Salánkiné Kuti Zsuzsanna: „Mi kimondjuk azt is, amit a Fidesz vagy a baloldal nem mer”

– Üde színfolt egy fiatal hölgy a sok marcona férfi között. Miként adta közéleti szerepvállalásra a fejét?

Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Hajdúhadházon érettségiztem, összesen kilenc évet töltöttem el ott, éppen abban az időben, amikor nagyon súlyos problémák borzolták ott az idegeket. Ekkor fordult a figyelmem a közélet felé, de hozok magammal egy olyan örökséget otthonról, ami meghatározza az értékrendemet, ennek alapja a nemzeti, keresztény identitás. Édesapám a Magyar Gárdának volt tagja, magam is jobbikosként határoztam meg magam, de nem voltam párttag, csak szimpatizáns. Amikor Vona Gábor a 2018-as parlamenti választások után lemondott, azt éreztem, hogy valamit tenni kell a nemzeti radikális oldal érdekében. Így részt vettem a Mi Hazánk Mozgalom debreceni szervezetének alapításában, jelenleg annak alelnöke és választókerületi elnöke vagyok. 2022-ben már indultam képviselőjelöltként az 1-es választókerületben, ezzel kezdődött el a közéleti tevékenységem.

– A Mi Hazánkat – a debreceni szervezettsége terén – sok kritika érheti, hiszen a legpasszívabb a helyi politikai palettán!
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Mindössze hatéves párt vagyunk, és két éve kerültünk be az Országgyűlésbe, folyamatos a tagtoborzás, de azért minden nagyobb horderejű témában felszólaltunk. Hogy mást ne mondjak, az akkumulátorgyár-építések ellen mi szólaltunk fel a leghangosabban és legkövetkezetesebben, és mi voltunk az egyetlenek, akik leállítottuk az építkezést, még ha csak pár órára is. Sorra támadtuk meg továbbá az építkezéshez kapcsoló engedélyeket, tehát nem gondolom, hogy passzívak lennénk. Azt ki kell emelnem, hogy nálunk mindenki – az elnökünk is, jómagam is – társadalmi munkában végezzük a közéleti tevékenységünket.

– Azt tudjuk, mit mondanak a Mi Hazánkról a politikai riválisok, de mi az önmeghatározás? 
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – A nemzeti identitás, ami az emberi élet alapvető értéke, és nem félünk olyan témákhoz, ügyekhez hozzányúlni, amelyek ezt az értéket veszélyeztetik. Ezeket a Fidesz és a balliberális oldal sem meri felvállani. A Mi Hazánk egyet jelent a nemzet iránti elkötelezettséggel.

– A kormánypárt és az ellenzéke például nem vállalja fel a „cigánybűnözést”?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Például. Ez az ügy alapjaiban határozza meg a magyar emberek életét, de más-más intenzitással, attól függően, hogy ki milyen településen él. A magyarok és a cigányok elemi érdeke, hogy megvalósuljon egy békés egymás mellett élés. Ehhez elsősorban a cigányságnak kell változnia, és ebben semmiféle rasszizmus nincs.

– A cigányság felemelkedése aligha politikai akarat kérdése. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! A társadalom perifériájára szorult embertömegről van szó, vagyis súlyos szociális, társadalmi problémával állunk szemben, rassztól függetlenül.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Az igaz, hogy magyarok is kerültek lecsúszott helyzetbe, de azért a cigányságra ez sokkal inkább jellemző. Egyébként nem teszünk különbséget emberek között bőrszín vagy faji hovatartozás alapján, de azt nem hallgathatjuk el, hogy súlyos szubkulturális eltérések okoznak rendkívül súlyos gondokat bizonyos településeken. Mi nyíltan kimondjuk: szegregációpártiak vagyunk, mert igenis azt gondoljuk, hogy ha egy gyereket kiemelünk, és külön oktatásban részesítünk, az annak a gyereknek az érdeke, függetlenül attól, hogy cigány vagy magyar. Aki nem tud közösségben megfelelően viselkedni, beilleszkedni, azt egyértelműen sajátos neveléssel foglalkozó intézményben kell felzárkóztatni, hogy egyszer majd a társadalom értékes tagja legyen. Ez nem diszkrimináció, hanem segítségnyújtás.

