Szegregációs frontvonal: templomkert vagy állami iskola?
A szegregált oktatás formája ma már nem az iskolán belül, hanem az állami és az egyházi intézmények között látszik megvalósulni. Északkelet-Magyarországon, ezen belül Hajdú-Biharban is megfigyelhető néhány helyen a hátrányos helyzetű tanulók arányában tapasztalható különbség. A jelenség legmarkánsabban Biharkeresztesen, Hajdúhadházon és Komádiban mutatkozik meg – derül ki Nahalka István oktatáskutató 2023-as elemzéséből.
Biharkeresztesen két iskola működik, mindkettő két feladatellátó hellyel. A városban a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya 28,48 százalék, ám a református iskolák feladatellátó helyein mindössze 1,16 és 6,9 százalék, míg az állami iskolákban 59,38 és 63,08 százalék. A különbség Hajdúhadházon sem kisebb: ott a városi átlag 42 százalék, de a református iskola három telephelyén csak 3,13, 14,21 és 20,31 százalék a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, miközben az állami iskolákban 46,42, 49,35 és 100 százalék. Komádiban még drámaibb a helyzet: a városban a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya 68,33 százalék, a református iskolákban 30,43 és 39,06 százalék, az állami intézményekben viszont 81,01 és 95,35 százalék.
Nahalka István 2023-as anyagát is felhasználva az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) Szalayné Sándor Erzsébet egyetemi tanár, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó akkori biztoshelyettese (nemzetiségi ombudsman) november 3-án megjelent 6/2025. számú állásfoglalásában Hajdú-Biharral is foglalkozik. Az állásfoglalást azonban az AJBH – mint utóbb kiderült – véglegesen törölte adatbázisából. Az ennek okát tudakoló megkeresésünkre az AJBH egy link megküldésével válaszolt, aminek a lényege az, hogy a 6/2025-ös elvi állásfoglalás nem minősül hivatalos dokumentumnak, mert nem felelt meg a törvényi és belső eljárási követelményeknek. „…a tárgyi dokumentumok jogsértő módon készültek és kerültek ki... nem tekinthetők a korábbi biztoshelyettes hivatalos megnyilvánulásának, így a honlapon sem jelenhetnek meg.”
Nahalka István oktatáskutató által a biharkeresztesi, hajdúhadházi és komádi általános iskolák hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulói aránya azonban a településeken felveti egy új szegregációs törésvonal kialakulásának lehetőségét. Eszerint
a református általános iskolákban sokkal kevesebb a hátrányos helyzetű gyerek,
így ezek az oktatási intézmények vonzóak lehetnek az olyan szülők számára, akik nem szeretnék, ha gyermekük nagyobb számú magatartásbeli, tanulási vagy egyéb nehézségekkel küzdő diákkal járna egy osztályba. Az egyházi iskolák helyi viszonylatban bizonyos tekintetben elit iskoláknak számítanak, ennek kialakulásában pedig szerepe lehet annak, hogy ott tanulmányaikat gyakorlatilag kiválasztás után kezdhetik meg a gyerekek. A kiválasztásban – értesült a Cívishír helyi lakosoktól – szerepet kaphat például a család egyházhoz, gyülekezethez való kötődése is. Ezek szűrőt képezhetnek, amelyen leginkább a hátrányos helyzetűek – köztük nagyobb számban a roma származásúak – akadhatnak fenn. Mindez joggal vet fel kérdéseket, amelyekkel a református egyházat, a tankerületi központokat, valamint a biharkeresztesi, hajdúhadházi és a komádi önkormányzatot kerestük meg.
Mit mond a református egyház?
A Tiszántúli Református Egyházkerület szerint az intézményeik „személyválogatás nélkül” működnek, és elutasítják azt a felvetést, hogy bárkit kizárnának. A hátrányos helyzetű gyerekek arányát – állításuk szerint – alapvetően a települések társadalmi szerkezete alakítja. Hangsúlyozták: a hátrányos helyzet jogi kategória, míg nemzetiségi adatokat nem gyűjtenek, ezért szerintük szakmailag téves összemosni a roma és a hátrányos helyzetű tanulók csoportját.
