Egy este egy kiváló debreceni társaságban

Nagyszerű klubélet zajlik a Vámospércsi út és a Létai út kereszteződésében lévő Vidám fiúk söröző tetőterében, ahol a Debreceni Délibáb Szabadidő SE darts szakosztálya rendezte be „bűnbarlangját”. Hetente kétszer jönnek itt össze a sportbarátok, és a legutóbbi alkalommal a Cívishírt is vendégül látták.

Mielőtt összemérjük a tudásunkat a táblánál, Szűcs László klubelnök és Nagy Csaba szakosztályvezető társaságában ülünk le beszélgetni.

Futballberkekben egyiküket sem kell bemutatni: Szűcs László még mindig aktív játékvezető a megyei bajnokságban, valamint fustalban az NB I-ben fújja a sípot, Nagy Csaba pedig nagy- és kispályán húzott le három és fél évtizedet különböző osztályokban és csapatokban. A fociból nem lett elegük, csak éppen nem bírja már a lábuk és a tüdőkapacitásuk, de a kezük még jó, így akadtak rá a legélvezetesebb kocsmasportra, és létrehozták a Délibáb Szabadidő SE-t, amelynek alapjait a horgász, a természetjáró és a kispályásfoci-szakosztály is segített letenni, de ma már a dartsosok a legaktívabb klubtagok.

A történet a Covid-évek elejére nyúlik vissza, mert a dartsos csapatot még a világjárvány sem riasztotta el attól, hogy hetente egyszer összejöjjenek megmérkőzni egymással. A Délibáb áruház alatti kis kocsmában kezdtek játszani – innen ered a név –, majd több helyet is megjártak és kinőttek, mire otthonra leltek a Vidám fiúkban. Megjegyzik, a dartsosokat általában kedvelik a vendéglátósok, mert elég jó fogyasztók…

– Focisták mégis hogyan „kattannak rá” a dartsra? – tettük fel az első kérdést.

Nagy Csaba nevetve meséli, hogy Tuska János, a Diósgyőr kapusedzője a kerti partikon addig noszogatta, hogy játszanak egyet, míg kötélnek nem állt. Két nap múlva már megvette az első tábláját és a nyilait. Azóta Debrecen egyik legjobb amatőr játékosává nőtte ki magát, a legutóbbi verseny döntőjét például 80-as átlaggal zárta, amennyinél még a PDC-világbajnokságon is előfordul kevesebb, legalábbis az első fordulóban.

Szűcs László azt meséli, hogy egy baráti társagában kapta el a „dartsfertőzést” – hét évvel ezelőtt tanárok és futballbírók vívtak egymással feszültségoldó partikat. Amikor ideje engedi, amatőr versenyeken elindul, de elnökként ma már leginkább a versenyszervezés és a klub menedzselése köti le.

Nincs alapszabály arra vonatkozóan, hogy ki csatlakozhat, de a „jó emberek” előtt nyitva az ajtó – mondják egybehangzóan az ezt firtató kérdésre.

„Ez egy remek társaság, csupa jó arccal, vicces srácokkal, akikkel közfelkiáltással döntjük el, kit fogadunk be. Elsősorban emberileg kell megfelelni, nem játéktudásban” 

– fogalmaz Szűcs László. Nagy Csaba ezt rögtön megerősíti: előfordult olyan eset, hogy jelentkezett jó képességű játékos, de emberi kvalitásai miatt nem illett a csapatba, és ezt jelezték is neki.

A délibábosok hatan kezdték, de ma már közel harminc aktív taggal büszkélkedhetnek, akiknek a tagdíjából tartja fent magát az egyesület. A darts ugyan nem a legdrágább sportok egyike, de nem is a legolcsóbbak közé tartozik, hiszen terem kell hozzá, továbbá a táblák és nyilak „kopó alkatrészek”. Több külső támogató is hozzájárul a csapat boldogulásához, akár sajtos tallér formájában is, ha pedig valami extra költség merül fel, akkor azt a tagok zsebből összedobják. 