– A felzárkóztatáshoz ugyanúgy három dolog kell, mint a háborúhoz: pénz, pénz és pénz.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nyilvánvalóan pénzkérdés is, de nem csak az! Rokonom dolgozik családsegítőben, tőle tudom, nincsenek eszközök arra, hogy bizonyos családokat, gyerekeket szabálykövetésre ösztönözzenek. Mert számos olyan család van, ahol dicsőség az, ha a felmenők börtönviseltek, vagy éppen jelenleg is a börtönéveiket töltik. Ezen mindenképpen változtatni kell. Elsősorban szigorítani kell a büntető törvénykönyvet, mert a jelenlegi büntetéseknek nincs elrettentő erejük.

– Hajdúhadházra szoktak mutogatni mint az oktatási integráció csődjére, ahol a jónevű Földi János művészeti általános iskola egy rosszhírű, hírhedt intézménnyé vált. Dúró Dóra mondta a parlamentben egy erőszakos hadházi cselekmény után, hogy törvényesítené a szegregációt, így nem lenne lehetőség kártérítési perekre. Önök informálták?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Senkit nem kell erről informálni, hiszen mindenki tudja, hogy a hajdúhadháziak immár a szomszédos Bocskaikertbe vagy Téglásra hordják át a gyerekeiket, akik csak normális környezetben szeretnének tanulni. A szüleiknek ez sok plusz pénzt, időt és energiát jelent. Szerintünk ez nem jó, és nem érdekel minket, ha ilyenkor rasszizmust kiáltanak. A viselkedészavaros, erőszakos gyerekeket – még ha ez nem is elsősorban az ő hibájuk, hanem a szüleiké – el kell különíteni!

– Ön be van oltva? Csak azért kérdem, mert a Mi Hazánk az oltásellenességével ugrotta meg rögtön az első választásán a parlamenti küszöböt.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nem vagyok beoltva, és nem pusztán ez a téma juttatta az Országgyűlésbe a Mi Hazánkat. Miénk volt az egyetlen értékelhető és értelmezhető választási program, a Virradat. Rengeteg szakpolitikusunk dolgozott rajta, és nem csak a Covidról szólt, hanem nemzetstartégiáról, földekről, oktatásról, egészségügyről. Minden területen válaszokat adunk az embereknek – ez a siker titka. Az azonban kétségtelen, hogy a Covid-diktatúrára – a lezárásokra, a korlátozásokra, az erőszakos oltáskampányra – adott válaszaink sokak tetszését nyerték el.

– A járványhelyzet után most miért küzd a Mi Hazánk?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – A Mi Hazánk továbbra is antiglobalista, erős, nemzeti alapokon nyugvó politikát folytat, ebben a szellemben viszonyulunk az EU-választásokhoz is. Számunkra csak a magyar érdekek képviselete létezik, nem a brüsszelieké, az amerikaiaké, vagy éppen a keletieké, merthogy Debrecen kapcsán most éppen az ellen kell leginkább küzdeni. Feltett szándékunk, hogy megakadályozzuk kínai akkumulátorgyárak építését a 45 aranykoronás földjeinken. Magyarország agrárország, ehhez kell visszatérni!

– Az úgynevezett agrárországok a legszegényebbek, vagyis iparosítás és iparosodás nélkül nincs anyagi jólét – a példák ezt mutatják.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Már egyszer elment ez az ország az erőszakos iparosítás irányába, nem jött be, semmi jót nem hozott. Semmiféle adottságunk nincs ahhoz, hogy nagy energiaigényű gyárakat ellássunk. Ahogy a kommunista diktatúra iparosítása totális kudarcot vallott, úgy most ennek az erőszakos iparosításnak is rossz vége lesz számunkra. Arról aztán nem is beszélve, hogy a külföldi multi kiviszi a hasznát az országból, és az nem a köz javát fogja szolgálni.

– Azért a debreceni vagy hajdú-bihari agrárbárók sem a köznek adják a hasznukat, hanem vesznek belőle luxusautókat, hajókat, nyaralókat, Gucci- és Louis Vuitton-göncöket saját maguknak…
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Én mégis különbséget teszek a magyar nagyvállalkozók és a külföldi multik között. Az más kérdés, hogy miként lehetnek sok ezer hektárnyi birtokok kormányközeli oligarchák kezelésében, ami felháborító, és ezzel egyáltalán nem ért egyet a Mi Hazánk, amely már a megalapítása óta beszél arról, hogy új földosztás kell, olyan fiatalok kapjanak földeket, akik vállalják, hogy megművelik. Jelenleg ott tartunk, hogy drágább a paradicsom, mint a banán. Ez nonszensz, vagyis nagyon súlyos tünete annak, ami itt zajlik. Strukturálisan át kell alaktani az egész mezőgazdaságot.

