Fülöp csendes, hűséges háziorvosa
A doktor úr csendes szorgalommal éli ma is hivatását. A Cívishírnek arról mesélt, hogy munkájában sosem a nagy történetek számítottak, hanem az, hogy minden betegéhez a lehető leghamarabb eljusson, és a legjobb tudása szerint segítse őket – akár a saját otthonukban is. 1970-ben szerzett diplomát, és 1982 óta Fülöp körzeti-, majd háziorvosaként a falu életének meghatározó alakja. Neve összeforrt a településsel: a helyiek nemcsak orvosként, hanem emberként is tisztelik. Munkáját a község is megbecsüli: a Fülöp Község Fejlődéséért emlékéremmel ismerték el. Tas Attila története egyszerre szól hivatásról, kitartásról és emberségről. Egy életről, amelyet csendes szolgálat, következetes munka és a közösség iránti hűség formált.
Gyermekkorától vonzotta az emberi test és a biológia világa. Családjában több állatorvos is akadt, egyik orvos unokatestvérének munkája pedig különösen erős hatást gyakorolt rá. Értelmiségi közegből indulva a második próbálkozásra nyert felvételt az orvosi egyetemre, Budapesten diplomázott.
A friss végzettséggel a Somogy Megyei Tüdőgyógyintézet gyerekosztályán kezdett dolgozni, majd – ahogy mondja – „görbe betűkkel” járta be az országot. Miskolcon és Gyöngyösön is megfordult, később visszatért a Dunántúlra körzeti orvosnak: négy évet töltött Mernyén, majd Igalon praktizált, itt ismerte meg későbbi feleségét. A kapcsolat Debrecenbe vezette, ahol egy ideig üzemorvosként dolgozott, ám hamar világossá vált számára: a háziorvosi hivatás sokkal közelebb áll a szívéhez.
– Úgy véltük, emberileg és szakmailag is többet ad a háziorvoslás – mondja. 1982-ben két szabad állás közül választhatott, Nyírábrány és Fülöp között. A tiszti orvosi kolléganők azt tanácsolták, hogy a szétszórtabb, nagyobb kihívást jelentő, mégis emberileg hálásabb Fülöpöt válassza. Így lett a kis település nemcsak a munkahelye, hanem sok tekintetben a második otthona.
– Az emberekkel is megbarátkoztam, a községgel is – fogalmaz. Ő maga hamar megtalálta a közös hangot a helyiekkel. Úgy érzi, a közösség gyorsan befogadta, és a betegeivel emberileg és szakmailag is jó kapcsolatot alakított ki. Fülöp nagy, tanyákkal szabdalt terület, idősebb lakossággal – ez rengeteg feladatot adott. Évtizedeken át járta a külterületet, hogy bekopogjon az idős emberekhez, ellássa őket, elvégezze a szükséges kezeléseket. A tanyavilág mára szinte eltűnt, az emberek a faluba húzódtak be, de néhány idős betegét ma is rendszeresen felkeresi.
A legemlékezetesebb pillanatokat mégis a betegekhez kötődő történetek adják.
Nem egyetlen drámai eseményt emel ki, hanem a folyamatot: ahogy a község változott. Sok ház üresedett ki elköltözések és elhalálozások miatt, ugyanakkor új családok is érkeztek. – Mintha több kisgyerek lenne a faluban – jegyzi meg, a születések száma lassan emelkedik. – Csendesen tettük a dolgunkat – mondja az elmúlt évtizedekre visszatekintve. Hőstettek helyett mindennapi szolgálat, elhivatottság, olykor traktorút vezetett egy-egy beteghez vagy halottszemlére. A körülmények változtak, a cél azonban nem: ott lenni, ahol szükség van rá.
Úgy látja, az utóbbi években javult az együttműködés a megelőzés terén. Ebben két kiváló munkatársa is fontos szerepet játszik. – Az a betegség a legkönnyebben gyógyítható, amely ki sem alakul – vallja. Ezért hangsúlyozzák a szűrések fontosságát: a vérnyomás- és vércukormérést, a daganatszűrést, a tüdőszűrést. A szemléletváltásnak már láthatók az eredményei: egyre többen fordulnak időben orvoshoz.
Arra a kérdésre, meddig lehet folytatni ezt a hivatást, mosolyogva felel: – Ameddig az ember bírja fizikailag, és el nem megy a szellemi képessége – mondja. A doktor úr komolyan tesz is azért, hogy teste és elméje friss maradjon: rendszeresen úszik, sokat olvas, időnként idegen nyelvekkel is próbálkozik. Apró hobbikkal – keresztrejtvényekkel, könnyed kikapcsolódásokkal – pihenteti a gondolatait, miközben szakmai tudását is naprakészen tartja. A mozgást és a mértékletességet helyezi mindenek fölé. – Ha beülünk a sarokba, és nem csinálunk semmit, csak nézzük a tévét – hát az életveszélyes – figyelmeztet. Öt és fél évtizedes tapasztalattal a háta mögött ma is úgy véli: az egészség kulcsa nem változott. A helyes étkezés, a mozgás, a mértéktartás és a természetes alapanyagok használata jelentik a valódi védelmet. Felidézek egy régi bölcsességet: „Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus.” Este hat után pedig – ha lehet – már ne együnk.
A hivatása mellett olyan elfoglaltságokra is jut ideje, amelyek örömet adnak. Gyermekkorából ered a vasút szeretete: a csokonyavisontai nagyszülőknél töltött évek és a diákkori utazások élményei tették meghatározóvá ezt a vonzalmat. Ma a debreceni vasútmodellező egyesület tagja, rendszeresen jár kiállításokra Józsától Nyíregyházáig. Terepasztal-modulokat építenek, amelyeket aztán egy nagy közös pályává illesztenek össze. A digitális vezérlésnek köszönhetően egyszerre több szerelvény is közlekedhet – szakmai precizitással és gyermeki lelkesedéssel irányítva őket.
CH
