Mónus József csatába megy a Bocskaiak és a Hunyadiak zászlajáért is

Szeptember 3-ától 1007 méter 41 centiméter a tradicionális íjász távlövés világrekordja, és ezt is a hajdúnánási Mónus József (becenevén: Fehér Farkas) állította fel, mégpedig az Amerikai Egyesült Államokban, Salt Lake Citytől kétszáz kilométerre, a sósivatagban. Az előző rekordot is ő tartotta, mégpedig 963 méter 38 centiméterrel. Azt megelőzően viszont egy angol íjász birtokolta a címet 960 méterrel.

Az Egyesült Államokból a minap hazatért Mónus József először a Cívishír olvasóinak beszélt az ezer méteren felüli lövése előzményeiről, körülményeiről, és beavatott minket a távlövő versenyíjászat filozófiájába is.

Ennek lényege, hogy Fehér Farkas a XXI. században, a saját eszközével, nevezetesen az íjjal folytatja a magyarok középkorban vívott harcait. A körülmények természetesen már egészen mások, hiszen nem csatatéren vívja meg a harcait, hanem a versenypályákon. Ezzel vesz úgymond elégtételt mindazért, amit a történelmünkben a magyarok ellen elkövettek. Vagy ahogyan ő maga fogalmazta meg: „Harcolni békében és barátságban, a múlt sérelmeiért, a békéért!”

A nyilak időről időre messzebb szálltak

Az, hogy Mónus József miért a hajdúnánási polgármesteri hivatal emeleti folyosójára invitált bennünket, a helyszínre érkezésünkkor vált egyértelművé. Két hatalmas tárolóban sorakoznak az íjász távlövő világcsúcstartó díjai, érmei, serlegei, kisplasztikái, oklevelei. – 214 győzelem 2008-tól kezdődően. Ez az életem, és ezek csak a világversenyeken aratott győzelmeim, köztük a tíz világbajnoki címem és a 32 világrekordom – tárja szét kezeit a dicsőségvitrinek előtt, majd végigmutogatja, melyiket hol, milyen versenyeken szerezte. Lényegében az egykori Hun Birodalom és az akörüli területek országai, Dél-Korától Mongólián át, Törökországon keresztül egészen Olaszországig számos országban versenyzett. És persze az Amerikai Egyesült Államokban, ott is a nyugati parthoz közeli sivatagi országrészben. Amikor azt kérdeztük, melyik sikerére a legbüszkébb, megáll egy díjsorozat előtt. – Háromszor győztem a világ legnagyobb történelmi íjászversenyén, és ez a három kupa a világon rajtam kívül nincs egyetlen embernek sem a birtokában. És persze a legutóbbi, amikor átléptem a bűvös ezer métert. Ezt sem tudja senki rajtam kívül. Nincs ember a világon, aki íjjal a kezében világversenyen kiállt ellenem, és ne győztem volna le – nézett a trófeák felé, majd egy bő évtizedre visszamentünk az időben, hogy élete talán legfontosabb eseményénél időzzünk egy kicsit. 2012-ben egy több évszázados távlövő világcsúcsot adott át a múltnak, ami számára, a későbbi sikerei felé vezető úton a legkomolyabb áttörést jelentette. 1226-ban Dzsingisz kán testvére, Kazár két csata között rendezett vetélkedésen 503 méterre lőtte el a nyílvesszőt. A mongolok élete nyilván nem a versenyről szólt, viszont a harcászatban előnyben voltak azok, akik íjaikkal, nyilaikkal távolabbról el tudták érni az ellenséget. Mónus József új csúcsa 653 méter volt.

A Fehér Farkas nyílvesszői aztán évről évre, de akár azt is mondhatnánk, hónapról hónapra egyre messzebb szálltak.