– Szűkebb pátriánkban – nevek említése nélkül – nem mindegyik agrárbáró kormányközeli, sőt a többség talán nem is az, hiszen ők már a rendszerváltásból is "erősen" jöttek ki a TSZ-es örökségük révén. A Mi Hazánk elvenné tőlük a földeket?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Az új földosztás nem azt jelenti, hogy államosítani akar a Mi Hazánk. Rendezni kellene a földtörvényt is, hogy a spekulánsok, akár magyar oligarchák is, ne tudjanak visszaélni a magyar termőfölddel. Felháborítónak tartom, hogy Debrecenben termőföldre épül egy környezetszennyező kínai akkumulátorgyár. Mert hiába ígérik azt, hogy betartják a környezetvédelmi előírásokat, minden gyárnak van egy bizonyos mennyiségben káros kibocsátása. Ráadásul a hatóságok kezében semmi olyan eszköz nincs, amivel visszatartaná a környezetszennyezést, mert jelenleg olyan büntetés kiszabására van lehetőség, mint például a gödi gyár esetében, hogy az alig két órányi termelés haszna. Így aztán beszélhetünk monitoring rendszerekről, nem érdeke a gyárnak, hogy betartsa a szabályokat, ha csak pitiáner összegre büntetik.

– Csak a kínai multi a rossz, vagy a német is az?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Világossá tettük, hogy a BMW-gyár alapvetően jó, vagyis egy jó beruházásnak gondoljuk.  Az egyetlen problémánk vele az, hogy nem a város észak-nyugati felén kellett volna megépülnie 45 aranykoronás termőföldre, hanem valahol a város keleti felében. Megfér az ipar és a mezőgazdaság egymás mellett, csak a legjobb földjeinket ne pazaroljuk el!

– Azzal a helyzettel meg tud békélni, hogy ezek a gyárak már itt vannak, és működni fognak? Vagy legyen népfelkelés, és bontsuk le mindegyiket? 
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Ez már a debreceni hatáskörből kicsúszott. Először is országosan kellene kezelni az ügyet, azaz olyan büntethetőséget kell létrehozni, hogy milliárdos összegekkel lehessen terhelni a környezetvédelmi szabályokat felrúgó vállalatokat. Szerintem a CATL-nek és az Eve Powernek semmiképpen sem szabad elkezdeni a termelést Debrecenben. A BMW-t nem piszkáljuk, de a legjobb minőségű termőföldre több ilyen gyárat ne építsenek Debrecenben, akkumulátorgyárat pedig a legrosszabb földre se!

– Elektromobilitás nélkül nincs zöld jövő, ahhoz pedig akkumulátorok kellenek – mondják.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Ez a legfőbb érv, amit én is hallok, de erre azt mondom, hogy Magyarországon már van annyi akkumulátorgyár, amennyi a magyar autóipart ellátja. Ahhoz, hogy akkumulátorexportőrök legyünk, arra semmi szükség, azaz amiatt nem érdemes kockára tenni a termőföldjeinket, az ivóvízkészleteinket, meg úgy egyáltalán a környezetünket.

– A debreceni BMW-gyár sem a magyar piacra termel majd elsősorban!
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nyilvánvaló, és nem gondolom, hogy Debrecennek ez jót tenne, mert a BMW is kiviszi majd a profitot. Én nem állítom azt, hogy a tőkebevonás rosszat tesz egy ország gazdaságának, de mindig a helyiek érdekét kéne szem előtt tartani. Az pedig nem az, hogy ekkora gyárak létesülnek, amelyek a környezetünk rovására mennek. Debrecen az energiaválságot is megszenvedte, a hét végén nem jártak a trolik és a villamosok, azt hiszem, ez egy másik magyar nagyvárosban sem fordult elő. Nem látom a rációt abban, hogy miért hozunk ide nagy energiaszükségletű gyárakat, amikor nincs meg hozzá az adottságunk.

