Magtól a lámpáig: „fényfaragás” Hajdúböszörményben

Van, amikor egy utazás, egy felkapcsolt lámpa és néhány ezer szín elég ahhoz, hogy valaki új útra lépjen. Dobány Marian különleges lámpásai nemcsak megvilágítják a teret, hanem nyugalmat, melegséget is árasztanak.

– Mindig is érdekelt a művészet. Már általános iskolában is sokat rajzoltam, batikoltam, szakkörre jártam. Aztán elsodort az élet, gazdasági területen végeztem a Nyíregyházi Főiskolán, de sok évvel később újra visszakanyarodtam a kézművességhez, azon belül az üvegfestéshez – kezdte. Marian annyira szeretett az üveggel dolgozni, hogy végül szakképesítést is szerzett: üvegfestő, ólomüvegező lett. Úgy érezte, kell valami, ami kirángatja a hétköznapi mókuskerékből, ami eltereli a gondolatait, amit szívvel-lélekkel csinál. – Tiffany üvegeket is készítettem kültéri-beltéri ajtókba, konyhaszekrényekbe, térelválasztókba. Egyszer egy három méter átmérőjű plafonvilágítást készítettem; csodájára jártak. Egy időben sokan fából készíttették a bútoraikat, ahhoz jól illettek a színes üvegek, ám sajnos ma már ezekre egyre kisebb a kereslet. Magasfényű, modern bútorok vannak a lakásokban. Pedig a fa bútoroknak és a Tiffany üvegeknek varázsa van – tette hozzá.

Egy 2012-es ciprusi út azonban mindent megváltoztatott.

A törökök által lakott részen betértek egy szerájba. Az idegenvezető felkapcsolt egy lámpát, és Marian ezer színt látott a plafonon, az asztalokon, a falakon. – Kérdeztek bennünket, turistákat, hogy vajon milyen anyagból készültek ezek a lámpák. Több mint húszan voltunk, de csak én tudtam: lopótök. Úgy éreztem, ez valami jel. Eldöntöttem, elsajátítom a töklámpáskészítést – folytatta. – Azt tudtam, hogy vágni kell az aljára egy lyukat, hogy ki kell takarítani a belsejét. Na de a külseje… Csúnya volt, és nem is találtam a megoldást, mivel tehetném szebbé. Végül egy véletlen folytán rájöttem, hogyan kell megszabadítani a tököt a külső rétegétől. Természetesen megmaradtak a tök „hibái”, a szerethető foltjai, ami a természetes anyag mivoltából fakad. Több ezer lyukat fúrok egyetlen lámpatestre, hogy a meleg, arany fény kivetítse a mintát a falra. A visszajelzésekből tudom, a gyerekek is nagyon szeretik. Nézegetik a mintákat, és a szülők már csak azt veszik észre, alszik a kicsi.

Egyedi minták a saját tökre

Egy idő után úgy döntött, maga fogja termeszteni a növényt. – Ma már a szőlőskertemben nőnek a tökök. Sikerült olyan fajta magot szereznem, amik termésének palástja akár fél centiméter vastag is lehet. Ha leesik, biztosan nem törik szilánkokra, csak megreped, ellentétben egy üvegbúrával. A lámpás 25 wattos égővel van ellátva, ennek a legkisebb a hőleadása, így nem melegszik fel a búra – tette hozzá Marian, aki évek óta megrendelésekre is készít töklámpást.

Leginkább vadászok, horgászok, méhészek keresik fel. Készített szarvasfejet aganccsal, halat, méhecskét, állatbarátoknak kutya-macska mintájú búrát. De többen kértek elefántot is, azt is szívesen csinál. Egy időben nagyon kedvelték a bagoly mintát is, de a nonfiguratív az örök kedvenc. Sokan a fedett erkélyre, teraszra, filagóriába is kiteszik a lámpáját, mert – mind mondják – olyan, mint egy kis ékszer.

– Volt, aki megkért, a borospincéjébe álmodjak meg egy lámpást. Szőlőlevelet, -fürtöt készítettem, majd akkora sikere lett, hogy azonnal kért egy másikat. Mai napig ez a két lámpa világítja meg a pincéjét, amikor a barátokkal lemennek iszogatni. Van olyan ismerősöm, aki már szinte az összes barátját meglepte egy-egy darabbal. Ez óriási elismerés számomra – jelentette ki. Hozzátette, büszke arra, hogy mára több böszörményi pedagógus otthonában is fellelhető egy-egy lámpás.

A karácsonyi vásárok egyik kedvence

Marian éveken át a debreceni karácsonyi vásárban is megmutatta portékáit. Amikor utoljára bérelt pavilont, több mint 100 töklámpást vitt magával, és akkora sikere volt, hogy az utolsó napokban már nem tudott kinyitni. Nem volt mit eladni. A turisták az ország másik végébe is vitték a lámpásokat, sőt, még Gundel-Takács Gábor is vásárolt tőle. Természetesen nemcsak a maga által megrajzolt mintákból dolgozik, hanem az internetről is inspirálódik. Marian a töklámpások mintáját előre megtervezi, de sokszor menet közben is változtat az elképzelésein. A lyukak mérete is változó, rendszeresen változtatja a kisebb-nagyobb fúrófejeket.

A lámpás elkészítéséhez, mint mondja, kell kreativitás, kézügyesség, és rengeteg türelem.

– A fatalpat egy helyi esztergályossal készíttetem el. Mivel minden termék egyedi, ezért nem lehet átlagot mondani, mennyi idő alatt készül el egy-egy darab. A közigazgatásban dolgozom, munka mellett készítem, így legtöbbször esténként vagyok a kis műhelyemben. Ha nincs meg az ihlet, abbahagyom, mert azt gondolom, csak olyan munkát szabad kiadni a kezemből, amit tényleg szívvel-lélekkel készítettem – tette hozzá.

Marian a böszörményi vásárok résztvevője is. Sokan csak azért lépnek oda hozzá, hogy elmondják, mennyire szeretik a munkáját. Rengeteg visszatérő vevője van, aminek nagyon örül. – Tudjuk, számos karácsonyi ajándék a szekrény tetején vagy a könyvespolcon végzi. Ám a visszajelzések alapján az én munkáim 5-10 év elteltével is a ház díszei. Ez erőt ad a folytatáshoz – tette hozzá.

A műhelye a kis birodalma, a nyugalom szigete

Marian több mint két évig a debreceni Tímárházban is alkotott, kiállítása is volt. Egy ismerős ajánlotta neki a Tímárházat, melyről korábban nem hallott. Az akkori vezető, Mátrai-Nagy Andrea fantáziát látott a lámpásokban, azonnal helyet is biztosított Mariannak és a munkáinak, amiért a mai napig hálás neki. Mint mondja, nagyon jó közösségbe csöppent, szeretett délutánonként, esténként ott lenni.

Szerencsésnek tartja magát, mert a párja is támogatja a hobbijában, és ahogy Marian fogalmaz, örül is, amikor este elvonul a műhelyébe. Van ideje kipihenni magát. – Tavasztól őszig a kertben vagyok minden délután, az irodai munka végeztével. Télen pedig a műhely a birodalmam, gyakorlatilag négy hónapig minden este ott vagyok. Sokan délután 4-5 órakor, amikor sötétedik, elvonulnak, tévéznek, olvasnak. Én akkor kezdek élni, alkotni. Remélem, a töklámpások még sokáig továbbadják a melegséget, a nyugalmat és egy kis csodát a mindennapokban.

Fogarasi Renáta