Elhunyt a debreceni irodalomtörténész

Életének 90. évében, 2025. január 27-én elhunyt Taxner-Tóth Ernő irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusa.

Taxner-Tóth Ernő 1992-től volt a jogelőd intézmény, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék professzora.

A felvilágosodás és a reformkor magyar irodalmát tanította, de készséggel vállalkozott világirodalmi tárgyú előadások tartására is. Hamar bekapcsolódott az egyetemi közéletbe, 1995-ben tudományos rektorhelyettessé választották, feladatát három éven át látta el nagy ambícióval.

Közben vezető tisztségeket töltött be országos tudományos fórumokon, elnöke volt a Magyar Akkreditációs Bizottság Irodalom-, Média- és Kommunikációs Tudományok Bizottságának, az OTKA Társadalomtudományi Bizottságának és a Kölcsey Társaságnak.

Tudományos és tudományszervezői munkásságát 2002-ben Széchenyi-díjjal ismerték el. 2015-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt.

Taxner-Tóth Ernő kutatói pályáján kezdetben az angol irodalmi témák voltak túlsúlyban, tanulmányokat, monográfiákat írt Dickens, Thackerey, a Brontë nővérek életművéről. Érdeklődése később a magyar 19. század felé fordult, elsősorban a reformkor nagy költői életműveit választotta vizsgálatai tárgyául, de behatóan foglalkozott Kazinczy Ferenc munkásságával is.

Kandidátusi fokozatát 1976-ban szerezte Vörösmarty drámáit elemző dolgozatával, nagydoktori értekezését pedig Kölcsey és a magyar világ címmel 1991-ben védte meg. 1993-ban kismonográfiát tett közzé a Csongor és Tündéről, amelynek korábban sajtó alá rendezte kritikai kiadását (1989). Egyetemi jegyzetben foglalta össze a reformkori magyar irodalom néhány jelentős életművét (1996), majd Eötvös József regényeiről szóló monográfiát publikált (2005), utolsó könyvében a magyar jakobinus mozgalom történetét dolgozta fel (2016).

Taxner-Tóth Ernő nehéz feladatra vállalkozott, mikor kutatói, muzeológusi tevékenysége után a Debreceni Egyetemen egy számára új közegben, új városban, új munkahelyen kezdett dolgozni. Egyetemi kollégái nyitott, mindig készséges munkatársat ismerhettek meg benne, a kapcsolat nyugdíjba vonulását követően is élő maradt. Névtáblája egyetemi szobája ajtajáról most arra a képzeletünkben élő oktatói szobára kerül át, ahol egykori nagy professzorok társaságában tölti majd végtelenre nyúlt idejét.

Taxner-Tóth Ernőt a Debreceni Egyetem saját halottjának tekinti.