– Abban sem bízik, ha ezek a gyárak valóban súlyosan környezetkárosítók lesznek, akkor majd a népharag eltörli a föld felszínéről?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Ha jól emlékszem a számokra, Gödön 88 tonna magzatkárosító oldószer került a levegőbe, és a lakosság nem tudott ezzel mit kezdeni. Világbotrány kellett volna kirobbanjon, de nem történt semmi. Ebben tehát itt sem bízhatunk. Az is a sejtésem, hogy ezeket az adatokat addig titkolják, amíg lehet.

– Németországban, a türingiai Arnstadtban a zöldpárti miniszter adta át CATL-gyárat, amely ugyan a méretét tekintve kisebb a Debrecenben épülőnél, de technológiailag azonos. A németekben sem bízhatunk?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nem hallottam arról, hogy Németországban 88 tonna magzatkárosító anyag került a levegőbe. Az a következménynélküliség, ami Magyarországon van, az Németországban nincs. Nem állítom, hogy ezeket a gyárakat nem lehet rendesen, környezetkárosítás nélkül működtetni, de Magyarországon egyik ilyen gyár sem felel meg a követelményeknek. Ha ez a magyarországi gyakorlat, akkor a debreceni miért lenne más? Én nem is értem, amikor a német példát hozzák fel. A környezetvédelmi politika ott teljesen más, ott vannak elrettentő büntetések. Mi ne Németországot nézzük, hanem Gödöt, Iváncsát, Bátonyterenyét, mert az a magyar valóság.

– Polgármesterjelöltként milyen más témákat tűz a zászlajára? Vagy most Debrecenben minden más mellékes?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Kétségtelenül ez most a legfontosabb. Én nem akarom elvitatni a városvezetés érdemeit, nem gondolom azt, hogy Papp László feltétlenül rossz gazdája Debrecennek, de ha egy élhetetlen város lesz Debrecen – és akkor még nem beszéltünk a külföldi vendégmunkásokról –, akkor a fideszes városvezetés minden eddig törekvése és eredménye hiábavaló lesz.

– Akkor beszéljünk a vendégmunkásokról! Törökök építik a BMW-gyárat, néha korzóznak egyet a városban, nem hallottunk még általuk okozott inzultusról, botrányról. Ha felépül a gyár, tovább állnak, ahánnyal beszéltem, egyik sem akar itt maradni.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nem állítom, hogy gond van a viselkedésükkel. Józsán élek, ott is laknak török vendégmunkások, napközben nincsenek a városban, este pedig bevásárolnak a Józsaparkban. Csak azt mondom, nem szeretném, ha a magyar gazdaságot vendégmunkásokra alapoznánk. A mi törekvésünk – és egy nemzeti érzelmű politikai mozgalomnak nem is lehet más célja – az, hogy a külföldön dolgozó magyarokat hazahívjuk. Mi nem külföldiekben, hanem a magyarokban gondolkodunk. Akkumulátorgyárakkal azonban nem lehet őket hazacsábítani, mert a kínai aligha fog olyan fizetést kínálni, hogy azért megérje hazaköltözni. Éppen ezért ezeket a gyárakat nem a magyaroknak építik, hanem a külföldi vendégmunkásoknak.

– Debrecenben milyen más ügyek kívánnak gyors beavatkozást?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Éppen a lakhatási problémákról tartok sajtótájékoztatót a beszélgetésünk után, egészen pontosan arról, hogy milyen nehéz egy fiatalnak a lakhatást megoldania. Az albérletárak az egekben, a legdrágább megyeszékhely a miénk, közelítünk Budapesthez, csak éppen bérszínvonalban nem, azaz arányaiban sokkal többet költ egy fiatal lakhatásra Debrecenben, mint Budapesten. Az önkormányzatnak sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia a fiatalok segítésében egy nagyszabású bérlakásprogrammal. A Főnix Lakásprogramot alapvetően jónak tartjuk, de annyira pici részét oldja meg a problémának, hogy szinte elenyésző. Az a gond vele, hogy a munkáltatóval is szerződne az önkormányzat, azaz ha egy fiatal idő közben állást akar változtatni, akkor már kiesik a kedvezményezettek köréből.

