Báránd szíve a vigadóban dobogott

A Bárándi Vigadó nem csupán egy rendezvény volt október 4-én a Múltunk Háza udvarán és környékén, hanem igazi ünnepe annak, amit egy közösség jelenthet: az összetartozásnak, az emlékezésnek és az újrakezdésnek. A falu legnagyobb közösségi eseménye ezúttal minden eddiginél színesebbre és mozgalmasabbra sikerült – két színpadon zajlottak a programok, a levegőt betöltötték a hagyományos ételek illatai, az udvaron gyermekzsivaj keveredett a népzene hangjaival, és sokan tértek haza azok közül is, akik már régóta máshol élnek.

Már a kora délutáni órákban megtelt a Múltunk Háza udvara. A népi játékok és a kosaras körhinta a gyerekeket csábította, a felnőttek a kézműves portékák között nézelődtek, vagy a bográcsokban rotyogó birkapörköltet figyelték. A gőzölgő étel illata a falunap egyik elmaradhatatlan kelléke: idén is két helyen főzték, az egyik adag a színpadi fellépőknek és a vásár vendégeinek, a másik a veterán járművek tulajdonosainak készült. A háttérben Matyi és a Hegedűs muzsikája szólt, majd Liszter Sándor vezetésével a Vadrózsák táncosai perdültek színpadra – a közönség tapsa alapján a hagyományos népzenei és néptáncos programok most is nagy sikert arattak.

Találkoztunk Nagy Jánossal, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkárral, aki a Cívishírnek beszélt Bárándhoz fűződő kapcsolatáról. – Bárándon gyökerezik mindaz, amit ma is meghatározónak tartok az életemben – mondta. – Berettyóújfaluban születtem, de itt nőttem fel, innen indultam el tanulni és dolgozni. Itt tanultam meg a munka becsületét, a szorgalom értékét és azt az egyszerű, mégis alapvető elvet, hogy minden helyzetben ki kell tartani, mert a befektetett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Lehet, hogy nem holnap, lehet, hogy nem egy év múlva, de egyszer biztosan.

Nagy János szerint ez a szemlélet ma is kapaszkodót jelent számára. Bár már Budapesten él és dolgozik, kapcsolata a szülőfölddel továbbra is szoros. – A családom ma is Bárándon él. A szüleim szerencsére egészségesek, a húgom a helyi iskolában tanít, és itt neveli a gyermekeit. Én is rendszeresen hazajárok – tette hozzá.

A közösségépítés fontosságáról Kovács Miklós polgármester beszélt lapunknak. – A Bárándi Vigadó már hagyományos esemény nálunk. Korábban Őszirózsás Fesztiválnak hívtuk, most három éve viseli ezt a nevet. Célunk, hogy ne csak a helyiek, hanem a környező települések is megmutathassák értékeiket. Idén kicsit szélesebb körben tudtunk gondolkodni: van veteránjármű-bemutató, a Dankó Rádió pedig a bárándi származású Gaál Zoltán műsorvezető segítségével itt készít élő műsort – sorolta a polgármester. – Próbáljunk nagyot álmodni, merjünk nagyot álmodni, és majd meglátjuk, mi lesz. A cél, hogy a Covid után újraélesszük a közösséget.

A régi idők emlékeit idézték meg a veterán járművek is, amelyek között sétálva évtizedek autóipari múltja elevenedett meg. Corvettek, Zsigulik, Opelek, Skodák és Volkswagenek sorakoztak egymás mellett, és akadt olyan látogató is, aki kifejezetten azért érkezett, hogy megmutassa saját ritkaságát. – 1979-es motorkerékpáromat hoztam el Püspökladányból, mert szerintem ennek itt a helye – mondta büszkén egy fiatal tulajdonos, miközben a látogatók szakértő szemmel vizsgálták a járművek részleteit.

A közösségi élet másik fontos pillanata a legszebb konyhakert-verseny díjátadója volt, amely minden évben nagy érdeklődés mellett zajlik. A zsűri elnöke, Oláhné Csegedi Szilvia irányításával idén is szép eredmények születtek: a mini kert kategóriában Pocsai Kálmán lett az első, őt Bíró Lászlóné követte, míg a normál kert kategóriában Török Elekné győzött, második helyen pedig Csercsák Gyula Csaba végzett.

A délután egyik legkülönlegesebb eseménye kétségkívül a Dankó Rádió élő műsora volt, amelyet a bárándi származású Gaál Zoltán vezetett. Ő is a Cívishírnek mesélt arról, miért különleges számára ez a nap. – Harmincöt éve dolgozom a médiában, de még sosem vezettem műsort a szülőfalumban. Ezért is rendkívüli ez az alkalom – mondta. – Báránd gyönyörű gyerekkort adott nekem. Szeretek Budapesten élni, de semmiért nem cserélném el a falusi gyerekkoromat. Az, hogy tehénszekéren ültem, bicikliztünk, bújócskáztunk a parkban, és hajnalig beszélgettünk a barátokkal, olyan emlékek, amelyeket nem adnék semmiért.

Ahogy leszállt az este, a rendezvény még messze nem ért véget. A Bakator zenekar koncertje után a Parno Graszt forrósította fel a hangulatot, majd a retró diszkó gondoskodott arról, hogy a tánc sokáig tartson. A Bárándi Vigadó idén is bebizonyította, hogy a falu legnagyobb ereje az összetartásban rejlik: a múlt tiszteletében, a hagyományok ápolásában és abban, hogy együtt álmodják tovább a jövőt – úgy, ahogyan csak egy igazi közösség képes rá.