Száz év munka, szeretet, békesség Polgáron
– Most nagyon unalmasan telnek a napjaim, mert nem tudok kapálni, a kertben dolgozni. Pedig erőm volna hozzá. Egész életemben egészséges voltam, soha nem voltam beteg – mondta a Cívishírnek Kaló Józsefné, aki július 10-én töltötte be századik életévét. Margitka nénit szűk családi körben, Magda lánya polgári otthonában köszöntötték fel a jeles napon. Látását elveszítette, ereje, derűje és életkedve azonban ma is a régi.
Az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor Hajzerné Kákóczki Erzsébet, a család egyik tagja felidézte az ünnepelt életútját. Margitka néni 1926. július 10-én Ároktőn született, Nagyszögben járt iskolába. Már kislányként kiszemelte magának azt a sudár fiút, aki később a férje lett. Jóska bácsival 1947 februárjában kötöttek házasságot, és 60 évet éltek együtt szeretetben, tiszteletben és békességben.
Három gyermeküket nevelték fel, két kisfiukat korán elveszítették. Első lányuk, Mancó 1992-ben, mindössze 44 évesen halt meg, fiuktól, Jóskától pedig 2019-ben kellett elbúcsúznia a családnak.
Margitka néni életét azonban nem a veszteségek határozták meg: az újrakezdés ereje, a hit, a család szeretete és a munka segítette át a legnehezebb időszakokon is. Ma hét unoka, tizenhárom dédunoka és két ükunoka veszi körül.
A családi visszaemlékezésből egy olyan asszony képe rajzolódott ki, aki feleségként, anyaként és nagymamaként is biztos pont volt szerettei számára. Férjével 1996-ban költöztek Polgárra, 2017 óta pedig Magda lánya gondoskodik róla.
„Nem fogott ki rajtam semmi dolog”
– Család, munka, nyugalom – foglalta össze Margitka néni, mit tart a legfontosabbnak az életben. – Én fáradtságot nem ismertem. Naponta nem nyolc órát dolgoztam, hanem tizennyolcat. Három-négy óra alvás elég volt.
Dohányt, búzát, napraforgót és cukorrépát termesztettek, szarvasmarhát tartottak, a tejet pedig a csarnokba hordták. Ha kellett, befogta a lovat, később a Zetorba is beleült, és trágyázta a földet. Hajnalban már előkészítette az ebédet, aztán indultak a határba. A legnagyobb hőség sem tartotta vissza: délután kettőkor ismét munkához láttak, napnyugtáig dolgoztak, majd otthon újra a jószág következett.
– Nem fogott ki rajtam semmi dolog. Mindent szerettem csinálni, örömmel, mert hasznot láttam belőle – mondta.
A családban máig emlegetik életfilozófiáját:
szeretni kell a munkát, örömmel kell kapálni, és néha egy kis kupica pálinkát is meg lehet inni.
A rengeteg tennivaló mellett ugyanis az élet örömeiről sem feledkeztek meg. Vasárnaponként Miskolctapolcára jártak fürdeni, később Hajdúszoboszlóra, de a lakodalmakat, a búcsúkat és a népes rokonság meglátogatását sem hagyták ki. Olykor Debrecenbe is eljutottak moziba. Korán elindultak, az Aranybikában megebédeltek, megnézték a filmet, majd időben hazaértek, hogy ellássák az állatokat.
– A szórakozást nem hanyagoltuk el – jegyezte meg mosolyogva.
Férjéről is melegséggel beszélt. Mint mondta, templomban, Isten előtt fogadtak örök hűséget egymásnak, és ehhez egész életükben tartották magukat. A hosszú élet titkát sem valamiféle különleges receptben látja.
– Örömmel kell dolgozni, de nyugodtan. Én úgy gondolom, ez éltetett engem.
A hosszú élet három záloga
Tóth József polgármester a miniszterelnök emléklapját és a város ajándékkosarát adta át az ünnepeltnek. Köszöntőjében úgy fogalmazott, a hosszú élethez három dolog bizonyosan hozzájárulhat: az összetartó család, amelyben az idős embernek helye, szerepe és tekintélye van; a mindig hasznos, örömmel végzett munka; valamint a mértéktartás.
Margitka néni száz esztendeje mindháromra példát adott.
Kovács Zsolt
