Debrecen polgármestere: a szabadság bármilyen nagy áldozatot megér
1956 világosan mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármily kicsi a siker esélye, s bármily nagy az áldozat, amit követel – hangsúlyozta október 23-i beszédében Papp László az Egyetemi Templom előtti ötvenhatos emlékműnél. Debrecen polgármestere John Fitzgerald Kennedy későbbi amerikai elnök 1960. október 23-i közleményét idézte fel ezzel, aki a „bátorság, az öntudat és a győzelem napjának” nevezte e dátumot, amely „örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében”.
– Debrecen akkor is az első volt. Büszkén mondhatjuk, hogy városunk immáron évszázadok óta a magyar szabadság első és legerősebb bástyái közé tartozik. 1956 októberében először itt vonultak utcára a változást követelők, itt dördültek el az első lövések, itt folyt vér a Kossuth utcán és itt voltak a forradalom első áldozatai is. Először tehát a forradalom debreceni áldozatai előtt tisztelgünk – emlékezett a Fidesz-KDNP politikusa, a beszéd elején jelezve: városi polgárok, munkások, egyetemi diákság egymásra találva erős és bátor szövetséget kötöttek a kommunista diktatúra megdöntése érdekében.
A városvezető Csorba Lászlót, Für Lajost, Székelyhídi Ágostont, Lázár Imrét, Mervó Zoltánt, Garab Imrét kiemelte, hozzátéve, csak néhány név azok közül, akik debreceniként „összeforrottak a magyar szabadság ügyével” és „egész életükben büszkék voltak arra, hogy nem alkudtak meg sem önmagukkal, sem a hatalommal”. – És velük együtt a város utcáin megjelent emberek tízezrei üzenték meg a hatalomnak 1956-ban, hogy a magyar szabadság ügye számunkra szent és sérthetetlen, hogy nincs az a börtön, karhatalom, internálótábor vagy megfélemlítés, amely képes lenne a debreceniek szabadságvágyát elfojtani. Így bizonyította Debrecen ismét, hogy méltán nevezte Kossuth Lajos a magyar szabadság őrvárosának – folytatta.
Lehet, hogy elbukunk, de a küzdelem soha nem értelmetlen – hangoztatta –, hiszen generációknak ad hitet, akik tovább viszik az elveszett forradalom reményét, szellemiségét, és amikor újra eljön az idő, felemelve a zászlót, újra küzdeni hívják a nemzetet.
– Képzeljük el, hogy akkor milyen hatása lett volna 1956-nak, ha a Nyugat néhány biztató üzeneten kívül másként is támogatja a magyar szabadság ügyét. De nem tette, sőt diszkréten elfordította a fejét, így maradtak a szép, méltató beszédek Nyugaton, a kommunista diktatúra Keleten – mondta. Hozzátette: mivel semmi nem tart örökké, a küzdelem nem volt értelmetlen.
A polgármester nyomatékosan közölte: „a szabadságot és függetlenséget, legyen szó politikai vagy gazdasági függetlenségről, amit elődeink súlyos áldozatok árán megszereztek, nincs jogunk elherdálni, nincs jogunk arról lemondani, sőt csorbítani sem; azt változatlanul kell átadni utódainknak, csak akkor vagyunk méltók a szabadságharcos magyarok örökébe lépni”.
Papp László hangsúlyozta, olyan időket élünk, amikor a hazaszeretetre, egymás megbecsülésére, tiszteletére, az összefogásra mindennél nagyobb szükségünk van. – Az országok gőzerővel fegyverkeznek, ami még soha nem jelentett jót; a világ újra elindult a doktrínák és a blokkok irányába. Közben zajlik egy világméretű küzdelem, amelyben évezredes hagyományokon alapuló családi, kulturális vagy vallási értékeinket kérdőjelezik meg. Megrettenünk azonban nem szabad, mert mindig van jó megoldás. Hiszem, hogy Debrecen a jövőben is megtalálja azt az utat, amely biztosítja polgárainak a szabadságot, a biztonságot, a fejlődést és a jólétet – mondta Papp László, aki az októberi alakuló közgyűlésen és előtte is használta már a három utóbb említett fogalmat a 2029-ig tartó polgármesteri ciklus leírására.
Beszéde zárszavában Debrecen polgármestere a magyar szabadság, szuverenitás és függetlenség ügye melletti „megalkuvást nem tűrő kiállásra” buzdított, amelyhez „mindannyiunkra szükség van, az élet minden területén, a nap minden pillanatában”.
RaL
