Bakonszeg művésze csendben alkot tovább
Tóth Mária Zsuzsanna (művésznevén Tóth M. Zsuzsanna) neve összeforrt Bakonszeggel, valamint Bihar és a Sárrét kulturális életével. Tanítóként, tanárként, grafikusművészként, illusztrátorként és közösségszervezőként évtizedeken át volt meghatározó alakja a térség művelődésének. 2011-ben a Művészetbarátok Egyesülete felterjesztésére a Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át „a kisebbségi kultúra önzetlen támogatásáért”. A cím mögött nem látványos karrier, hanem egy csendes, kitartó életút áll, amelyben a művészet és az emberség mindig kéz a kézben járt.
– Akkoriban nagyon sok mindennel foglalkoztam, de nem éreztem tehernek. Egyszerűen csak tettem a dolgom – idézi vissza azokat az éveket. Falusi rendezvényeket díszített, illusztrált, gyerekeket tanított rajzolni, felnőtteket oktatott, közösségi programokat szervezett. Hosszú idő telt el, mire ő maga is fel tudta mérni, mi minden fért bele azokba az évtizedekbe. Illusztrátorként több mint húsz kötetben jelentek meg munkái – köztük cigány szerzők írásaihoz, határon túli magyar népmesékhez, anyanyelvi nevelésről szóló pedagógiai kiadványokhoz készített rajzokat.
Pályája nem indult könnyen. – Püspökladányban érettségiztem, és nem akartam továbbtanulni. Nem éreztem magamban az erőt. Aztán két tanárom – Bagi Irén és Bodnár Sándorné – biztattak, hogy próbáljam meg. A tanítóképzőben rajzspeciális kollégiumot végeztem, majd megszereztem a rajz- és vizuáliskultúra-tanári, utána a háztartás-ökonómia- és életviteltanári, később a technikatanár mesterszakos diplomát is. 1986-ban kerültem vissza Bakonszegre, és itt találtam meg mind a hivatást, mind az otthont.
Az iskola megszűnése a 2010-es évek elején fájdalmas időszak volt számára. Utána Nagyrábén és Bihartordán tanított tovább, de mindig visszatért Bakonszegre, amelyhez ma is mélyen kötődik. A közösség megbecsülését, szeretetét sosem kereste – egyszerűen kiérdemelte.
A díj elnyerése után sem változott meg. – Ugyanúgy folytattam, csak idővel az erőm lett kevesebb – mondja mosolyogva. Ma is kap illusztrátori felkéréseket, bár hosszabb időre van szüksége, hogy elkészüljön velük. – Nem tudom nem elvállalni – teszi hozzá nevetve. Legutóbb a debreceni Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének 25. jubileumi, „Apokalipszis” című tárlatára készített munkát, amely a Bényi Galériában volt látható. Ha hívják, elmegy egy-egy művésztelepre is. A Vámospércsen működő Fátyol Zoltán Művésztelep például idén teljes feltöltődés volt számára.
Művészi pályáját sok kiállítás kísérte: Zsákán, Nagyrábén, Berettyóújfaluban, Szegeden, Hevesen, Budapesten, Balatonfüreden és külföldön is bemutatták alkotásait.
Egyik legemlékezetesebb élménye, amikor Gyurkovics Tibor nyitotta meg budapesti tárlatát. A költővel fiatalkorában is levelezett, miután egy író-olvasó találkozón megemlítette, hogy maga is ír verseket. – Sok évvel később, amikor újra találkoztunk, ugyanazzal a derűvel beszélgettünk, mintha az idő sem telt volna el – meséli meghatottan.
Az utóbbi években csendesebben él. Hosszú ideig gondozta idős szüleit és nagynénjét, ami lelkileg is kimerítő volt. Most már elsősorban rendezni szeretné az elmúlt évtizedek alatt felgyülemlett munkáit, gondolatait és tárgyait. – Elcsendesedett az életem, az összegzés időszakában vagyok. Most már a lányaimnak szeretnék segíteni, és a családomra figyelek.
A művészet azonban nem múlt el az életéből. 2023-ban a szakma Fekete Bori-díjjal ismerte el. Néha új feladatok, megkeresések találják meg – egy-egy ex libris rajz, illusztráció, pályázati felkérés formájában. – Ha valami megérint, megcsinálom. Még mindig hajnalig tudok rajzolni, ha elkap az ihlet.
Bakonszeghez ma is mély érzelmi szálak kötik. Bár már ritkábban vesz részt a közéletben, örömmel figyeli, hogy egykori tanítványai viszik tovább a település kulturális- és közéletét. – Bennük látom a korabeli mivoltomat – mondja csendesen.
Tóth Mária Zsuzsanna nem keresi az elismerést. Inkább élvezi, hogy megélheti azt, amit annyi éven át adott másoknak: a csendet, a szépséget és a belső békét. Művészete, mint az apró, finom grafikai vonalak, nem harsány, de maradandó – ahogy ő maga is.
CH
