Debrecen, a zászlóshajó
Nem kell félni, Debrecen határozottan nem süllyed, hanem hasít. Nem éppen a gazdagság tengerén, hanem szerényebb vizeken, azért ne essünk túlzásokba, de aki nem azt mondja, hogy szeli a hullámokat, az hazudik, vagy nem jött elő az odújából egy évtizede, rosszabb esetben beszűkült tudatállapotú bolsevik-liberális-kommunista terrorista. Nem árt ezt leszögezni, mielőtt egyeseknek a Titanicot jutatja eszébe szeretett városunk helyzete. Mondjuk nekem a Titanicről óhatatlanul Kate Winslet azóta is természetes melle ugrik be először, Debrecen pedig újabban a négyes metróról. Attól függ, merre járok, tudniillik akkora gödrök tátonganak a városban, hogy abba a Titanic fara is beleférne. Vagy a négyes metró fele Demszky Gáborral együtt.
Nem mondom, hogy minden überfasza, de emlékezzenek csak, nyájas olvasóim, voltunk mi már népellenség is, méghozzá hosszú éveken keresztül, pontosan a legendás Pannon Puma időszakában, csak azért, mert előtte kaptunk egy Főnix Csarnokot ajándékba, s amikor az ország balra fordult, akkor Debrecen nem mozdult egy tapodtat sem. Jött a bünti, még egy tornaterem sem épült a környéken, nemhogy stadion. Szerencsére ez már régi történet, a Pannon Puma Zrt. mesemondó vezérigazgatója, ügyvivője és igazgatótanácsának tagjai ma már szinte mind kiszálltak a versenyből, és előreláthatólag 2014 tavaszán a maradékot is kiselejtezi a nép a Tisztelt Házból. Marad, aki marad. A magyar posztmodern politika, illetve a néplélek bármire képes, erre fel kell készülni. Miért ne lehetne akár sokkal rosszabb is?
Egy biztos: 2014-ig a mi vitorlánkból a szelet ki nem fogja senki! Debrecen tengerének lágy partján szépen elevickélünk. Mi panasz lehet arra a városra, ahol 500 méteren belül két villamos fut majd párhuzamosan? S ha egy kicsit javul a világgazdasági helyzet, akkor megépül a 3-as villamos is. Az Egyetem sugárúton. Nehogy már az ott lakók csak hallgassák, hogy a szomszéd utcákban csilingel a vaskerekű! Nekik meg semmi?
Hogy is mondta Széchenyi? Minden közösségnek olyan vezetője van, aminőt érdemel. Nem így mondta, de ez a lényege. Mi pedig igazán büszkék lehetünk. Nincs a magyar közéletben még egy olyan ember, aki annyira tisztában lenne a pártpolitikai, világgazdasági, kormányzati és önkormányzati főstratégiai ügyekkel, mint városunk elöljárója, aki közben itthon villamost és stadiont épít – fogjuk rá! –, vágtázik az ATV és a közszolgálati televízió stúdiói között, családot gyarapít, sportszövetségben elnököl és ki tudja még, mit csinál. Nem lennék meglepve, ha még gobelin szakkört is vezetne valahol a változatosság kedvéért, vagy kiderülne, hogy Kelet-Afrika szakértő.
Felnőtt komolysággal közlöm, hogy a mai helyzetben kivenni csak úgy 12 milliárdot vidéki stadionra nem egy utolsó politikai teljesítmény. Nekem – hogy kivehessem a közösből – két sör áráért is hatalmasat kell küzdeni az asszonnyal, pedig én azért megdolgoztam, az enyém, a némber betyáriskoláját neki! Valamit én nem tudok, de minden debreceni szerencséjére nem indulok a polgármesteri székért, még akkor sem, ha 2014 márciusában nem lesz stadionavató. A politikát bízzuk a profikra, a zászlóshajó kapitánya majd megoldja!
Cs. Bereczki Attila