A felvételi gyakorlatuk nem egységes: van intézmény, ahol kérnek lelkészi ajánlást, másutt ezt nem várják el. Azt viszont célként nevezik meg, hogy a tanulók és családjaik kötődjenek a gyülekezethez. A református értékrend elfogadása alapfeltétel, de felekezeti hovatartozást nem kérnek számon. A hátrányos helyzetű tanulók támogatására tanodákat működtetnek, a felsőoktatásba kerülő roma fiatalokat pedig a Wáli István Református Cigány Szakkollégium mentorálja. A vallási alapú oktatást összeegyeztethetőnek tartják az esélyegyenlőség elvével, sőt, szerintük a keresztyén diakónia (segítő szolgálat – a szerk.) lényege épp a rászorulók segítése. Hozzáteszik: a szegregációt nem lehet kizárólag iskolai kérdésként kezelni, és szerintük az egyházak nem okozói a problémának.
Mit látnak a tankerületek?
A két illetékes tankerületi vezető – Majosi Pálma és Tóth Lajos Árpád – egyaránt megerősítette, hogy az egyházi iskolák jelenléte nem új keletű, és a tanulók etnikai adatait hivatalosan egyik intézmény sem tartja nyilván. Mindkét tankerület működtet antiszegregációs munkacsoportot, amelybe egyházi képviselők is delegálnak szakembereket, és mindketten tagadták, hogy számottevő lenne a pedagógusok elvándorlása az egyházi intézmények felé.
Majosi Pálma részletesen felsorolta azokat a programokat, amelyekkel a berettyóújfalui tankerület igyekszik csökkenteni a hátrányokat: országos és helyi kezdeményezések, felzárkóztató és tehetséggondozó programok, digitális eszközök biztosítása, szociális projektek, múzeumpedagógia, mentorprogramok. Az antiszegregációs munkacsoport konkrét feladatai között említi a körzethatárok évenkénti felülvizsgálatát, a beiratkozási folyamat ellenőrzését és a lemorzsolódás monitorozását.
Tóth Lajos Árpád főként a működési feltételekre koncentrált. Szerinte akkor lehet javítani a hátrányok csökkentésén, ha több pedagógiai asszisztens segíti a munkát, alacsonyabbak az osztálylétszámok és esélyteremtési illetményt kapnak a "nehéz terepen" dolgozó pedagógusok.
Mit tapasztalnak a polgármesterek?
Hajdúhadház polgármestere, Csáfordi Dénes szerint a városban egyértelmű a különbség: az állami iskolákban jóval több a cigány és hátrányos helyzetű gyermek, miközben az egyházi intézmény egyre keresettebb. Szerinte a társadalmi elkülönülés problémája nem jelenik meg élesen, mert az elmúlt tizenöt évben javult a cigány közösség megélhetése és lakhatása. Ugyanakkor súlyos gondnak tartja, hogy sok család más településekre viszi a gyereket, ha nem kerül be az egyházi iskolába. A tankerület által átvett állami iskolaépületek állapotát kritikusan értékelte, hozzátéve, hogy az önkormányzatnak nincs érdemi beleszólása a közoktatás alakításába.
Biharkeresztes polgármestere, Dani Béla Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzat 2013 óta nem fenntartója az általános iskoláknak, így nincs szerepe a szegregációs folyamatok irányításában. Mint írta, a két iskola között kiegyensúlyozott az együttműködés – a szülők döntik el, hová íratják a gyermeket, ezt a helyhatóság tiszteletben tartja. Az önkormányzatnak kiváló a kapcsolata mindkét általános iskolával.
Ez utóbbi mondat tartalmát hangsúlyozta Komádi polgármestere, Tóth Ferenc is, aki úgy látja, nincs feszültség a két iskola között: mindkettőnek megvannak a maga erősségei és saját szülői közössége. A választás szabadságát természetesnek tartják, és a helyi családok nem tekintik problémának az intézmények közötti különbségeket. Érdekességként megjegyezte: tavaly többen jelentkeztek az állami iskolába, mint az egyháziba.
Nem töltik fel
Az Országgyűlés szeptember 22-én Gyeney Laurát választotta meg a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmannak. A tisztséget november 4-től tölti be. Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman mandátuma november 3-án lejárt. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala megújuló honlapjára a Szalayné Sándor Erzsébet által jegyzett dokumentumok közül csak a szeptember 26. előttieket töltik fel, az azt követően keletkezetteket viszont már nem. Ezek közé tartozik a 6/2025-ös számot viselő állásfoglalás, amely a „Párhuzamosan megjelenő egyházi fenntartású köznevelési intézmények felvételi és működési gyakorlatának, valamint a roma gyerekek iskolai szegregációjának az összefüggéseit” taglalja.