„A társaság nagy része azért jár ide, hogy jól érezze magát, és nem azért, hogy tökéletes dobótechnikát sajátítson el. A szó klasszikus értelmében edzést nem tartunk, aki komolyabban veszi a játékot, az otthon is gyakorol, és autodidakta módon fejleszti magát. Időnként azért elhívunk az összejöveteleinkre egy-egy nevesebb játékost a régióból, hogy mutasson valami újat, de a klubnak nincs külön edzésterve. Nem is lenne értelme, mert mindannyian különböző szinten űzzük ezt a sportot” 

– fejti ki Nagy Csaba a sportszakmaiságra vonatkozó felvetésre, majd örömmel újságolja, hogy a régiónkban az utóbbi években felpörgött a dartsélet. Míg korábban havi egy versenyt rendeztek az amatőrök számára, addig Hajdú-Bihar, Borsod és Szabolcs vonatkozásában ma heti kettőre is lehet nevezni, továbbá az egész évet átfogó bajnokságokat is kiírnak.

Ami szűkebb pátriánkat illeti: Debrecenen túl Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, Hosszúpályiban, Berettyóújfaluban és Sárrétudvariban is pezseg a dartsélet, jó klubokkal és remek játékosokkal – hangzik el.

A Délibáb közössége sokkal többről szól, mint a darts – emelik ki a klubvezetők –, hiszen családostul is összejárnak, és a párok tudják, hogy a fiúk semmi rosszban nem sántikálnak, csak egyszerűen szeretnek játszani.

„A feleségem, Fruzsina megszokta, hogy sokszor vagyok távol, hiszen amíg fociztam, a hétvégéken és hétköznap esténként gyakran nélkülöznie kellett, de amikor a focit abbahagytam, és még nem kezdtem el a dartsot, annyi időt töltöttem otthon, hogy szerintem már meg is unt, így a kapcsolatunk felfrissítésének még jót is tett a darts” 

– mondja Nagy Csaba széles mosollyal az arcán. Szűcs László barátja és klubtársa éppen nem él párkapcsolatban, így otthon nem kell elszámolnia az idejével senkinek, de a fiára igyekszik sok időt szentelni.

Miért jó dartsozni? – teszem fel a kérdést azok számára, akik – noha tévében már minden bizonnyal láttak profi versenyt – nyilat még nem fogtak a kezükben.

Csaba azt mondja, teljesen kikapcsolja. Amikor táblához áll, kizár minden hétköznapi stresszt. Szerencsés alkat, mert – többünkkel ellentétben – látja magán a fejlődést, ami örömmel tölti el. Jót tesz az agynak is – jegyzi meg, amivel arra utal, hogy a darts interaktív módon vonja be az embert a matematikai alapok elsajátításába, majd alkalmazásába, azaz megtanít a másodpercek töredéke alatt összeadni és kivonni háromjegyű számokkal is. László bólogat, majd azt emeli ki, hogy a dratsnak rendkívüli közösségformáló ereje van.

„Ha mondjuk hatan rendszeresen összejöttök játszani, akkor a felével bizalmi kapcsolatod alakul ki egy idő után, akikre bármikor számíthatsz, vagy ők bármikor számíthatnak rád. Természetesen egy férfitársaságban mindig akadnak súrlódások, de mi ezeken viccelődve szoktunk túllépni. A dartsban az is fantasztikus, hogy másnap nem fáj annyira, mint a foci” 

– váltott egy jó poénra válasza végén Szűcs László. Klubtársa még hozzáteszi, hogy a futballt felfokozott indulattal – olykor pedig dühvel is – játsszák, a dartsban azonban erről szó sincs. Itt úriemberként viseli az ember a győzelmet és a vereséget egyaránt.

– Mert itt nem rúgnak bokán! – vágunk közbe, mire Nagy Csaba kifejti, a vereség dartsban ugyanúgy fáj, mint fociban, mégis mindenki alázattal veszi tudomásul, és az igaz a győzelemre is.

Szóba kerül, hogy akik e cikk hatására kedvet kapnak a dartshoz, nem kell sokat áldozniuk eleinte. Már 20 ezer forintért lehet táblát és nyilat venni, a kezdőnek a legalacsonyabb árszínvonal éppen megfelelő, és majd – a fejlődés függvényében – emelhető a tét. Az egyébként már a fejlődés jele, amikor új nyíllal próbálkozik a kezdő, mert bizony nem mindegy, hogy 20 vagy 24 grammos az eszköz. A piacon, ha négy grammot csal a mérleg, észre sem veszi az ember, de dartsban igen, még egy grammot is.

– A darts sport egyáltalán? – teszem fel a költői kérdést. A válasz egyértelmű: igen. Hiszen az Angliából indult egyszerű kocsmai időtöltésből globális versenysporttá fejlődött. A kocsmajellege azonban nem veszett el, legalábbis amatőr szinten. Csaba azt mondja, nincs az a verseny, ahol ne kerülne elő a sör, de alkalmanként még a „tüske” is, tehát a szórakozás, a jókedv legalább olyan fontos, mint az eredményesség. 

