Rangot vívott ki a mikepércsi verseny
A mikepércsi Béres András Szólótáncversenyt tizedik alkalommal rendezték meg a Wass Albert Kultúrházban március 14-én. A település kulturális hagyományaihoz szorosan kapcsolódó, Béres Andrásról elnevezett esemény az évek során rangos helyet vívott ki magának a térség néptáncos életében, és idén ismét megtöltötte a házat versenyzőkkel, pedagógusokkal, hozzátartozókkal és érdeklődőkkel.
A Debreceni Népi Együttes alapítójáról és a Déri Múzeum egykori igazgatójáról elnevezett rendezvény megálmodója Török Gergely, a Derecskei Alapfokú Művészeti Iskola mikepércsi telephelyének néptáncpedagógusa. A kezdeményezés eredetileg iskolai házi versenyként indult, ám az évek alatt olyan népszerűvé vált, hogy tavaly már rekordszámú nevezést regisztráltak – akkor 129 versenyző állt színpadra. Az idei verseny ezt ugyan nem érte el, de így is figyelemre méltó mezőny gyűlt össze: 72 produkcióban összesen 122 táncos mutatkozott be.
A házigazda mikepércsiek mellett Debrecenből, Biharkeresztesről, Derecskéről, Berettyóújfaluból, Bocskaikertből, Polgárról, Görbeházáról, Hajdúböszörményből, Hajdúnánásról, Esztárból, Kismarjából és Nyíradonyból is érkeztek gyerekek. Összesen 22 együttes vagy művészeti iskola táncosai neveztek a megmérettetésre.
A rendezvény fővédnöke Vitányi István, a térség országgyűlési képviselője volt, a jelenlévőket pedig Karácsony Antal alpolgármester köszöntötte.
A versenyzők idén is élőzenei kíséretre léptek színpadra, a talpalávalót a Flaska Banda húzta. A gyerekeknek egy általuk választott táncanyagból kellett másfél-két perces szabad táncot, vagyis improvizációt bemutatniuk egyedül. A színpadon a magyar néptánc széles világa elevenedett meg: Rábaköztől Szilágyságig, Somogytól Kalotaszegen át Bukovináig sokféle tájegység anyaga jelent meg. A négy kategóriában bemutatott produkciókat négytagú szakmai zsűri értékelte, amely arany-, ezüst- és bronzminősítéseket, valamint különdíjakat osztott ki.
A zsűriben Ligetiné Csendom Erika, Bak János, Filep László és Törökné Csécs Lenke foglalt helyet. Az eredményhirdetés előtt Kapusi Orsolya és Szabó Péter moldvai táncokból tartott táncházat, amely fergeteges hangulatot teremtett. A nap végén a gyerekek és kísérőik fáradtan, de élményekkel telve tértek haza, a csoportvezetők pedig hálájukat fejezték ki a szervezésért, és jelezték: jövőre is visszatérnek a mikepércsi versenyre.
A hazaiak eredményeire is büszkék lehettek a szervezők. A Derecskei Alapfokú Művészeti Iskola mikepércsi telephelye Csillagfürt csoportjának táncosai, Kiss Nikolett, Lénárt László, Török Réka és Juhász Hanna arany minősítést szereztek, Hanna és Réka pedig kategóriájuk különdíját is elnyerték. A mikepércsi művészeti iskola egykori tanulói közül Juhász Konrád, Tószegi Nóra és Kelemen Zsófia ugyancsak arany minősítést kapott, Nóri és Zsófi pedig a IV. kategória különdíjasai lettek. A fiatalokat Törökné Vajda Judit és Török Gergely készítette fel.
A verseny fő támogatója Mikepércs Községi Önkormányzat és a Bárányfelhő Egyesület volt. A rendezvényt emellett a Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes, a Hagyományok Háza Hálózat, a Sugár Csemege, a D-Bisztró, a Györgyi Lángos, a CBA Mikepércs és a Vitamin Kuckó is segítette.
A tizedik Béres András Szólótáncverseny ismét megmutatta: Mikepércsen nemcsak őrzik a néptánc hagyományát, hanem élő, közösséget formáló erőként adják tovább a következő nemzedékeknek.
Ki volt Béres András?
Béres András (Rozsály, 1928. május 16. – Debrecen, 1993. november 14.) néprajzkutató, népzenekutató, koreográfus és muzeológus a hajdú-bihari népi kultúra egyik meghatározó alakja volt. Mikepércshez több szálon is kötődött: néprajzi gyűjtései során itt figyelte meg és rögzítette a helyi tánchagyományokat, ezek nyomán született meg a mikepércsi csárdás, amely később a Debreceni Népi Együttes műsorainak is emblematikus darabja lett. A településen a mikepércsi csárdás ma is kiemelt helyet foglal el a helyi kulturális emlékezetben, Béres András nevét pedig a település néptáncversenye is őrzi. Mindez jól mutatja, hogy munkássága nem csupán tudományos jelentőségű volt, hanem maradandóan beépült Mikepércs közösségi és néptáncos hagyományába is.
