A múlt eszközei jó helyre kerültek Nagyrábén
„Okos gépek – találékony emberek” – e gondolat jegyében hozta létre Ványai Gusztáv Nagyrábén a Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményét. A több mint hétezer tárgyat őrző kiállítás nem pusztán régi eszközök együttese: tisztelgés családi felmenői, a falu hajdani lakói és az ő munkájuk előtt, egyúttal a mezőgazdaságból élő település múltjának megőrzése. A több mint húsz éve gyarapodó gyűjtemény olyan színvonalú, hogy arra a szakmai intézmények is felfigyeltek, Ványai Gusztáv pedig ma már a Déri Múzeummal és a Néprajzi Múzeummal is korrekt szakmai kapcsolatot ápol. – A nagyapám iránti tiszteletből, az agrár- és filozófiai végzettségemből eredően kezdtem gyűjteni a múlt eszközeit, de mindig fontosak voltak a tárgyakhoz tapadó történetek is – mondta Ványai Gusztáv. – Egy idő után rájöttem, hiába ülök a kupac tetején, ha nem mutatom meg másoknak. Ezért amennyi teret biztosítottunk a tárgyaknak, ugyanannyit a látogatóknak is.
Szerinte a falvak fennmaradásának egyik alapja a helyi közösségek ereje: az, hogy az emberek ismerik egymást, köszönnek egymásnak, és a valahová tartozás hozzájárul az életminőségükhöz. A kiállítás ezért nem raktár, hanem közösségi hely is. A múlt megismerése azt is erősítheti a nagyrábéiakban, hogy jó itt élni.
Tárgyak és történetek
Ványai Gusztáv tudatosan építette fel a gyűjteményt. Már 1993-ban utánfutót vásárolt, amellyel maga járt a tárgyakért, kapcsolatot alakított ki számos régiségkereskedővel, és előre meghatározta, egy-egy témakört milyen mélységig, milyen minőségű darabokkal szeretne bemutatni.
A tárgyak mind használatban voltak egykor. Sok közülük Erdélyből érkezett, mert azokat helyben már nem lehetett megtalálni. A gyűjtő ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy ne csak elhozzon, hanem vissza is adjon: egy kőrispataki barátja hasonló kiállításához egy teherautónyi tárgyat vitt. Mint mondta, nem Erdély „kifosztását”, hanem kölcsönösséget akart.
Szinte minden darab megszerzéséhez kapcsolódik valamilyen fordulat. Akadt hamis évszámmal „öregített” tárgy, máskor pedig Ványai Gusztáv alkudott felfelé, mert az eladó nem ismerte fel a darab valódi értékét. Két környékbeli gyűjtő teljes anyaga is hozzá került, miután felhagytak a gyűjtéssel. Azért választották őt, mert látták, hogy az értékek jó helyre kerülnek.
A több mint hétezer tárgy az ősfoglalkozásokat, a növénytermesztést, az állattenyésztést, az élelmiszer-feldolgozást és a falusi mesterségeket mutatja be. A munkafolyamatok is végigkövethetők a vetéstől a betakarításig, a fazekaskorongtól a kész kerámiáig.
A gyűjtemény már a pincéktől a padlásokig megtöltötte az épületeket, ezért a további gyarapítás helyett egyre inkább a minőségi cserére kerül a hangsúly.
Élő kapcsolat a múlttal
Ványai Gusztáv már a kezdetekkor tudta, hogy szakmai háttérre van szüksége. Megkereste a Néprajzi Múzeumot és a Déri Múzeumot, ahol nyitottan fogadták. A kapcsolat kölcsönös: szakmai segítséget kap, rendezvényekre és előadásokra hívják, a nagyrábéi gyűjteményből pedig tárgyakat kölcsönöznek időszaki kiállításokra. Egy alkalommal egy régi, kék, ólommázas vajköpülő került innen a Déri Múzeumba.
A kiállítás telefonos bejelentkezéssel hétköznap és hétvégén is látogatható. Vannak, akik a traktorok miatt érkeznek, mások egy-egy mesterség eszközeit tanulmányozzák. A legfontosabb látogatók azonban talán a helyi gyerekek. Az iskolások évről évre visszatérnek, ezért mindig új élménnyel készülnek számukra: volt már tanösvény, szabadulószoba és kincskereső játék is.
– Nem akarom, hogy azt mondják: tavaly is láttunk valami fadarabot, minek menjünk vissza. Minden évben kell valami újat adnunk – fogalmazott.
Ványai Gusztáv hangsúlyozta: számára a tárgyak történetének felfejtése és az általuk létrejövő emberi találkozások adják a gyűjtés legnagyobb örömét. Nagyrábé számára pedig a gyűjtemény annak bizonyítéka, hogy a mezőgazdasági múlt nem poros emlék, hanem megőrizhető, megmutatható és továbbadható közös örökség.
