Hajdúhadházi majális: a fogatoké volt a főszerep

Színes szalagok, vidám gyermekzsivaj, lópaták zaja és közös emlékek – így telt a május elseje Hajdúhadházon. A vásártéri majális nemcsak egy tavaszi ünnep, hanem a település egyik legfontosabb közösségi eseménye is, amely ezúttal is sokakat vonzott. A rendezvény középpontjában az idén is a fogathajtó verseny állt, immár huszonötödik alkalommal.

Szalagok a fűzfán, öröm a gyerekeknek

 A Vásár téren már reggel nyüzsgés fogadta az érkezőket. A tér közepén álló fűzfát színes szalagok díszítették, jelezve: a hagyományos májusfa nem hiányozhat egy igazi magyar majálisról. A legkisebbek számára népi játszóház, kézműves foglalkozások és gólyalábasok tették emlékezetessé a napot. A színpadon helyi hagyományőrző csoportok mutatták meg tehetségüket, zenével, tánccal, lelkesedéssel.

– Ez nem az a rendezvény, ahol országos hírességek hivatottak szórakoztatni a közönséget, itt a helyi közösségeken van a figyelem. Ők adják a rendezvény lelkét – hangsúlyozta Csáfordi Dénes, Hajdúhadház polgármestere. Mint mondta, a cél, hogy mindenki jól érezze magát, és a közös élmények még erősebbé formálják a település közösségét. A város első embere úgy fogalmazott: a majális és a fogathajtó verseny szorosan összetartozik Hajdúhadházon. Ha május elseje, akkor Vásár tér, fogatok, népzene, jókedv és találkozás. A Jóisten kegyelméből rendszerint ragyogó időnk van, mint most is. Ilyenkor megéljük a hagyományainkat, májusfát állítunk, éneklünk, táncolunk. Ez az ünnep a miénk. A szervezők fontosnak tartották, hogy minden korosztály találjon magának programot. A felnőttek régi ismerősökkel találkozhattak, finom ételeket és italokat kóstolhattak, és természetesen drukkolhattak a versenyzőknek. A cél világos: közösséget építeni, megőrizni és továbbadni azt a szellemiséget, amely egy ilyen rendezvény mögött áll – mondta a városvezető.

Fogaton érkezett a képviselő

A nap fénypontja természetesen a fogathajtó verseny volt, amelyet Tasó László országgyűlési képviselő nyitott meg. Nem is akárhogyan: őt és a polgármestert egy fogat hozta a versenypályára, ahol már felsorakoztak a versenyzők, és a lelkes közönség is elfoglalta helyét.

Tasó László beszédében kiemelte: immár 25 éve rendezik meg Hajdúhadházon ezt a versenyt. Antal Sándortól, a helyi lovasegyesület elnökétől, a verseny igazgatójától tudta meg, hogy ez idő alatt több mint ezer fogat állt rajthoz a településen. A verseny nemcsak sport, hanem életforma is; a felelősség, a ló iránti gondosság és az alázat világa.

– Ez a magyarok világa; otthon vannak benne, komolyan veszik, és örömöt ad sokaknak – mondta a képviselő. Ugyanakkor az aggodalom is megjelent a szavaiban. Vajon meddig marad fenn ez a világ? Vajon a fiatalokat elragadja-e a kényelmes, képernyőn keresztüli szemlélődés, vagy továbbra is eljönnek, részt vesznek, beszélgetnek, együtt élnek a közösséggel? – kérdezte. Tasó László hangsúlyozta, hogy mindenkit, aki hozzájárult az esemény sikeréhez – a fogathajtókat, szervezőket, önkénteseket – meg kell süvegelni. Ők azok, akik a múlt örökségét a jelen élményévé formálják, és talán a jövő számára is megőrzik.

Pálya, szabály, verseny

Antal Sándor, a hajdúhadházi lovas egyesület elnöke és a verseny igazgatója részletesen bemutatta a verseny hátterét is. Az esemény nemcsak látványos szórakozás, hanem a hajdú-bihari lovasbajnokság idei első, minősítő állomása is. A versenyzők pónifogatban, illetve kettesfogat C- és D kategóriában mérték össze tudásukat, egy technikai akadályokkal nehezített pályán.

A pályát a szabályzat alapján építették meg – külön nehézségi fokozat szerint –, a versenyzők előzőleg technikai megbeszélésen vettek részt, és szemrevételezték az akadályokat. Összesen 32 fogat állt rajthoz Hajdú-Bihar, Borsod és Szabolcs vármegyéből. Az országos döntőre a vármegyénkben őszig megtartott tíz versenyből négy kvalifikációs verseny eredménye alapján a legjobb három helyezett jut el. A hajdú-bihari versenyek közül ez az első verseny.

A hangulat ennek megfelelően volt felfokozott: nem csupán a nézők, de a hajtók is maximális koncentrációval érkeztek. A verseny az ügyességről, precizitásról, de legalább annyira a ló és az ember szóló kapcsolatáról szólt.

A Vásár téri majális idén is bebizonyította: a közösségi ünnepek nem csupán rendezvények, hanem lelki találkozások, amelyek sokkal többet jelentenek néhány programnál.