Debrecen nem Amerika

Olvasóink már megkongatták a vészharangot (itt és itt), de nekem csak most esett le igazán a tantusz – minden bizonnyal a stadionépítési láz az oka, ami elvonta a figyelmet –, hogy a debreceni sportélet emblematikus csapata ki fog esni az élvonalból. Ekkora mélyrepülést a magyar sportpalettán aligha produkált bárki is, Debrecen képes alulmúlni bármit. A két és fél éve még a Bajnokok Ligája főtábláján szereplő gárda most tökutolsó a pótvizsgázók között az NB I-ben. A kiesés elleni harcban három forduló után nyeretlen női kézilabdacsapatnak ezzel vége, mint a botnak! Persze történhet még csoda, a női kézilabdában hirtelen, de biztos összeomlást már láttunk, és arra sem vegyünk még mérget, hogy minden arra jogosult vállalja a szereplést az NB I-ben, és akkor Debrecen meghosszabbíthatja élvonalbeli tagságát. A futballcsapat ezzel a mázlival odáig merészkedett, hogy tíz éven belül hatszor nyert bajnokságot. Ajándék NB I-nek ne nézd a fogát!

A helyzet pillanatnyilag úgy fest, hogy a férfi kosarasok után a női kézisek is kiesnek. Előbbiért nem sokan hullatnak könnyeket, mert a debreceni közakarat is úgy foglalt állást, hogy a Factum fejezze be a földi pályafutását – értsd: a kutya sem járt meccsekre –, no de mi lesz a női kézisekkel, akiknek van közönségük? A hírek szerint a város most akarja a magáénak az utánpótlás által belakott Monostorpályi úti csarnokot potom 200 millióért. A másodosztálynak elég lenne a Hunyadi és Kazinczy általános iskolák tornaterme is, no de nyilván hosszabb távon gondolkodik a városvezetés. Itt még az NB II-ben is látnak fantáziát, elvégre sportváros vagyunk! Ugye?

Hogyan jutottunk idáig? Csak azt látjuk, hogy jött egy milliomos, aki megkavarta az állóvizet, majd bedobta a törülközőt. Sokat akart a szarka, nem bírta a farka. Nem biztos, hogy érdemes volt pünkösdi királyságot teremteni a nihilbe, de legalább történt valami. A városvezetést szidni szabad, de fölösleges, mert lepereg róla, másrészt egy önkormányzat eleve nem lehet egy nyereményorientált sportvállalkozás jó gazdája. Arról már érdemesebb vitatkozni, hogy szükséges-e évről évre Debrecenben olyan világeseményt rendezni, amelyek a debrecenieket nem hozzák lázba, és csak arra jók, hogy munkát adjunk a Sportcentrum lelkes munkatársainak? Ha engem kérdeznek, akkor nem!

Abból a pénzből tudniillik a női kézilabdacsapat is megtöltené a Főnixet, ha már az a cél, és most éppen a kiesés helyett Bajnokok Ligája-döntőre készülődnénk a Győr vagy a Larvik ellen. Bár lehet, hogy rossz ómen a Főnixet és a debreceni kézilabdát együtt emlegetni, mert Csonka "Hőszolgáltató" Tibor DKSE-teremtő annyiszor hangoztatta a Barcelona és Bajnokok Ligája kapcsán, hogy a férfi kézilabda elhalálozott a cívisvárosban.

Mindenesetre a debreceni és magyarországi viszonylatban monumentális méretű Főnix állandó lakó nélkül, olyan, mint a bika f@sz nélkül. A Madison Square Gardent még mi sem tudjuk elképzelni a Rangers és a Knicks nélkül, nemhogy a jenkik. Mi megtehetjük, hogy a miénk üresen álljon! Debrecen nem Amerika!

Cs. Bereczki Attila