„Azért narancslével is lehet dartsozni” 

– teszi hozzá Szűcs László, aki „majdnem absztinensként” határozza meg magát, hiszen csak nagyon ritkán, rendkívüli alkalmak esetén fogyaszt alkoholt, de toleránsan kezeli, hogy amikor csapatostul versenyre indulnak, akkor mindig hosszú az út a helyszínig, de még hosszabb hazáig…

László és Csaba büszkén mesélik, hogy idén már harmadik alkalommal írták ki az ötletük nyomán tető alá hozott Hajdú-Bihar vármegyei csapatbajnokságot. Már az első évben is kilenc csapat közel száz versenyzője vett részt benne, de ma már 17 csapat 178 dartsosa játszik körmérkőzéses rendszerben a bajnoki címért, és jövőre még több jelentkezőre számítanak. Akkora híre ment a térségben ennek a bajnokságnak, hogy már Borsodból és Békésből is jelentkeztek csapatok – újságolják a délibábosok. A 2025-ös bajnoki cím egyébként december 7-én dől el, amikor az alapszakaszból továbbjutó hat gárda méri össze tudását a DEAC otthonául szolgáló dartsteremben, a Nagyerdei Stadionban. Az egynapos döntőben a Délibáb mellett a címvédő Hajdúszoboszló, az első bajnok DEAC, a Hajdúböszörmény, a Hosszúpályi és a Sárrétudvari küzd a dicsőségért.

A Délibáb az egyéni megyei bajnokság döntőjében is érdekelt Nagy Csaba révén. Nyolc selejtező után alakult ki a Vármegyei Amatőr Top 12 mezőnye, amely további három játéknapon – körmérkőzéses formában – döntötte el, ki jut a hatos döntőbe. Ezt december 19-én játsszák a Délibáb-pályáján, és Nagy Csaba riválisa lesz az egyik legjobb hajdú-bihari amatőr, a sárrétudvari Madar Lajos, a budapesti Petelen András, Balmaz Gergő Hajdúszoboszlóról, Vodila Virgil és Turbuk Norbert. Mutatja az esemény rangját, hogy még Budapestről is eljönnek Debrecenbe selejtezni.

„Maradjon meg ez a baráti közösség és legyenek igazolt versenyzőink, vagyis a Magyar Darts Szövetség égisze alatt is indulni tudjunk a versenyeken”

– foglalta össze Szűcs László tömören arra a kérdésre, hogy mit hozzon a Jézuska a Délibáb dartscsapatának. Az elnök úgy véli, érdemes próbálkozni magasabb szinten is, mert az eredmények alapján az amatőr élmezőny, ahol klubjának néhány játékosa – köztük Nagy Csaba – tart, már jobb, mint az igazolt versenyzők hátsó harmada. Az ő magasabb szintű versenyeztetésük azonban anyagi többlettel jár, azt valahogy össze kell kapirgálni – mondja az elnök, hangsúlyozva azt is, hogy az amatőr versenyek rendezése ugyanolyan fontos elem marad a klub életében.

Bár jó kapni, egy jó szponzornak például nagyon örülnének, adni azonban sokkal jobban szeretnek a délibábosok, és erről évről évre tanúbizonyságot tesznek. Tavalyelőtt a leukémiás gyerek javára gyűjtöttek és mozgósítottak, tavaly egy hatgyermekes, megözvegyült asszony családjának dobtak össze 1,1 millió forintot klubon belül, idén pedig egy 4 éves, agydaganatos kislány gyógykezelését segítik, kezdeményezésükhöz pedig a megyei dartsklubok is csatlakoztak.

Beszélgetnénk még sokáig, de már érkezik a legénység a lépcsőn, sörrel, fröccsel vagy tüskével a kézben, no meg a dartsnyíllal, így nekünk is táblához kell állni. Nagy Csaba udvariasságból rögtön kihívást intéz, és hagyja magát a három győztes legig tartó mérkőzésen, majd a visszavágón könyörtelenül lesújt. Aztán páros partneréül fogad, és a döntőig „menetelünk” a rögtönzött házi bajnokságban, ahol az egyik csalódott vesztestől elhangzik a nap poénja:

„A tömeget minden hülye tudja dobni, az nem teljesítmény!”

Cs. Bereczki Attila