Egyekről indulhat a kutyák új élete

Az egyeki önkormányzati gyepmesteri telep ma már messze nem csupán helyi feladatot lát el: 74 településsel áll kapcsolatban, regionális szinten is jelentős szerepet vállal a kóbor kutyák befogásában, gondozásában és örökbeadásában. A telep működése magas színvonalú, a bekerülő állatok 87,5 százaléka gazdára talál, és az is sokat elárul az itt végzett munkáról, hogy amióta Kovácsné Nagy Judit vezeti a telepet, még a legérzékenyebb állatvédő szervezetek sem találtak kifogást a működésében. Sőt: ma már azok közül is többen adományozóként, segítőként vagy éppen örökbefogadóként kapcsolódnak hozzájuk, akik korábban kritikával illették a helyet.

Beszédes esetek

Mindez persze nem magától alakult így. A telep mai élete mögött kemény, következetes, ugyanakkor nagyon emberi munka áll, amelynek középpontjában nem a papírmunka, nem a kennelszám, nem a statisztika, hanem maga az árván maradt állat van. És talán ez érződik leginkább Kovácsné Nagy Judit szavain is, aki tíz éve dolgozik itt, ebből nyolc éve telepvezetőként.

– Mindig is állatokkal, kutyákkal szerettem volna foglalkozni. Más szakmám is van, de amikor hazakerültem Egyekre, nekem egyértelmű volt, hogy ezen a területen szeretnék tevékenykedni – mondta a telepvezető. A hangján végig érződik: számára ez nem egyszerű munka, hanem hivatás.

Az Egyeki Gyepmesteri Telep elsődleges feladata a kóbor kutyák összegyűjtése, különösen azoké az állatoké, amelyek iskolák, intézmények vagy orvosi rendelők környékén bukkannak fel, és félelmet vagy bizonytalanságot okozhatnak. A befogott kutyák 14 napos karanténba kerülnek, de Judit szerint itt nem az a cél, hogy egyszerűen csak helyet találjanak nekik.

– Nálunk az elsődleges feladat az örökbeadás. Az a fontos, hogy a kutya ne csak bekerüljön, hanem tovább is mehessen egy számára szerető közegbe – fogalmazott.

A tavalyi 87,5 százalékos örökbeadási arány ezt igazolja is. És bár a szám önmagában is figyelemre méltó, mögötte sorsok vannak. Olyan történetek, mint Dénesé, aki egy teljes évet várt arra, hogy végül valaki hazavigye. Vagy Tappancsé, a kaukázusi pásztorkutya és kuvasz keverék nagytestű kutyáé, akiről eleinte azt hitték, nehezen talál majd gazdára. Aztán az állat egy szervezethez került a napokban.

A telepen igyekeznek minden gazdijelöltnek olyan kutyát ajánlani, amely valóban illik az élethelyzetéhez. Figyelik az állatok természetét, szokásait, azt, mennyire emberbarátok, hogyan viselkednek más állatokkal, és ha kell, azt is megnézik, kijönnek-e például egy macskával.

– Van, aki kölyökkutyát szeretne, más inkább kisebb testű, idősebb, nyugodtabb kutyát keres, amelyik nem ugrál fel rá. Mi próbálunk minden igényt kiszolgálni, mert azt szeretnénk, hogy a kutya és a gazda is jól járjon – mondta a telepvezető.

A telep életében a gyerekeknek is jut szerep. Óvodai és iskolai csoportok is ellátogatnak ide, és előfordult már, hogy a gyerekek élménye után a szülőkkel később visszatértek, majd örökbe is fogadtak egy kutyát.

– Ez azért nagyon fontos, mert így már kisgyermekkorban lehet formálni a felelős állattartás szemléletét – mondta Judit.

 Feszes napirend

 A befogásnál is a lehető leghumánusabb megoldást választják. Először mindig próbálják úgy terelni a kutyát, hogy zárt területen, biztonságosan el lehessen fogni. Ha kell, befogóbotot használnak, két éve pedig altatólövedékes befogópisztolyt is beszereztek. Nyugtató hatású készítményt is alkalmaznak, ha a helyzet ezt indokolja, hogy a kutyát minél kisebb stressz érje.

– Mindenképpen a humánus módját választjuk a befogásnak. Az a cél, hogy az állat a lehető legkevesebb félelemmel és stresszel kerüljön be hozzánk – hangsúlyozta a telepvezető.

Amelyik kutya nem jut el az örökbeadásig, az Judit szerint jellemzően súlyos betegséghez, elhulláshoz vagy a legvégső esetben altatáshoz kapcsolódik. Ez utóbbi csak akkor fordul elő, ha az állat nagyon beteg, vagy veszélyt jelent a dolgozókra, és az esetek egy-két százalékát jelenti csak.

A telep mindennapjai feszes munkarend szerint zajlanak. Reggel felosztják a feladatokat: általában négyen-öten indulnak a településekre kutyát befogni, a többiek a telepen maradnak takarítani, etetni, itatni, gondozni. A visszaérkező állatokat azonnal lefotózzák, kennelbe helyezik, felmérik az egészségi állapotukat, az állatorvos segítségével megbecsülik a korukat, és nevet is adnak nekik. Még aznap igyekeznek feltenni őket a közösségi oldalukra, megjelölve azt is, melyik településről kerültek be.

– Amikor beérkezik egy kutya, onnantól kezdve próbálunk neki új esélyt adni. Fotó készül róla, felkerül a közösségi oldalra – valaki talán éppen őt keresi, vagy beleszeret 

– mondta Judit.

 Elismerés több helyről

A telep ma már térségi feladatot lát el, amihez technikai háttérre is szükség van. Nyolc új kennelt szereztek be, így a férőhelyek száma hatvanról nyolcvanra nőhet. Saját autóval, utánfutóval, ketrecekkel dolgoznak, és újabb fejlesztések is érkeznek: új Dacia Duster, magasabb utánfutó, modernebb, mozgatható ketrecek, mobilgarázs, előtető és új befogóbotok segítik majd a munkájukat. A telepet ennél nagyobbra azonban Judit szerint már nem érdemes bővíteni: a nyolcvan férőhely jelenti azt a határt, amelyet még megfelelő színvonalon tudnak működtetni.

Az ellátásban is jól állnak. A konzervek jelentős részét a nagyhegyesi takarmányfeldolgozótól kapják, csomagoláshibás, de beltartalmában kifogástalan termékek formájában. Ezek nemcsak a telepen lévő kutyák etetését segítik, hanem szükség esetén más önkormányzatoknak is tudnak adni belőlük. Egyeki, felelős kutyatartók is kaphatnak meghatározott mennyiséget, ha az állatuk chippel és oltással rendelkezik.

– Két büszkeségünk a teleppel kapcsolatban: maga a jól működő, regionális szinten is nagy szerepet vállaló telep, és a telep vezetője, Judit – ezt már Tardi Kálmán, Egyek alpolgármestere mondta. Hozzátette: nyolc évvel ezelőtt még nehéz volt a helyzet, az állatvédő szervezetekkel sok konfliktus adódott, és folyamatosan küzdöttek azért, hogy a munkájuk tisztább, átláthatóbb és elfogadottabb legyen. Azóta azonban nagyot fordult a világ: azok a szervezetek, amelyek korábban bírálatot fogalmaztak meg, ma már adományozóként, örökbefogadóként jelennek meg, és jó hírét viszik az egyeki telepnek.

– Ez a változás nem véletlen. Az elmúlt évek munkája benne van abban, hogy ma már bizalommal fordulnak a telep felé, és elismerik azt, ami itt történik – mondta az alpolgármester.