Megázott végre Hajdú-Bihar nagy része

Hetek óta várt, számottevő eső érkezett Hajdú-Biharba éppen a meteorológiai ősz első hajnalán, szeptember 1-jén. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság mérőállomásainak adatai szerint azonban ezúttal is rendkívül nagy területi különbségek alakultak ki. Bakonszegen 19,4, Hajdúsámsonban 15, Pocsajban 14,2, Berettyóújfaluban 11,6, Darvason 10 milliméter csapadékot mértek. Hajdúszováton 9,2, Kabán 8,2, Nyírábrányban 7,6, Debrecen-Bánkon és Biharnagybajomban 7,4-7,4, Hajdúszoboszlón 7, Hajdúböszörményben 6,5 milliméter hullott. Nyíradonyban 5,7, Balmazújvárosban 4,8, Derecskén 4,5, Körösszakálon 4, Hortobágyon 3,2, Tiszacsegén 2, Hajdúnánáson 1,7 milliméter került a mérőedényekbe. Folyáson már csak 0,8, Polgáron pedig mindössze 0,3 millimétert mértek. A csapadék tehát ugyan megérkezett, de korántsem egyformán jutott belőle a megye minden részére.

135 napos aszály

Az esőre rendkívül nagy szükség volt. A HungaroMet augusztus 31-i agrometeorológiai értékelése szerint a keleti országrész jelentős részén az előző harminc nap csapadékösszege az 5 millimétert sem érte el. Még beszédesebb a teljes meteorológiai nyár mérlege: 

a Tiszántúlon sokfelé három hónap alatt sem hullott 50 milliméternyi eső. 

Az ország túlnyomó részén a sokéves átlaghoz képest 110–160 milliméteres csapadékhiány halmozódott fel. Hajdú-Bihar különösen sokat szenvedett: április 1. és augusztus vége között 135 olyan nap volt, amikor legalább közepes aszály állt fenn. Ennél több aszályos napot csak Pest megyében regisztráltak.

Ehhez képest még a Bakonszegen mért közel 20 milliméter is csak töredéke a nyáron felhalmozódott vízhiánynak. A kisebb, néhány milliméteres mennyiségek pedig elsősorban a talaj felső rétegét nedvesíthették át. A HungaroMet augusztus végén az ország több mint 94 százalékán nagyfokú vagy annál súlyosabb mezőgazdasági aszályt jelzett, az Alföld jelentős részén pedig a legsúlyosabb kategória jellemző. A műholdas vegetációs adatok szerint nemcsak a szántóföldi növények, hanem a természetes növényzet is sokat veszített zöld tömegéből, többfelé már az erdők is sárgulni kezdtek.

Nem egyetlen száraz hónapról volt szó

A 2026-os aszály súlyossága miatt óhatatlan az összevetés 2022-vel, amikor történelmi léptékű szárazság sújtotta Magyarországot. A lefolyás és területi eloszlás sem volt azonos, ezért nem lehet egyszerűen kijelenteni, hogy az idei aszály mindenütt súlyosabb volt a négy évvel korábbinál. Az azonban már nyáron látszott, hogy a növényzet állapota számos térségben rendkívül kedvezőtlen, és egyes területeken július közepére rosszabb képet mutatott, mint 2022 azonos időszakában.

A mostani helyzet kialakulásában nem pusztán a a kevés csapadék játszott szerepet. Hosszabb időszakon keresztül olyan nagytérségű légköri helyzetek alakultak ki, amelyekben a csapadékot szállító frontok elkerülték a térséget, vagy meggyengülve érkeztek fölénk. Amikor pedig záporok és zivatarok kialakultak, azokból rendkívül egyenetlenül hullott az eső: néhány kilométeres távolságon belül is jelentős különbségek jöhettek létre.

A tartósan magas hőmérséklet tovább súlyosbította a helyzetet. Melegben nagyobb a légkör párologtató hatása, ezért a talaj és a növényzet gyorsabban veszít vízkészletéből. A kiszáradó talaj ugyanakkor egyre kevésbé képes párolgással hűteni a felszínt, így a rendelkezésre álló energia nagyobb része a levegő melegítésére megy. Ez olyan a visszacsatolás tovább erősíti a hőséget és a szárazságot.

Mit hozhat az ősz?

A szeptember első óráiban érkezett eső fontos, de önmagában nem fordítja meg a folyamatot. 

A HungaroMet már augusztus 31-én arra figyelmeztetett, hogy a hidegfronthoz kapcsolódó záporok és zivatarok ellenére országos, áztató csapadékra, amely érdemben enyhítené a szárazságot, a következő 8-10 napban sem lehet számítani.

A hosszabb távú kilátások még bizonytalanabbak. A Copernicus Climate Change Service augusztusi szezonális előrejelzése Európa nagy részén az átlagosnál melegebb ősz valószínűségét növeli. A csapadékra vonatkozó jelzés ennél lényegesen bizonytalanabb: Dél- és Nyugat-Európában mutatkozik az átlagosnál csapadékosabb évszakra utaló jel, de Kelet-Közép-Európára nincs hasonlóan erős és megbízható csapadékjelzés.

Hajdú-Bihar számára ezért az lenne igazán fontos, hogy a szeptember 1-jei eső ne egyszeri esemény maradjon. A nyáron felhalmozódott, helyenként száz millimétert jóval meghaladó vízhiányt ugyanis nem egyetlen zivatar vagy hidegfront, hanem több, tartós és egyenletes, áztató csapadékot hozó időjárási helyzet tudná érdemben csökkenteni.

Kovács Zsolt