységekben részt venniük, például önkéntes munkát vállalni, mert az effajta személyes jelenlétet igénylő tevékenységek segítik a társas kapcsolatok kialakulását, elmélyülését, melyek erősítik az önbizalmat és az önértékelést, csökkentik a magányosság érzését. Ezáltal mentális egészségmegőrző háttér alakulhat ki. – Sokszor tapasztaljuk, hogy a fiataloknak olykor csupán arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket, és elmondhassák a problémáikat. Gyakran azonban azért nem mernek segítséget kérni, mert nem tudnak kihez fordulni, félnek a reakcióktól vagy szégyellik a problémáikat, pedig rendkívül fontos lenne a problémák kibeszélése, ehhez viszont rutint kell szerezniük a személyes (és nem az online) kommunikációban, hogy beszélni tudjanak arról, ha valami bántja őket. Ha magukban hordozzák a konfliktusokat, teret engednek annak, hogy a problémáik elmélyüljenek, megoldatlanok maradjanak – mondta a dékánhelyettes.
A fiatalok nem minden helyzetben tudják, kihez forduljanak
A kutatás során a kortárskapcsolatok kérdéskörére és az online zaklatásra is kitértek. Az eredmények szerint a fiatalok 72 százaléka válaszolta azt, hogy tapasztalatuk szerint előfordul, hogy a kortársak online vagy élőben is bántják egymást, de online térben jellemzőbb. 36 százalékuk jelezte, közbeavatkozna, ha ilyet tapasztalna a környezetében. 25 százalékuk értesítené a szülőt vagy a tanárt, és 19,7 százalékuk, vagyis majdnem minden ötödik fiatal azt közölte, nem tenne semmit, mert nem tudja, mit tehetne. 23 százalékuk azért nem lépne, mert úgy érzi, nincs köze hozzá. A megkérdezettek 36 százaléka ugyan segítene, de azért nem avatkozna közbe, mert attól tart, később ő is áldozat lesz.
Az online zaklatást elszenvedők 44 százaléka nem szólt senkinek, mert szégyellte a történteket, valamint attól tartott, hogy újra bántani fogják.
– Mindezek mellett azt is érdemes megemlíteni, hogy a fiatalok nagyon érzékeny életkori szakaszban vannak, így előfordulhat, hogy egy nem bántásnak minősülő, negatív véleményt is a szívükre vesznek, ezért kell nagyon sokat beszélgetni velük. Kell a szerető, támogató, odafigyelő, ingergazdag családi környezet, baráti, társas kapcsolat. Ez sajnos nem mindenkinek adatik meg, ezért van óriási szerepük például a pedagógusoknak. Fontos kezdeményezés az is, hogy legyenek kortárssegítők az iskolákban. Egy vagy több, az adott korosztályhoz tartozó személy, aki jó példát mutat, aki ismeri és érti a generációs problémákat. Továbbá nagyon fontos szerepük lehet ebben a tekintetben az iskolapszichológusoknak és iskolai szociális munkásoknak, akik szintén segítséget nyújthatnak a megoldáskeresésben. A lényeg: kommunikáljunk egymással! – tanácsolja a kutatásvezető asszony.
Fogarasi Renáta
