Ők a Hortobágy örökös pásztorai

Örökös pásztorokat választottak Hortobágyon április 23-án. Szőnyi Imre  és Szalai Imre is viselheti mostantól a megtisztelő címet  írják a Hortobágy Örökös Pásztorai Facebook-oldalon. 

Szőnyi Imre 1924. március 8-án született a nádudvari Köselyszegben lévő tanyán. Télen járt a tanyasi iskolába, ami nyolc kilométerre volt otthonuktól. A tanyájukon a gyerekek segítettek amiben tudtak. Tyúkot, malacot etettek, libát legeltettek. takarították a bográcsot.

Kilencéves korától tavasztól őszig dolgozott. Édesapja először 30, majd 100 birkát bízott rá. Ezeket egész nyáron egyedül legeltette a pusztában. Édesapja hetente egyszer ment ki hozzá, vitt ki neki komenciót (zsírt, szalonnát, lebbencstésztát, hagymát, fokhagymát, kenyeret, sót). A jószágok mellé kapott tyúkokat is. Megtanult főzni. Apjától megtanulta a sánta és a rühös birkákat kezelni.

Később kisbojtárnak szegődött egy számadóhoz. Ott tanyagazda feladatokat kapott. Főzött. Kis csapat birkára vigyázott.

Édesapja számadóként, 1933-ban önálló gazdálkodásba kezdett a Laposszegben. 33 hold földjükhöz béreltek még 70 holdat olcsón. Fele szántó, fele legelő volt. Az önálló élet a világháborúig tartott. A németek elhajtották a birkákat, az oroszok megették a baromfit és a malacokat, a lovakat elhajtották. Aztán jött a téeszesítés, amijük maradt, az ment oda. Apját kuláknak nyilvánították, az összes maradék földjüket elvették.

Szőnyi Imre 1949-ben nősült, elvette Mészáros Emmát. A felesége családjától is elvették az 50 hold földjüket. Beállt a téeszbe sőreháti juhásznak, de abból nem tudott megélni, elment hát a Ganzba melósnak.

1956-ban jött haza juhásznak, majd 1977-ben Veszprém mellett vállalt juhász feladatokat. 2002-ben beköltözött a nádudvari idősek otthonába.

Szalai Imre 1938. november 20-án született Kunmadarason, egy juhászcsalád ötödik gyermekeként.
Általános iskoláit is Kunmadarason végezte.
A nyári vakációk idején a juhok legeltetését gyakran bízták rá, valamint a fejésnél az ún. lyukrahajtás is a feladata volt. 1951-től 1958-ig édesapja számadó nyájjuhász volt a legeltetési bizottság felügyelete alatt, ebben a munkában, mint kisbojtár vett részt. 1958 novembertől két évig sorkatonai szolgálatot teljesített, majd a helyi TSZ-ben vállalt munkát, mint juhász.
1964-ben nősült, felesége Erzsébet, három gyermekük született. 1971-ben a családdal elvállalták a háztáji juhászatot, amit egészen 1993-ig folyamatosan folytattak.
1997-ben megvásároltak egy hodályt a Madarasi-pusztán, és mint egyéni vállalkozók folytatták a juhászkodást. Azóta is ott dolgoznak feleségével, valamint most már lánya és unokája segítségével. Hat éve családi gazdaságot alapítottak.