Film készült a dúsgazdag debreceni családról
Elkészült a Sesztinákról szóló rész a „Debreceni kereskedőcsaládok és házaik” sorozatból; az eddigi leghosszabb, közel egy órás epizód a leszármazott Nagybákay Krisztina elbeszélésén keresztül és a Kossuth-díjas debreceni színész, Csikos Sándor tolmácsolása mellett mutatja be a kereskedő-iparos család történetét a 18. századtól a közelmúltig.
A Debrecenben leginkább a belvárosi vaskereskedésükről ismert Sesztinák nimbuszát jelzi, hogy a félprofi film bemutatójára teljesen megtelt a Déri Múzeum Díszterme, ahol a vetítést követően alkotókkal és szereplőkkel beszélgetett Lakner Lajos tudományos igazgatóhelyettes. Harangi Attila és Pusztai Lőrinc filmje úgy fókuszál a család történetére, hogy abból a Sesztinákhoz kötődő két fontos Piac utcai házat – a 21. és a 23. számot – is jobban megismerjük. Ma ezekben az épületekben közkedvelt bisztró (Bonita) és neves fine dining étterem (Ikon) működik, a filmben előbbi tulajdonosa és utóbbi séfje is megszólal.
A dinasztiaalapító Sesztina János (1793-1839) egy miskolci csizmadia mester hetedik gyermekeként – jó pár évnyi felvidéki, pesti vándorlás után – került Debrecenbe, ahol Auer Sámuel nívós vaskereskedésénél tanulta ki az üzleti fortélyokat. 1819-ben saját vállalkozásba vágott „Vasüzlet a vasemberhez!” cégtáblával, vevőcsalogató páncélos alakkal a bejáratnál. Ebben az évben elvette Auer feleségének húgát – Bészler Zsuzsannát –, e házasság jelentős üzleti kapcsolatokhoz segítette. Sesztina János a céget az 1820-as évek derekára úgy felfuttatta, hogy 1823-ban megvásárolta a Piac utca 21. szám alatti házat. Okosan használta ki, hogy a vaskereskedelemben Debrecen régiós elosztóközponti szerepe erősödött, a felvidéki áru innen ment tovább Erdélybe és a Bánság (Temesvár) felé.
Édesapja halálakor Sesztina János (1823–1905) még javában tanult: az Eperjesi Evangélikus Kollégium elvégzése után egy miskolci vaskereskedő segédje, az 1840-es években a birodalom vezető cégeinél dolgozott. Franz Winckler Söhnénél – Bécsben – az üzletvitelhez tartozó pénzügyi ismereteket magas szinten elsajátította. A debreceni vaskereskedést ezekben az években ideiglenesen felszámolta. Csak az 1848-as forradalom és szabadságharc kibontakozásakor tért haza, amikor maga is szolgált katonaként. Még abban az évben belefogott a cívisvárosi üzlet újraindításába, elsősorban pesti nagykereskedők és felvidéki vállalkozások voltak a partnerei. A család az 1850-es évek végére olyan vagyonossá vált, hogy Sesztina Lajos cégekbe is befektetett. 1860-ban megvette a Piac utca 23. számú ingatlant, amelyet Vécsey Imre tervei alapján újraépített. Ekkor már hazai, osztrák és német gyárakkal, üzletházakkal is üzletelt, az ágazatot a vasútépítési láz fűtötte.
Sesztina Lajos számos társadalmi funkcióban is megmérette magát, többek között tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, alelnöke a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarának, elnök az Ipar és Kereskedelmi Banknál, igazgatósági tag, majd elnök a debreceni István Gőzmalom Rt.-nél (a mai Malompark helyén).
Élete zenitjén, tehát az 1890-es évek elején az ország leggazdagabb száz emberének egyike.
Fia, Sesztina Jenő (1869-1944) szintén a legjobbaktól tanult, így a „vaskereskedelem legfőbb akadémiájaként” emlegetett grazi Carl Greinitz Neffen nevű cégnél. Debreceni fűszer-nagykereskedő családból választott feleséget (Csanak Margitot); édesapja 1905-ben bekövetkezett halálakor ő vette át a Sesztina-társaság irányítását. Keze alatt tovább virágzott az üzlet, Sesztina Jenő szintén betársult más vállalkozásokba, legyen szó vasbútorkészítésről, kocsigyártásról vagy mezőgazdasági gépgyártásról. Az első világháborúval járó inflációt, munkaerőhiányt, finanszírozási nehézségeket, áruhiányt megszenvedte a teljes kereskedelem, a trianoni országvesztésről nem is szólva. Ezek ellenére a húszas években sikerült a talpra állás. Sesztina Jenő kivételes teherbírással vezette a Debreceni Kereskedő Társulatot, majd a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát, sőt az ország összes kamarái küldötteként az országgyűlés felsőházi tagja lett. Szerepet játszott a Déri Múzeum, a Debreceni Egyetem, de még a DEAC létrejöttében is. 1944 októberében a szovjet csapatok debreceni hatalomátvételekor a Sesztina házaspár – nagyerdei villájukban – öngyilkosságot követett el.
