Íze, illata, muzsikája volt a múltnak Újszentmargitán

Már napokkal korábban érezni lehetett Újszentmargitán, hogy nem akármilyen szombat következik. A faluban készült a csigatészta, sorra érkeztek a felajánlások, állt össze a menü, és lassan az is körvonalazódott, hány embernek kell majd helyet alakítani a nagy sátorban. Március 28-án aztán a település ismét megülte a maga parasztlakodalmát: olyat, amelyben a főszereplők ugyan már rég házasok, a lakodalom mégis valóságosnak hatott minden mozzanatában. Nem azért, mert papír szerint is esküvő lett volna, hanem mert az egész falu belehelyezkedett a szerepébe, és mert a hagyományőrzésnek ezen a napon íze, illata, muzsikája és emberi arca volt.

Az újszentmargitai önkormányzat szervezésében megtartott, Újszentmargitai lakodalom a hagyományok jegyében című egésznapos program reggel a művelődési ház előtti sátorban kezdődött. Ott, ahol már a korai órákban sürögtek-forogtak az emberek, ahol a díszítés és az előkészületek ugyanúgy a nap részei voltak, mint később a vendégvárás, a kikérés, a vacsora vagy az éjszakába nyúló bál. A program a Fehér Liliom Gondozási Központban folytatódott a vőlegény búcsúztatásával, majd a napközi épületnél következett a menyasszony kikérése és búcsúztatása. Később a templomkertben fotózkodás és csokordobás következett, majd jött a vacsora, a lakodalmi torta, a menyasszonytánc, este pedig a Szabolcsi Vigadó muzsikájára a bál. Egész nap népi mesterségek bemutatója, fotósarok, parasztlakodalmi pillanatképek és a régi idők lakodalmát idéző kiállítás fogadta az érdeklődőket.

Nem falunap, hanem hagyományőrzés

A készülődés közepette Csetneki Csaba polgármester arról beszélt, hogy a rendezvény jóval több egy látványos falunapi programnál. – Uniós és hazai támogatással rendezzük meg a parasztlakodalmat, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy hitelesen meg tudjuk mutatni Újszentmargita hagyományait, népszokásait, zenéjét, gasztronómiáját, néptáncát és a lakodalmi szertartásrend elemeit – mondta a településvezető. Hozzátette, hogy a mai világban sokat változtak a lakodalmi szokások és maga a házasság intézménye is, ezért különösen fontosnak tartják az ilyen alkalmakat.

– Már harmadik alkalommal rendezzük meg ezt a parasztlakodalmat, és most is arra törekedtünk, hogy a régi falusi lakodalom mozzanatait a lehető legautentikusabban idézzük fel, a búcsúztatástól és a kikéréstől kezdve egészen az ételek elkészítéséig és a sátor feldíszítéséig – fogalmazott. Kiemelte, hogy hetek óta készültek a rendezvényre, ezen a héten pedig az idősekkel összefogva hagyományos ételeket és süteményeket is készítettek. – Az ilyen alkalmak azért fontosak, mert valódi közösségi összefogást teremtenek. Civil szervezetek, intézmények és helyiek együtt dolgoznak azon, hogy megmutassuk a település értékeit – hangsúlyozta.

Ahogy gyülekeztek a vendégek, úgy telt meg tartalommal ez a mondat. A faluban valóban úgy mozdult minden, mint egy nagy családi ünnepen. Csetneki Csaba elmondta: legalább 300 vendéggel számoltak, süteményből pedig 400 emberre készültek. – Pogácsával, pálinkával, borral, üdítővel várjuk az érkezőket. A vendéglátás ingyenes, mert nálunk ilyenkor nem az számít, mennyibe kerül, hanem az, hogy jól érezzük magunkat, és hogy aki betér Újszentmargitára, az érezze azt a törődést és lelki kötődést, amivel fogadjuk – mondta. Azt is megjegyezte: már a nap elején Miskolcról is érkeztek vendégek, akik korábban még sosem jártak a faluban.

A lakodalom méltósága

A nap rendjét Szalka Tamás vőfély tartotta kézben, aki nemcsak a ceremónia mestere volt, hanem a hagyományok szószólója is. – A parasztlakodalom hangulatát elsősorban a népviselet, a népies zene és az élő zenekar adja meg. A modern világban egyre inkább háttérbe szorulnak ezek a lakodalmi elemek, a zenekarok helyét sokszor DJ-k veszik át, a régi nóták pedig lassan feledésbe merülnek – mondta. Szerinte a fiatalok igényei megváltoztak, de ettől még nem kellene elengedni azokat a mozzanatokat, amelyek keretet és méltóságot adtak egykor a lakodalmaknak.

