Női kvóta, Quimby és Arany Érdemkereszt

Cívishír: Tudja, ki terjesztette föl a kitüntetésre?
Asbóth Anikó: A házban körbekérdeztem, de senki nem „vállalta magára”. Valószínűleg az önkormányzat. Ezt az egészet tudni kell a helyén kezelni. Azért van jelentősége, mert leginkább nem nekem, a személyemnek, hanem a társulat több évtizedes munkájának szól. Jelzésértékű, hogy azért odafigyelnek erre a területre is, és ez hosszabb távon magas szintű működést feltételez. Akik odajöttek hozzám gratulálni, olyan emberek voltak, akik nem udvariasságból tették, hanem valóban odafigyelnek a munkánkra, és ez mindenképp megtisztelő és örömteli dolog.

Cívishír: Ön kit tüntetne ki Debrecenben?
Asbóth Anikó: Büszke vagyok, ha egy „földit” országos kitüntetésben részesítenek, bár az kissé fájó, amikor valaki nem időben kapja meg az elismerést, Kóti Árpád például már régen megérdemelte. Sok név jut eszembe…, de Rácz Zoltán építészt és Gyöngy Péter közművelődési szakembert mindenképpen kitüntetném. Úgy gondolom, városunkban az életmű díjnak számító nagydíjak, a Csokonai- és a Hajós Alfréd-díj mellett kevés a kulturális teljesítményt elismerő úgynevezett „középdíj”; hiányzik a fokozatosság, pedig fontos lenne erkölcsi szempontból. Ráadásul ez igazán nem pénz kérdése.

Cívishír: A debreceni kulturális kínálattal elégedett?
Asbóth Anikó: Úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból túlkínálat is van a városi kulturális „piacon”. Én, aki igazán szeretem a sokszínűséget, sokszor alig tudok dönteni, melyik programot válasszam, hová menjek. Ami szerintem hiányzik, azok az amatőr kezdeményezések, a klubélet, ami köré az emberek, akár idősek, akár fiatalok mindennapjai szerveződhetnének. Nem a nagyrendezvények, a csinnadratta, hanem a civil próbálkozások nem kapnak elég teret, segítséget a működéshez. Ezeket az alulról építkező kulturális kisközösségeket, civil kezdeményezésre épülő programokat kellene egy kicsit jobban „helyzetbe hozni”.

Cívishír: Évtizedek óta igazgatja a bábszínházat. Mennyire volt más a helyzet régebben női vezetőként, amikor ez még nem volt elterjedt?
Asbóth Anikó: Ez bonyolult kérdés. Harminchárom évesen lettem a bábszínház igazgatója, erre a korra mondják azt, hogy ereje teljében van az ember. Nagyon sok új dolgot kellett megtanulnom ebben a feladatkörben, felkutatni vagy éppen kifejleszteni magamban az ehhez szükséges képességeket. Furcsán hangozhat, de úgy érzem, hiába lett az eltelt évtizedek alatt több női vezető, a világ valahogy mégis férfisovinisztább. A kultúra szerepe csökkent, ezért is nehezebb ezen a területen boldogulni, érvényesíteni az érdekeket. Régen a társadalmi életben nagyobb volt a szerepünk, a súlyunk. Most rettenetesen átpolitizálódott minden, a politikát viszont egyértelműen a férfiak uralják… Mostanság nem kap elegendő hangsúlyt a művészeti nevelés szerepe a gyerekek életében, érzelmi fejlődésében. Biztos vagyok abban, hogy ez hosszú távon vissza fog ütni a társadalomra. Éppen ezért én például a női kvótát is támogatnám, mert azok a szempontok, amelyek a női gondolkodásban előkerülnek, a férfiakban meg talán föl sem vetődnek, nem érvényesülnek kellő mértékben.

