A kultúra hazatalált a téglási kastélyba
A magyar kultúra napja ünnepségét Téglás önkormányzata a Degenfeld-kastély patinás Paulina termében tartotta január 22-én délelőtt. Az a fajta helyszín volt ez, ahol a falak nemcsak visszhangozzák a szót, hanem őrzik is: a kastély csendje, a frissen felújított bútorok méltósága és a közösség jelenléte egyszerre tette ünneppé az alkalmat.
A rendezvény a Trio Consort előadásában felcsendülő Himnusszal kezdődött, és már a nyitányban megérkezett az a közös érzés, amelyet évről évre hoz magával január 22.: a kultúra nem dísz, hanem otthon. Ezen a napon, 1823-ban tisztázta le Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát – nemzeti imádságunk sorsa pedig hosszú ideig tartó „lappangás” után jutott el oda, hogy ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Tégláson a múlt kézzelfoghatóvá vált: egy felújított asztalon a Himnusz egyik hasonmás kiadása is helyet kapott, amelyet cérnakesztyűben lapozhattak végig a jelenlévők.
A Paulina terem különlegessége azonban most nemcsak a történelmi atmoszféra volt, hanem az a tárgyi “hazatalálás”, amely a közösségi összefogásról beszélt. Az önkormányzat által adományozott, a kastély tulajdonosa, Miklóssy Máté által felújított bútorokkal rendezték be a termet, így a kastély egykori berendezési tárgyai visszakerültek korábbi otthonukba – ezentúl pedig a közönség is megtekintheti őket. Az ünnepségen Miklóssy Máté is részt vett.
Szabó Csaba polgármester köszöntőjében arról beszélt, mit jelent a kultúra: nem csupán verset, zenét, művészetet, hanem mindazt, amit egy közösség anyagi és szellemi értelemben létrehoz, továbbad és megőriz. Hangsúlyozta: a kultúra a fennmaradás kérdése is, mert – ahogy utalt rá –
történelmünk tanulsága szerint azok a közösségek maradnak meg, amelyek képesek kultúrájukat továbbörökíteni.
Felidézett egy külföldi benyomását is Budapest és Kolozsvár kapcsán, amely jól mutatja: az épített örökség, a városképek hasonlósága száz évnél is hosszabb idő távlatából is a kultúra erejéről szól.
A polgármester a kastély téglási szerepét is sorra vette: a Téglás 400 kiállítást, a helytörténeti kötet bemutatóját, szabadtéri színházi alkalmakat, koncerteket, vállalkozói bált, külföldieknek és egyetemistáknak szóló bemutatókat, sőt a “bátrak éjszakája” programjait is. Szólt arról is, hogy az elmúlt években több mint 1,2 milliárd forintot fordított a város kulturális célokra és azok intézményeire. – Még vannak bútorok, amelyek a kastélyból valók. Ezek most a vármegyeházán vannak – mondta, jelezve: azon dolgoznak, hogy ezek a darabok is “hazakerüljenek”.
Az ünnepségen Szilágyi József László jegyző adta át Téglás önkormányzatának kulturális és művészeti díját Kerekes Bíró Évának, a polgármesteri hivatal kulturális referensének, közművelődésszervezőjének. Méltatásában elhangzott: a díjazott aktív részese a téglásiasság megerősítésének, helyi programok szervezésének; a helytörténeti kutatások és azok dokumentálásának kezdeményezője és szervezője, munkáját magas színvonalon, a közösség megelégedésére végzi.
Miklóssy Máté a felújított bútorok bemutatásakor úgy fogalmazott: a most látható eredmény összefogásból született. Elmondta, családja 2014-ben fogott hozzá a kastély megújításához, és a városvezetéssel kialakult együttgondolkodás lendületet adott a munkának. A kastélyt Téglás komoly értékének nevezte, amelyet érzelmi és erkölcsi alapon is kötelességük óvni. Bizalmát fejezte ki, hogy a közösség megtalálja azt a közös értéket, amely mentén a kastély a helyére kerül – nemcsak falakban, hanem jelentésben is.