– A búcsúztató, a kikérés, a kenyér és a bor átadása mind-mind olyan szimbólum, amely azt jelentette, hogy a fiatalok új életében legyen mindig étel és ital az asztalon. Aki ezeket kihagyja a lakodalmából, az nagyon sokat veszít – fogalmazott Szalka Tamás. Arról is beszélt, hogy a hagyományok falvanként, tájegységenként is eltérnek, ő pedig a hajdúdorogi szokásvilágból hozza mindazt, amit elődeitől tanult. – Amit én harminc éve megtanultam, és amit az elődeim még korábban átadtak, azt próbálom továbbvinni – mondta.

A főszereplők saját története

A lakodalom főszereplői, Mészáros Henrietta és Mészáros Benjamin könnyed természetességgel viselték a rájuk osztott szerepet. Talán azért is, mert az életükben a házasság története amúgy sem mindennapi. – Kocsik Rita rendezvényszervező kért fel bennünket erre a szerepre, és örömmel vállaltuk, mert itt élünk, ismerünk mindenkit, és minket is ismer mindenki – mondták. Elárulták, hogy ilyen lakodalmi főszerepben most vannak először, de külön készülésre nem nagyon volt szükségük. – Inkább önmagunkat adjuk – fogalmaztak.

Szavaik mögött valódi közös történet húzódott meg. 2017-ben összeházasodtak, később elváltak, majd idén januárban ismét kimondták egymásnak az igent. – Rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni – mondták egymásra mosolyogva. A mostani rendezvényre inkább a ruhák előkészítésével készültek, a kisfiukat pedig rokonra bízták a nagy napra.
A napközi udvarán közben sorra érkeztek a vendégek. Volt, aki egyszerűen csak vendégségnek tekintette a napot, mások szerint azonban a rendezvény többet adott ennél. Többen arról beszéltek, hogy a program egy falunap hangulatát idézi, csakhogy itt minden helyi: a szokások, a szereplők, a fellépők és a vendégek is. Ettől vált igazán hitelessé az egész. Nem az számított, hogy a szertartás „játék", hanem az, hogy újra átélhetővé vált egy falu egyik legnagyobb közösségi ünnepe.

Mi került az asztalra?

A lakodalomnak persze az étel is fontos szereplője volt. Balla Józsefné szakács részletesen sorolta, mi minden került aznapi menübe. – Orjalevest készítettünk csigatésztával, utána külön tálaljuk az orjahúst zöldségekkel, és lesz töltött káposzta is – mondta. A számok mögött itt is komoly munka sejlett fel: mintegy 1300 töltött káposzta készült, hozzá 50 kilogramm hús, 50 kilogramm apró savanyú káposzta és 70 kilogramm fejes káposzta kellett. Került bele füstölt szalonna és füstölt csülök is, az orjaleveshez pedig 25 kilogramm sertéscsontot és ugyanennyi vegyes zöldséget használtak fel. – A lányok 20 kiló csigatésztát főztek – tette hozzá.

A süteményekről és az italokról Kocsik Rita főszervező beszélt. – Már hónapok óta készülünk erre a parasztlakodalomra. Az utolsó hetekben a gondozási központ idősei is bekapcsolódtak, ők is segítettek a sütemények elkészítésében – mondta. Összesen hat-hétféle, a régi lakodalmakat idéző sütemény készült, és sok ital is felajánlásban érkezett. – Házi pálinkát és bort is sokan hoztak. A fiús búcsúztatónál, a lánykikérőnél és a vacsoránál is kínáltuk ezeket. A sátorba érkezőket pálinkával köszöntjük, a vacsorához bort kapnak – fogalmazott. Hozzátette, hogy a felajánlások nemcsak helyiektől, hanem más településekről, Újszentmargitához kötődő emberektől is érkeztek.

Estére a nagy sátor már nemcsak helyszín volt, hanem maga a közösségi emlékezet. Ahogy feltálalták a vacsorát, ahogy megszólalt a muzsika, ahogy a menyasszonytáncban összeért játék és hagyomány, egyre kevésbé számított, hogy ez a lakodalom nem „igazi" a szó szoros értelmében. Mert ami körülötte volt, az nagyon is az volt: valódi közösség, valódi összefogás, valódi vendégszeretet. Újszentmargitán ezen a napon nem eljátszották a hagyományt, hanem belakták.

CH