Cívishír: Modern nagymama két tűzről pattant fiúunokával, ismeri a mai gyerekeket. A Vojtina bábszínház hogyan követi a világ változásait? Milyen új eszközök, módszerek vannak arra, hogy a kisgyerekeket megszólítsák, a fotel helyett a színházterembe ültessék?
Asbóth Anikó: Úgy gondolom, hogy az ember biológiai-társadalmi meghatározottságában örök. Hiszek abban, hogy az ember és ember közötti közvetlen kapcsolat nélkülözhetetlen, és az is marad mindig. A bábszínház nyújtotta direkt élmény, ez az érzelmi funkció mással nem pótolható. Olyan közösséget kell teremteni, amellyel a nagyobb közösség élete befolyásolható, morális értelemben is. Az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése szintén nagyon fontos feladatunk. Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy a mai gyerekeket nagyon más hatások érik, mint régen. Éppen ezért nem szabad elfelejtenünk a népmeséket, amelyek kikristályosodott formában, esszenciává sűrítve hordozzák az örök emberi értékeket, tudást. Ezeket kell korszerű formában közvetíteni, közel vinni a mai kisgyerekekhez. A vizualitás, a színházi eszközök alkalmazása ebben segítségünkre van. Mivel a gyerekek képekben gondolkodnak, a szimbólumok biztosan beépülnek a kis lelkükbe, hosszú távon hatással lesznek rájuk.

Cívishír: Inkább menedzsernek, bábosnak vagy érdekvédőnek (Asbóth Anikó a magyar Bábművészek Szövetsége elnöke is – a szerkesztő) érzi magát?
Asbóth Anikó: Ezek a szerepek keverednek, nem lehet választani közöttük és különválasztani őket. Egy biztos: ismerni kell a művészeti terület, a szakma sajátosságait ahhoz, hogy ezeket valaki jól tudja csinálni. A nagyszínpadi program művészeti vezetője is vagyok, és a rengeteg speciális gondolkodást, látásmódot és megoldást igénylő probléma miatt elképzelhetetlennek tartom, hogy egy száz százalékban menedzser szemléletű, jogász vagy közgazdász végzettségű ember irányítson egy színházat, bár az előadó-művészeti törvény erre lehetőséget adna. Az érdekvédelmi munkát is fontosnak tartom, bár az kevésbé látványos, kis lépésekben lehet haladni, változásokat elérni.

Cívishír: Három év múlva hol, hogyan látja magát?
Asbóth Anikó: Jövő év végén telik le az öt éves igazgatói ciklusom, ha lehetőséget kapok, újabb öt évre még vállalkozom. A továbbiakat meglátjuk, szeretnék több időt tölteni az unokáimmal is. Optimálisnak azt tartanám, ha ezt átmenettel lehetne megoldani, nem egyik napról a másikra otthon maradni, de tudomásul kell venni, hogy kell a lehetőség, a tér a fiataloknak.

Cívishír: Ki az, aki ma a magyar kultúrában olyan értéket képvisel, ami mértékadó?
Asbóth Anikó: Szomorú aktualitása van, de a nemrégiben elhunyt Borbély Szilárdot, akivel a bábszínház évekkel ezelőtt már dolgozott együtt, mindenképpen meg kell említeni. Nincstelenek című regénye móriczi mélységeket tár föl. Esterházy Péter élő klasszikus, senkinek nem kell bemutatni. Dr. Bagdy Emőke és Dr. Vekerdy Tamás munkásságát a saját területükön szintén kiemelkedőnek és megkérdőjelezhetetlennek tartom. A nemrégiben városunkban lezajlott DESZKA fesztivál előadásai sok örömöt szereztek, például Pintér Béla Titkaink című darabja. Ha a filmeket veszem sorra, legutóbbi élményeim a Nagy füzet, amely nem véletlenül kapja sorra a fontos elismeréseket. A Szerelempatak, amely teljesen más műfaj, gyönyörű és szívhez szóló. Nagyon közel áll hozzám az élő népzene, szeretem a Palya Beából vagy Lajkó Félixből áradó zeneiséget, de nagyon kedvelem például a Quimby-t is annak ellenére, hogy teljesen más műfaj. Nagyon nyitott vagyok stilárisan és műfajilag is, így szerencsére rengeteg alkalmam van jó élményekhez jutni.

- patrikov -