A határon túlra ér Szentpéterszeg kolbásza

Huszonegy, egymást többségében már jól ismerő csapat találkozott a Hurka- és Kolbásztöltő Fesztiválon Szentpéterszegen, a faluházban, február 7-én. A régi hagyományokat felelevenítő napot a helyiek ismét úgy „rakták össze”, hogy a közösség, a barátság és az együttes élmény legyen a legfőbb „hozzávaló”. A színházteremben egésznapos műsor, kirakodóvásár és büfé várta a résztvevőket; a disznótoros ételek között pedig hagymás vér, orjaleves, toroskáposzta, sült hurka és sült kolbász is szerepelt.

A csapatok megtöltötték a nagytermet; a köszöntők után pedig már a fűszereké és a disznótoros lendületé volt a főszerep. Szabó Gyuláné, az eseményt rendező Szentpéterszegiek Baráti Körének Egyesülete elnöke tájékoztatójában elmondta: az elkészült hurkákat és kolbászokat Mile József, olimpiai bajnok mesterszakács és Jáger Istvánné séf zsűrizi. Bár – írjuk ezt a korábbi évek tapasztalata alapján – a helyezés, a győztesnek járó porcelántrófea itt inkább erkölcsi elismerés, hiszen az igazi „siker” maga a rendezvény: az a hangulat és légkör, amely emberségünk legjavát hozza felszínre.

Kiss Gábor Csaba, Szentpéterszeg polgármestere külön köszöntötte a határon túlról érkezett testvértelepülések képviselőit: a szentjobbiakat, a kémerieket, a magyarremeteieket és a magyarbikaliakat. – Mindannyian egyek vagyunk, egyformán fontosak egymásnak – hangsúlyozta.

Vitányi István országgyűlési képviselő a fesztivál jó hangulatát emelte ki. – A mai napon mindenki jól fogja magát érezni, és fantasztikusabbnál fantasztikusabb ételek készülnek. Itt folytatták azt a hagyományt, hogy csak töltenek, és nem lőnek. A szentpéterszegi fesztiválon mindig nagyon sokan vannak, és kiváló a hangulat – jelentette ki.

Szabó Ödön romániai országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy a határ menti együttműködésben több erdélyi, érmelléki–partiumi település is benne van, és közös pályázatokkal, fejlesztésekkel tudnak együtt dolgozni. Azt is felidézte, milyen élmény volt ismét megállás nélkül átkelni az országhatáron, majd hangsúlyozta: a határon túli magyarságnak a megmaradás mindennapi feladat, ezért sokat jelent, hogy a testvértelepülések itt vannak egymás mellett.

Szabó Gyuláné főszervező a Cívishírnek elmondta: Szentpéterszegre rendszeresen hívják a határon túli testvérfalvakat, mert az évek alatt települési szintű barátságok alakultak ki. Kiemelte, hogy idén 21 csapat nevezett, köztük Berettyóújfalu, Martfű, Tépe, Gáborján és Váncsod is; a szervezésben az önkormányzat is részt vett.

A főszervező a vendéglátás rendjét is részletezte: csapatonként két kilogramm húst adnak a kolbászhoz, egy kilogramm hurkaalapot, valamint fél kiló főtt rizst – mindezt fűszerezés nélkül. Reggel kóstoló adag hagymás vér jut, délben orjaleves és toroskáposzta, a megtöltött hurkát és kolbászt pedig tepsiben, a kemencében helyben meg is lehet sütni.

Javában ment a méricskélés és a töltelékek gyúrása, amikor a vendégek közé mentünk: fűszerek kerültek a húsra, rizs a belsőségekhez, a jókedv pedig asztalról asztalra „átköszönt”. A tavalyi győztes Dosszié Dívák a vándorserleggel érkezett, Tépe csapata pedig évek után tért vissza, mert szeretik az ilyen közösségi alkalmakat.

Kémer csapatában ott volt a polgármester is. – Úgy jövünk már Péterszegre, mintha hazajönnénk – mondta, és elárulta: a kolbász kémeri módra készül, de most Soponyáról is érkezett segítség. Úgy összegezte: ha „az én barátomat szeretik a te barátaid”, abból jó közösség és jó végeredmény születik.

A fellépésre készülők között felfedeztük a helyi illetőségű Tornyi Ildikó színművészt is. – Szentpéterszegről viszem azt a tartást, egyenességet és munkabírást, ami egész pályámon elkísér. A településem Bihar különleges szigete szellemiségben és összetartásban, mert természetes, hogy az itt élők együtt hoznak létre szép dolgokat. Ennek az összetartozásnak esszenciája a hurka- és kolbásztöltő fesztivál: találkozásra hívja az embereket, és közben a vidéki vendéglátás legjava is megjelenik – jó ételek, hurka, kolbász. Lajos András kollégámmal operettműsort adok, és most ezzel visszaadhatok valamit abból, amit kaptam Szentpéterszegtől. Őszintén bevallom: attól tart, hogy az előadás közben a meghatottságtól és az örömtől kicsordul a könnye, mert számomra óriási élmény a hazatérés és itt a fellépés – mondta Tornyi Ildikó.