– Józsai létére minden bizonnyal a közösségi közlekedésről is megvan a véleménye!
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Addig teljesen értelmetlen zöld kódexről beszélni, amíg csúcsidőn kívül Józsára – ahol én lakom - egy busz jár óránként. Egy idősebb biztosan nem sétál fel a felsőjózsai útra, hanem inkább autóba ül. Tisztában vagyok vele, hogy a költségvetésből tetemes összeg megy a közösségi közlekedésre, de járatbővítés nélkül nem lesz kevesebb autó a városban. Így környezetvédelmi szempontból elengedhetetlen lenne újragondolni a DKV működését.

– Minden bizonnyal lehet jobbat – a duplájára emelt jegy- és bérletárakkal…
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Hallgattam meg szakembereket, közülük sokan ugyanezt mondták, de volt olyan is, aki szerkezetváltást javasolt. Ez egyértelműen szakmai kérdés, meg kell vizsgálni, hogy más európai, Debrecen-méretű városban miként csinálják.

– A realitás talaján maradva milyen eredményre számít Debrecenben a Mi Hazánk számára?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Tizennyolc körzetben indulunk, a tisztes helytállás a célunk.

– Ez számokban mit is jelent?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Nagyon remélem, három-négy embere a Mi Hazánknak bekerül a debreceni közgyűlésbe, ahol érdemi munkát végeznénk. Mondjuk felhívjuk a figyelmet olyan ügyekre, amikről az interjú elején már említést tettem, és amikről rajtunk kívül se a Fidesz, se a baloldal nem mer beszélni, pedig az embereket igenis foglalkoztatja. Kívánatosnak tartanám, ha közgyűlési egyetértés előzne meg minden döntést, és ne legyen az, hogy bármit talál ki a Fidesz, azt zokszó nélkül megszavazza a többsége.

– Toroczkai László pártelnök említette nemrég, hogy jelenleg két önkormányzatban jelenti a mérleg nyelvét a Mi Hazánk, Jászberényben és Tatabányán. Lennének önök Debrecenben is a mérleg nyelve?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Ha az konstruktív ellenzékiséget jelent, akkor igen. A mi politikánk lényege nem az, hogy mindig mindenre ellent mondjunk, és mindenben hibát keressünk, hanem az, hogy építő jellegű javaslatokkal tegyük még jobbá a debreceniekről szóló döntéseket. Ha a debrecenieknek valami jó, akkor azt támogatjuk, függetlenül attól, hogy a javaslat, a kezdeményezés a Fidesztől vagy a baloldaltól érkezik.

– Ki a Mi Hazánk polgármesterjelöltje? A szavazók szeretnek többet is tudni arról, akire esetleg szavaznak, minthogy melyik párt jelöltje.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Józsán élek, ahogy azt már említettem. Tősgyökeres józsai családból származom. A nagyszülői házban élek, ahol a háztáji gazdálkodást művelem. Első végzettségem szerint idegenforgalmi szakmenedzsert vagyok, több évet dolgoztam a szállodaiparban. Később pénzügyi-számviteli végzettséget szereztem, és jelenleg is ezen a területen dolgozom, számviteli előadóként, bár most éppen a kisebbik lányommal vagyok gyesen, de visszavárnak a munkahelyemre. A civil életben boldogulok, nem az anyagiak miatt vállaltam közéleti szerepet.

– Toroczkai ritkán jár Debrecenbe, vagy csak nem nyilvánosak a látogatásai?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Rendkívül elfoglalt ember, pártelnök, parlamenti frakcióvezető, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, aki folyamatosan járja az országot. Valóban keveset látogat Debrecenbe, próbálunk lobbizni, hogy ez változzon. Apáti István tevékenysége már jobban kiterjed Szabolcsra és Hajdú-Biharra.

– A Mi Hazánk debreceni szervezettsége számokban hogyan értelmezhető?
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Harminc tagunk van. Az aktivitásunk változik munkahelyi elfoglaltságtól vagy életkortól függően.

– Felkészült lelkileg, hogy a politika kemény, férfiak uralta világ, ahol sokszor nem válogatják meg a szavakat, még egy nővel szemben sem.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna: – Van egy célom, amit szeretnék elérni Debrecenben, mert meggyőződésem, hogy az a városlakók érdekét szolgálja. Én semmiféle sárdobálásban nem veszek részt, ez a személyiségemtől is távol áll.

Cs. Bereczki Attila