Joggal adódik a kérdés, lehet-e azt mondani, hogy ennél távolabb már nincs. – 1301 méterig biztosan el fog szállni, de ez már inkább pénzkérdés – kezdi a választ. – Én a harci eszközeim készítésével és fejlesztésével, no meg jómagam fizikálisan fejlesztve folyamatosan készülök a versenyekre. Fábián Attila debreceni barátom azonban nemrégiben szembesített azzal a ténnyel, hogy én milliárdosok ellen versenyzek. Néhány versenyzőtársam 200 ezer eurós busszal közlekedik és stáb kíséri, míg én egyedül versenyzek. Engem Hajdúnánás városa támogat, és egy forintot sem kaptam még az államtól. Nagyon nehéz így harcolnom, de bízom benne, hogy egyszer majd valaki érdemesnek talál arra, hogy segítse a versenyzésemet. Azt tudni kell rólam, hogy minden íjat, minden nyílvesszőt én készítek. Kétszer nem lövöm ki ugyanazt a nyílvesszőt, tehát megadom az íjnak, a nyílvesszőnek a legyőzhetetlenség reményét. Ha életre-halálra harcolt a zászlónk becsületéért, akkor soha többet nem kell neki harcba szállnia. Tehát ez ugyanazt jelenti, hogy ha szétszakadva is, de az utolsó nyílvesszőnek győznie kell. Tehát így harcolnak, és ők nem eszközök, hanem gyakorlatilag a harcosaim. Folyamatosan készítem a nyílvesszőket, az íjakat, és amikor hibázunk, akkor azt kiértékelem, és ezáltal látom az új lehetőségeket. Legalábbis nálam ez így van – beszélt a versenyszellemiségéről Mónus József, akit kértünk, említsen meg egy hibát. – Például a tollforma kiválasztása. A versenyen nem mérem fel jól az időjárást. Én a természet segítségével lövök. Például Isztambulban ki tudtam használni azt, hogy rengeteg madarat láttam a pálya fölött, mégpedig úgy, hogy egyetlen szárnycsapás nélkül emelkedtek több száz méter magasságba. Ebből láttam, hogy felfele szálló légáramlat van. Azokat a nyílvesszőket vettem elő, amelyeknek a súlypontja alkalmas az ilyen légköri viszonyokra. Egy versenyen általában 100 nyílvessző van nálam. A tollazást ott választom ki. Tehát a hiba az, ha nem jól ítélek meg egy külső körülményt. Azon a versenyen Farkasszív győzött, három órán keresztül raktam rá a toll-lapátokat – részletezte.

Életre-halálra

És persze egy harcos, egy versenyző pályafutásában is elérkezik az az idő, amikor nem ő legjobb a világon. A Fehér Farkas életében ez 2021-ben jött el, amikor az ő 918 méteres világcsúcsát egy olyan angol múlta fölül, akinek korábban még csak 875 métere volt. Egy amerikai versenyen azonban brutálisan nagyot, 960 méter 18 centimétert lőtt. – És gondolja el, a hír hallata után úgy felkelni nap mint nap, hogy nem te vagy abban a kategóriában a világ első számú versenyzője! Nekem mindig csak a győzelem a fontos, és 2021-től készültem arra, hogy visszaszerezzem a zászlót. A zászló sokkal több, mint egy jelkép. Ott van mögötte a szenvedés, a halál, a gyötrelem. De inkább a pompa, a dicsőség, a büszkeség, az élni akarás, a múlt tisztelete, a harcosaink győzelmei, a gyermekeink jövője, a büszkeség. Életre-halálra tudok harcolni. Minden versenyre úgy készülök fel, hogy amikor tudom, előtte mekkorát lőttem, feltételezem azt, hogy majd a legkeményebb ellenfelem körülbelül akkorára fognak lőni, és én még mindig arra is rálövök. De térjünk vissza a zászló visszaszerzésére. A versenyen gyakorlatilag Magyarország, a magyar zászló harcolt az angol és az amerikai zászlóval. Azért ha belegondolunk, egy angol zászló, az amerikai zászló a történelemben több lehet a magyarnál. Engem büszkévé tesz az, hogy a magyar zászló a Hunyadiak, Zrínyiek, Bocskaiak, Rákócziak zászlaja. Tehát, amit a világ tart, hogy az első az Amerika és Anglia, az nem feltétlenül van úgy. Na itt megmutattuk, hogy ki a világ! Ennek tudatában sokkal erősebb vagy, összeszorulnak az ínszalagjaid, megfeszülnek, ha kell, szétszakadnak, a szíved összeszorul és harcolni fogsz. Na, ez harc volt, és San Francisco mellett, a sivatagban 963 métert lőttem, pontosabban 963 méter 38 centit. És akkor ez volt az új világrekord – magyarázta a versenyszellemét Mónus József, akivel már el is érkeztünk szeptember 3-ához, az 1007 méteres lövéséhez. A helyszín Bonville mellett Vandouvernél volt Salt Lake Citytől 200 kilométerre a sósivatagban.

A világcsúcsot a verseny utolsó napján az első fordulóban egy kézi íjjal lőtte.

Két nyílvesszőt választott ki, ezeket három éven át készítette. Az előző napokban feltérképezte a körülményeket, ott nem voltak madarak, így nem tudta a természetet segítségül hívni. A természeti viszonyokhoz választotta meg az íjat és a nyílvesszőket, és tudatosan készült a csúcsdöntésre. Ezt a verseny utolsó szakaszában, tehát az utolsó napon szerette volna elérni, de nem tudta, hogy délután is lesz verseny, ezért délelőtt már megeresztette az egy kilométer feletti lövést. – Én nem szeretem, hogyha fúj a szél. Itt most egy picit fújt, és ez nekem mindig előnytelen. Tehát ilyen körülmények között harcoltam az angol ellen, akit legyőztem.

CH