Füst, üstök és emlékek a téli reggelen Vámospércsen
A február utolsó napjának reggelén a csípős hideg még alig engedett, amikor a vámospércsi művelődési központ melletti téren már füst és gőz szállt az üstök fölött, és elkezdődött mindaz, amit sokan gyermekkorukból ismernek. Napkeltekor vette kezdetét a hagyományos disznótor: perzseléssel, bontással, lassú, megfontolt mozdulatokkal, pontosan úgy, ahogyan régen.
Az üstökben már főtt a hagymás vér, előtte szorgos kezek aprították a hagymát, nem messze onnan pedig szalonna sercegett, készült a tepertő. A téren, hordókra állított fateknőben asszonyok pucolták a disznó beleit, ahogyan egykor a háztáji disznóvágásokon. Előtte meg is beszélték, késsel vagy kanállal dolgozzanak-e – végül a kanál mellett döntöttek, vigyázva, nehogy kiszakadjon a bél. Az abálólében közben rotyogott a malac feje, a máj és a tüdő: mindaz, amiből később hurka készült.
– Vámospércsen vagyunk egy hagyományos disznótoron. Az eseménynek nemzeti hagyománya van, és a Hajdúságban is sok család csinálta ezt egykor. Az én korosztályom még úgy nőtt fel, hogy a háztájiban neveltek disznót és azt vágták le. A régi hagyományok tiszteletére tartottunk egy télűző, tavasznyitó disznótort – fogalmazott Kosztin Mihály polgármester.
A munkát önkormányzati dolgozók, segítők, szakácsok és hentesek végezték, mindannyian olyanok, akiknek megvan ehhez a szaktudásuk. A higiéniára különösen figyeltek: a húsfeldolgozó helyekre csak az arra jogosultak léphettek be. Kötényben, fejfedőben dolgoztak, éles késekkel, mert – ahogy mondták – tompa késsel könnyebb bajt csinálni. Minden arra szolgált, hogy ez a közös nap, ez a közös ünnep idővel egy nagyon szép emlékké váljon.
A feldolgozás minden mozzanata a hagyományt követte: reggelire a dolgozóknak hagymás vér készült, ahogyan az régen is szokás volt; a másik asztalnál húst aprítottak, abból lett az ebédre szánt toroskáposzta, amely a kóstoló része volt. Még a bélkövért is kisütötték, ami fontos kelléke a hurkának. Később kolbászt és hurkát töltöttek, közben sült a friss tepertő.
A résztvevők mozdulatain látszott, hogy nem először vannak disznótorban. A háztartásokból hozták magukkal azt a tudást, amelyet most közösen igyekeztek újraéleszteni és megtartani. Mindeközben beszélgettek, régi történeteket meséltek, vagy éppen a máról diskuráltak. Persze előkerült a pálinka is: ki-ki a sajátjára esküdött, és hogy igaza van-e, körbekóstoltatta.
– Két disznót vágtunk. Ez az első ilyen közösségi disznótor Vámospércsen. Nem tudjuk még, milyen fogadtatása lesz, de ha van rá érdeklődés, szeretnénk továbbfejleszteni, kiegészítő programokkal – mondta a polgármester, hozzátéve, hogy mindazt, amit délelőtt az üstökben, serpenyőkben előállítottak, támogatói jegy ellenében megkóstolhatják a disznótor vendégei, az érdeklődők. A disznótoros program után délután borverseny és borkóstoló következett, a tavaszi időszak nyitányaként.
Első alkalommal rendezték meg a vámospércsi közösségi disznótort, de ha a visszajelzések igazolják, a tél végi füst, az üstökből áradó illatok, a közös munka és a frissiben készített disznótoros finomságok könnyen hagyománnyá válhatnak Vámospércsen.
