A kamara felszámolná az „orvosbárók” rendszerét
Vitairatot jelentetett meg a Magyar Orvosi Kamara az „orvosbárói struktúrák” leépítésének lehetőségeiről, egyben vázolva saját javaslatait. A kamara honlapján megjelent vitairat vezetői összefoglalójának alapvetése szerint a példaértékűnek tartott egészségügyi rendszerek minősége, így a betegek biztonságos ellátása elsősorban nem az egyéni szereplőkön, hanem a működési szabályokon, az intézményi garanciákon és az ezekhez kapcsolódó felelősségi-elszámoltathatósági mechanizmusokon múlik.
A MOK szerint a magyar egészségügyet ezzel szemben a hivatalos hierarchián kívüli, túlterjeszkedő hatalommal bíró szereplők (a köznyelvben: orvosbárók, orvosoligarchák) jelentősen tudják befolyásolni.
„Ennek oka, hogy az intézményi környezetben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a teljesítményalapú működés nem érvényesül következetesen” – írták, hozzátéve: ezen védő mechanizmusok hiányában a döntések gyakran nem szakmai, hanem személyes, gazdasági vagy politikai érdekek mentén születnek.
A vezetői összefoglalóban kitérnek arra: az orvosbárók száma az orvostársadalomban alacsony, hatásuk rendszerszintű. A jelenség a szocializmus idején, a hálapénz elterjedésével alakult ki, majd a rendszerváltás után gazdasági és politikai kapcsolathálókkal erősödött meg. A hálapénz kivezetése pedig nem számolta fel a „bárói” hatalmat, az érintettek ugyanis gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez.
Felidézték, a kamara 2025-ben végzett egy 4000 fős felmérést, ebben pedig megkérdezett orvosok 93 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelen vannak ilyen szereplők az egészségügyben.
A vitairat szerint az orvosbárói struktúrák lebontásához szabályozási és szerkezeti változás szükséges. A megoldás a kamara álláspotja szerint abban rejlik, hogy a jövőben ne lehessen rendszeren felülállóként, önérdekvezérelten működni. Ezt pedig nem eseti beavatkozásokkal, hanem strukturális garanciákkal lehet biztosítani. Azt írják: a vitairat célja annak bemutatása, hogy milyen intézményi és etikai feltételek mellett válik az egészségügy kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá és igazságosabbá a betegek és az egészségügyi dolgozók számára egyaránt úgy, hogy a rendszer egyszerre előzze meg a visszaéléseket és képes legyen az egyéni felelősség érvényesítésére is.
„A hálapénz megszüntetése csak az első lépés volt egy tiszta egészségügyi rendszer felé. A következő az, hogy a hatalom többé ne informális csatornákon, hanem átlátható, etikus és teljesítményalapú struktúrákban működjön” – összegezte a vitairatban a kamara.
Hangsúlyozták azt is, hogy a jelenséget nemcsak személyi, hanem szerkezeti jelenségként kell kezelni. „A cél nem az egyes személyek leváltása, hanem annak biztosítása, hogy ne lehessen báróként működni” – írta a MOK.
