Gyékényből identitást is fonnak Biharnagybajomban
Biharnagybajom nevét évszázadok óta együtt emlegetik a gyékényfonással. Ez a kézműves mesterség nemcsak egy foglalkozás volt a településen, hanem egy életforma, egy közösségteremtő erő, ami az idősebb nemzedékek számára megélhetést, az újabbaknak pedig identitást jelent.
Szító Sándor polgármestert ezúttal a gyékényfonás múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük, a Bajomi Fabrika és a Helyi Értéktár metszetében. A beszélgetésből világosan kirajzolódott: Biharnagybajom nem csupán őrzi hagyományait, hanem új kontextusba is helyezi azokat. A cél nem a vitrinbe zárt múlt, hanem az élő hagyomány.
Fabrika: több, mint műhely
A „Fabrika” elnevezés nem véletlen – sőt, történelmi utalás. Birtalan Szilágyi János bajomi református lelkész 1827-ben így írt: „Úgy lehet elképzelni egész Bajomot, mint egy nagy gyékénykészítő fabrikát.” Ez a mondat azóta legendássá vált, és ma is visszhangzik a település életében. A polgármester elmondta: más falvakban „helyi portékának” nevezik a saját kézzel készített termékeket, de Biharnagybajom inkább a „Fabrika” nevet használja – tiszteletből az elődök és a történeti hagyomány miatt.
Jelenleg a Bajomi Fabrika elsősorban a közfoglalkoztatási keretek között működik.
Készül itt száraztészta, textiltermék, ajándéktárgy, de a legnagyobb figyelmet a gyékényfonás kapja. Ez azonban nem pusztán gazdasági szempontból fontos: – Nem azért tartjuk életben, mert annyira nyereséges lenne, hanem mert ez a történelmünk része. Ez a mi dolgunk, a mi felelősségünk – mondja Szító Sándor. A gyékényfonás művelése azonban egyre nehezebb. Azok, akik egykor megtanították a mostani dolgozókat, már idősödnek, sokan betegeskednek. A tudás átörökítése egyre nagyobb felelősség. Ez a pont, ahol a Fabrika összekapcsolódik a Helyi Értéktár bizottság munkájával.
Értéktár: bajomi örökség – három pilléren
Az értéktár működése – bár az elmúlt időszakban stagnált – most új lendületet kaphat. Vezetőváltás történt, új ötletek születtek. Az egyik legígéretesebb terv az idősek tudásának dokumentálása: beszélgetések, kisfilmek, fotósorozatok révén gyűjtenék össze a gyékényfonás és más hagyományos mesterségek fogásait, emlékeit.
A Biharnagybajomi Települési Értéktár 2004 óta hivatalosan is működik. Három nagy csoportba sorolja az értékeket. Kézműves és népi hagyományok: ide tartozik a gyékényfonás is, ami nem csupán technika, hanem életérzés. Egykor országos szinten is keresettek voltak a bajomi asszonyok szatyrai, lábtörlői, dísztárgyai. Ma is ezek jelentik a falu kulturális arculatának meghatározó részét. Részei az értéktárnak a helyi hírességek, történelmi személyek: Szűcs Sándor író, néprajzkutató vagy Bodoki Károly vízépítő mérnök neve szintén része az értéktárnak. Épített örökség: régi közösségi terek, épületek, emlékhelyek is szerepelnek a listán. Ebbe 2023 januárjában került be az utolsó új tétel, de a bizottság most új tagokkal és friss ötletekkel látott munkához. A cél, hogy az élő hagyomány ne csak papíron éljen, hanem a közösség mindennapjainak is része legyen.
CH
A gyártás és értékesítés
A Fabrika jelenlegi működése közfoglalkoztatásra épül. Elsődlegesen az önkormányzati intézményeket látják el: a száraztészta-üzem például a helyi konyhát szolgálja ki. A felesleget piaci viszonyok között értékesítik. A gyékénytermékek viszont már kezdettől fogva a piaci keresletet célozták. Webshop is működik, de a marketingtevékenység megerősítésére szükség van.
A jövő kihívása, hogy ha megszűnik a közfoglalkoztatás, a gyékényfonás akkor is fennmaradjon. Szító Sándor szerint: – Ez nem alku tárgya. Akár lesz állami támogatás, akár nem, a bajomiak kötelessége ezt a mesterséget továbbvinni.
A gyékénytermékek nem elsősorban helyben kelendők. A vásárlók többsége kívülről, más településekről, városokból kerülnek ki. A célcsoport jellemzően azokból áll, akik számára fontos a természetközeliség, a fenntarthatóság és a hagyománytisztelet.
Biharnagybajomban a múlt nem múzeumi tárgy, hanem élő anyag. A gyékényfonás egyszerre múltidézés és jelenformálás. A Helyi Értéktár és a Bajomi Fabrika közös erővel dolgozik azon, hogy ez a hagyomány ne váljon elfeledetté. Mert ahol az identitás fonala nem szakad el, ott a jövő is biztosabb alapokon nyugszik.
Látogatás a Fabrikában
A Cívishír stábja a polgármesterrel folytatott beszélgetés után a helyszínen is körbenézett. A Fabrika épülete első ránézésre szerény, de belépve gazdag világ tárul elénk.
Egy nagyobb térben árusítják a bajomi termékeket: polcokon sorakoznak a gondosan csomagolt száraztészták, a színes textilből készült ajándéktárgyak, valamint a gyékényremekei. A legnagyobb részt természetesen ez utóbbiak foglalják el. Láthatóan nemcsak készítik ezeket, hanem becsben is tartják. Egy-egy táska, tányéralátét vagy épp papucs mögött hosszú órák, napok munkája áll.
A gyártórészbe átlépve a gyékényfonók világába csöppentünk. Három asszony dolgozott a helyiségben – jelenleg ők azok, akik hivatásszerűen nap mint nap végzik ezt a nagy múltú tevékenységet.
Makula Henrietta már két éve foglalkozik gyékényfonással. – Ide kerültem közmunkába, és megtanítottak a régiek. Hamar ráállt a kezem. Vannak, akik elmennek, mert nem szeretik, vagy nem bírják a bezártságot, a kézi munkát. De aki ráérez, annak a keze alatt szép tárgyak születnek – meséli.
A munka nem egyszerű. – Sok türelem, kézügyesség, idő kell hozzá. Ha rossz a gyékény, sokkal tovább tart egy-egy munkadarab elkészítése, ha jó, akkor szinte nem is akarjuk letenni – mondja mosolyogva. Készítenek szakajtókat, tálcákat, kosarakat, ceruzatartókat.
A beszélgetés közben is fonás zajlik. A háttérben csendes zene szól, az asszonyok beszélgetnek, néha fel-felnevetnek. – Letesszük a telefont, filmet is nézünk közben. Itt telik az idő, de minden nap születik valami maradandó – foglalja össze Makula Henrietta.