A vállalkozást a gyermektelen házaspár által már korábban örökbe fogadott unokaöcs, Nagybákay Rickl Antal igyekezett átvenni. A második világháborút követően egy ideig úgy tűnt, még e veszett időket is sikerülhet átvészelni. Azonban a remény 1949 októberében, a cég államosításakor végérvényesen elszállt.
A vetítés utáni beszélgetésen Nagybákay Rickl Antal unokája, Nagybákay Krisztina arra a kérdésre, hogy mitől voltak ennyire sikeresek a Sesztinák, úgy válaszolt: – Nagyon egyszerű. Mindenki tanult és keményen dolgozott. A nagyapám azt mondogatta nekem, hogy a tudást gyűjtsétek és az élményeket, azt senki nem tudja elvenni.
Bár Krisztináék 1950-ben Budapestre költöztek, elmondása szerint „Debrecen mindig utánanyúlt”. – Életem minden fontosabb állomásán segített valaki, akiről kiderült, hogy debreceni. Például a fővárosban annak ellenére sem vettek fel középiskolába, hogy az osztály legjobb tanulója voltam. Végül a Hámán Kató Leánygimnázium igazgatóhelyettese segített, debreceniként tudta, hogy nem azok a „rohadt kapitalisták” vagyunk… Később, amikor vegyészmérnök akartam lenni, de a származásom miatt nem vettek fel egyetemre, s dolgoznom kellett, szintén a város egy szülöttének köszönhettem a munkahelyemet.
Nagybákay Krisztinától tudhattuk meg, hogy Sesztina Lajos 1848 októberében ott volt a schwechati vereségnél Móga János seregében. Korábban olvasta Széchenyi István műveit (a Hitelt és a Világot biztosan), elsajátította a váltóbírálást, a hitelügyletek lebonyolítását, az árfolyamok kezelését. Ezen ismeretek később, már befektetőként is komoly előnyére váltak a „kálvinista Rómában”. A művészetek szintén érdekelték, így hegedülni is megtanult. Míg a debreceniek elsöprő többsége Kossuth Lajos függetlenségi törekvéseit támogatta, Sesztina Lajos a mérsékelt reformok híve volt – ahogyan a kereskedők többsége.
Sesztina Jenő számos módon támogatta a Déri Múzeumot, legyen szó ásatási költségek viseléséről, kínai porcelángyűjtemény vásárlásáról vagy akár arról, hogy más tehetős polgároknak csináljon kedvet a helytörténeti gyűjtemény gyarapításához. Elhangzott: mivel a debreceni városvezetés nem serénykedett megfelelő telket vásárolni a múzeum számára, Déri Frigyes csalódottan már-már visszavonta a régészeti, képzőművészeti, numizmatikai, könyv- és kéziratgyűjteményéről szóló 1920-as felajánlását. Sesztina Jenő győzte meg arról, hogy adjon még haladékot Debrecennek, így 1930-ban csak megnyílhatott a Dériről elnevezett múzeum.
A filmet producerként és szerkesztőként jegyző Harangi Attila egyebek mellett arról beszélt, hogy sok levéltári kutatáson van túl, a Nagybákay Krisztinával folytatott interjúkat pedig – a 79 éves asszony budapesti lakásában – a sorozat Ricklékről szóló részével egy napon vették fel tavaly ősszel. A két epizóddal járó egész napos koncentráció kimerítő volt a készítőknek és az alanynak is, de ez nem látszik a felvételeken. Nagybákay Krisztinát egyébként semmi sem rendítette meg jobban a beszélgetések során, mint a Sesztinákhoz és Rickl Antalhoz ragaszkodó munkatársak hűsége, akik a legnehezebb időszakokban is kitartottak mellettük.
Pusztai Lőrinc egy személyben volt rendező, operatő, vágó. Úgy érzi, a nézők érzelmileg jobban kötődnek a 40 percnél hosszabb filmekhez. A saját feladatát éttermi hasonlattal foglalta össze, mondván, Harangi Attila hozta a legjobb hozzávalókat, neki pedig minél jobbat kellett azokból főzni a gondos tálalást beleértve. – A sorozattal azt üzenjük, hogy a múlt velünk él, meghatározza a jelenünket és a jövőnket. Érdemes ezt nem elfelejteni és rombolás helyett vigyázni a megőrzendő régi házakra – tette hozzá.
Csikos Sándor mindig is rendkívül érdekelte mind az egyetemes, mind a helyi történelem. – Nem kellene, hogy elfogódottságot érezzenek a hangomon a narráció során. De nem hallgathatom el, hogy 84 évesen sok részletét átéltem annak, ami a filmben is feltűnik. Hol a kuláknak számító családom, hol a magam személyes történetei révén értek el a kommunizmus, a szocializmus átkai. A sorozatot azért szeretem, mert ezek a családtörténeteken keresztül kiderülnek, mi mindent kellett átélni – mutatott rá a Nemzet Színésze.
Ratalics László
